Egy kereszténynek szeretettel vagy gyűlölettel kell hozzáállni Sátánhoz?

Asperrimus!

Te egy kicsit kevered a szeretetet a szolgálással.

Felhozol egy idézetet Jézustól a két úrra vonatkozó szolgálatról, majd megmagyarázod, hogy ebből látszik, hogy nem szeretheted a sátánt. Akkor ezek szerint te nem tudsz két embert szeretni? Mert vagy az egyiket gyűlölöd...??? Fogalomzavar?

Jó keresztény gyűlöli ezt a világrendszert az istenével együtt, aki nem más mint a Sátán (2Kor 4,4), az Ördög, a Diabolosz, az Embergyilkos, a Hazugság Atyja, az a bizonyos régi "Kígyó", illetve a Sárkány. Ezt a személyt nemhogy nem kell szeretni, hanem aki nem gyűlöli, az megveti Istent (Zst 97,10; Ám 5,15). Isten nem terjesztette ki a szeretetét azokra a lényekre, akik tudatosan fellázadtak ellene. Kizárólag az emberek kaptak Tőle kegyelmet a Biblia szerint, és sem a Sátánnak, sem a gonosz angyaloknak, sem pedig a démonoknak nem lett felkínálva a bűnbocsánat és a kegyelem.

A Biblia felszólító mondatokban beszél a keresztényekhez a Sátánnal kapcsolatban. A felszólító mondatok mögött ugyanolyan isteni akarat van, mint bármely parancsolat mögött, legfeljebb Isten elnézi a tudatlanság idejét (ApCsel 17,30), és nem kéri számon a keresztényektől, amivel kapcsolatban nem volt világosságuk. Miután azonban megvilágosíttattak, elvárja Isten a keresztényektől, hogy világosságban járjanak (Ef 5,8:13; Kol 1,12; 1Thes 5,5; 1Pt 2,9; 1Jn 1,5-7).

A Biblia arra utasítja a keresztényeket, hogy a Diabolosznak álljanak ellen (Jk 4,7; 1Pt 5,9). A Biblia arra utasítja a keresztényeket, hogy egy talpalatnyi helyet se adjanak a Diabolosznak (Ef 4,27). A Biblia kilátásba helyezi, hogy Isten a keresztények lábai alatt rontja meg a Sátánt (Rm 16,20). Jézus azt mondta a tanítványainak, azaz nekünk, hogy adott nekünk hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapossunk és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nekünk (Lk 10,19). A szövegkörnyezetből tudható, hogy itt a Sátánról és a sleppjéről van szó, nem pedig emberekről.

Az van fogalomzavarban, aki azt hiszi, hogy szeretni kell azokat a lényeket, akiket Isten a lábaink alatt akar megrontani, sőt Jézus Krisztus által hatalmat is adott arra, hogy ezt megtegyük. A Biblia figyelmezteti a keresztényeket, hogy a Diabolosz, mint ordító oroszlán keresi az olyan keresztényeket (1Pt 5,8), akik bárány létükre befogadják a farkast. Ha Farkas Testvéren múlik, akkor a bárányból csak egy koponya és pár csont marad.

Asperrimus!

Nem rossz, de van egy két tévedés az írásodban.

A 2Kor 4;4 amikor a világ Istenéről beszél, az Atyáról szól, és nem sátánról. Vesd össze a néhány sorral lejjebb lévővel,

6. Mert az Isten… gyújtott világosságot a mi szívünkben…

Ha Isten gyújt világosságot, akkor Ő hagy minket sötétségben, tehát Ő az, aki „megvakította a hitetlenek elméit”

Vesd össze még: Rm 9

15. Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.

18. Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.

21. Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?

De összevetésre ajánlom ezt is:

Ézs 45,7

Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!

A kérdés nem a gonoszságról szól, hanem egy teremtményről, az ellenségnek fordított sátánról. Amikor a gonosz gyűlölését írja, nem lényként fogalmaz, hanem gonoszságról beszél. Párhuzam: Te a gonosz embert gyűlölöd, vagy a gonoszságát?

Amikor azt írja, hogy álljunk ellent a gonosznak, illetve a sátánnak, nem arra kér, hogy gyűlölettel legyünk iránta. Amire vágyakozásra indít minket, annak álljunk ellent.

„A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar.”

Ahogy sok embert is, mégsem mondja senki, hogy gyűlöld felebarátaidat. Ez a kijelentés a legkevésbé sem szólít fel arra, hogy Isten egyik teremtményét, aki jelen esetben a sátán, gyűlöld. Amire indít adott esetben, azt igen, de az viszont nem a személye.

