Amikor azt írja a biblia, hogy elkárhozik aki nem hisz benne, azt jól érzem hogy kicsit kényszerítő szándékú? A hitre térésnek nem belső késztetésből kell fakadnia?

szia

Az elkárhozik szó egy igen rossz kifejezés, Én inkább Kárt szenvedőnek nevezném.

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Márk 8:36).

modern forditás szerint

(Márk 8:36) 36 Csakugyan, mi haszna van abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, a lelkét pedig elveszti?

Azt jelenti, hogy nincs helye Isten szándékában

S nem akarja erőltetni senkire, mert jogod van ezt eldönteni.

Ha nem hiszel akkor nem hiszel, egy dolog fog történni, amikor eljön az ideje meghalsz, és ennyi, a feltámadás esélyét pedig a teremtő dönti el, ad neked lehetőséget az Ő szándékában a Földön vagy sem.

Aki nem eszik, az éhen pusztul. Aki nem iszik, az szomjan fog halni. Aki nem vesz levegőt, megfullad.

Ez kicsit kényszerítő szándékú...?

Szerintem csupán tárgyilagos és érthető megfogalmazása egy ok-okozati összefüggésnek, ami rávilágít arra, hogy a szabad akaratoddal nem mindegy milyen döntést hozol, mert az befolyással lesz a sorsod további alakulására.

Úgy elképzelem ahogy lamentálgatsz magadban, hogy A francba hogy levegőt kell vennem, mert Isten ilyesmire kényszerít, ha nem akarok megdögleni... Meg miközben mondjuk tolod magadba a gyros tálat, vagy a somlóit...

Mert ezzel az erővel nyugodtan lázadhatsz ezen dolgok ellen is, hiszen az Isten ellen való lázadás a lényeg, nem igaz...? Márpedig ha megengeded a feltételezést hogy létezik a teremtő Isten, akkor azt is megengedheted szerintem, hogy esetleg lehet némi köze hozzá, hogy ilyen -az említett- keretek és feltételek között működsz. Tehát, bár nem szeretnélek semmilyen szuicid aktus elkövetésére bíztatni (hanem inkább egy kis gondolkodásra), de legyünk őszinték, sokkal őszintébb lenne a lázadozásos Isten akarata ellen, az előbbiek fényében, ha a levegővételhez vett, eddigi természetesnek hitt viszonyodat is boncolgatás tárgyává tennéd és felülvizsgálnád.

Emlékezetem szerint a Biblia sehol nem ír ilyesmit.

De ha mégis, akkor add meg lécci, hogy melyik szakaszra gondolsz, és akkor majd abból kiindulva tudok konkrét választ adni.

"A hitre

térésnek nem belső késztetésből kell

fakadnia?"

Nem létezik olyan ember, aki csak úgy magába gondolna egyet, hogy ő most hinni fog.

Jer 30:21 "...kicsoda az, aki szívét arra hajtaná, hogy hozzám jöjjön, azt mondja az Úr."

Igen. Így értem.

A belső késztetés gyökere ahogy írtad, egy belső meggyőződés arról, hogy az üzenet amit olvasok, azt Istentől hallom. Ez így nem valószínű, hogy tudatosul, de ez már a hitnek egy mértéke. A Bibliát olvasva csak annak kényszerítő szagú a megtérés szükségessége, aki inkább szereti a bűnt, mint az igazságot. Az igazság az, hogy Isten parancsolja, hogy minden ember megtérjen, és ne a maga útján tévelyegjen a kárhozat, a pokol felé.

"Nem hiszem, hogy Isten parancsolhat olyat ami nem akarat függvénye! Én például hiába tanulmányoztam a hitet, és a Bibliát is ismerem valamelyest, nem lettem hívő és ezt hiába is akarnám nem lennék rá képes. Egyszerűen azért mert minden tapasztalatom arra mutat, hogy a hit egyfajta elfordulás a valóságtól és az elmém nem engedi, hogy azonosuljak vele "

Jó akkor közelitsd meg a dolgot úgy hogy csak az eszedre hallgatsz. Hogy jött létre a világ? Hogy alakult ki az élet? Hogy lett az élettelenből élő? Szerintem aki komolyabban elgondolkozik ezeken az hivő lesz. A tudomány alátámasztja a hitet.