Ahogy mondtam is már, fogalomzavar áll fenn, ugyanis a Kérdező nem azt kérdezte, hogy a gonoszságot gyűlölni kell-e, hanem azt, hogy Isten teremtményét, akitől gonoszság jön, adott esetben a sátánt, gyűlölni, avagy szeretni kell-e? Mivel sátán határozottan az ellenségünk, és Jézus kijelentése, hogy ellenségeinket szeressük (hangsúlyozom, nem az ellenségeink cselekedeteit, tanításait), tehát, mint teremtményt, miért is gyűlölnénk? De mivel a szeretet a másik iránti cselekedet, és mivel nem tudok egy számomra nem megfogható valami iránt cselekedni, ezért okafogyott a kérdés, ahogy írtam is már.

Kedves elöttem író

A 2.Kor.4:4: "e világ istene, megvakította a hitetlenek elméjét......."

E gonosz világ Istene, uralkodója Sátán. Ezt elismerte Jézus Krisztus is.

Söt, amikor Jézusnak látomásban megmutatta a Föld akkori királyságait, ezt mondta a Sátán: "Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem."

Jézus Krisztus nem mondta, hogy Sátán, nincs igazad.

Jézus tudta, hogy e gonosz világ /rendszer/ istene a Sátán

Te sátánnak hiszel? Jézus ha nekiáll veszekedni sátánnal, hogy nem is a tiéd, azzal elismerné, hogy ha az övé lenne, akkor üzletet köthetne vele. De az egész párbeszédben nem az a lényeg, hogy kié, hanem sátán imádatot akart Jézustól. Ennek a világnak az Istene az Isten, és nem sátán. Sátán egy hű angyal, egy eszköz, nem egyéb. Tele hazugsággal és kísértéssel. Ha sátán azt mondja, hogy fehér, az tuti, hogy fekete. Ha azt mondja, hogy neked ad mindent, akkor nincs semmije. De nem állsz le vele veszekedni, hogy nincs is semmid, hanem elutasítod, amit felajánl. Jézus tökéletesen beszélt vele, megtagadott bármilyen imádatot, bármit is kínál fel neki sátán, függetlenül attól, hogy van-e neki, vagy nincs.

Ha visszakanyarodnál az Éden kertjében történt eseményekre, sátán tudást kínált fel. Volt neki, amit átadhatott volna? Nem. Ádámnak nem vitatkoznia kellett volna vele, ahogy Jézus sem tette, hanem visszautasítania, ahogy Jézus is tette.

Érted? Nagyon rossz párhuzam, amikor sátán beszédét hozod fel arra vonatkozóan, hogy neki van bármije is. Olvasd el, kérlek az előző hozzászólásomat, és azt cáfold meg. A világ istene az Atya, aki megvakítja mindazok szemeit, akiket Ő akar. És ezt alátámasztottam több helyen is.

Így elég nehéz lesz szót érteni, ha ellenkező előjellel értelmezünk bibliai állításokat. A 2Kor 4,4 nem "e világ istenét" mondja eredetileg. Nem "koszmoszt", hanem "aiont" mond, azaz nem "e világ istenéről" szól, hanem "ennek a világkorszaknak az istenéről". Ezzel szemben Jézus Krisztusról azt mondja az Ige, hogy az Ő trónja örökkön örökké állni fog, egészen pontosan, az aiónok aiónjaiig (Zsd 1,8), magyarul világkorszakok világkorszakaiig.

Nyilvánvaló, hogy a 2Korinthus 4,4-ben szereplő személy nem lehet ezzel a személlyel azonos, hiszen ő ennek az aiónnak az istene, de nem a következőknek. Azt pedig nem mondhatod komolyan, hogy igaz ugyan, hogy Jézus Krisztus királyi széke az aiónok aiónjaiig fog állni, de az Atyáról nem ezt mondja a Biblia, hanem Ő ennek a világkorszaknak az Istene. Jézus Krisztus királyi széke úgy fog állni az örökkévalóságban, hogy közben az Atya mindig nagyobb lesz, mint Ő. Csak ez nem jelenti azt, amit a jehovisták állítanak, hogy a Krisztus nem Isten, hanem teremtmény. Nem. Jézus Krisztus Isten Fia, s mint olyan, az Atyával azonos minőségű: Örökkévaló, Változhatatlan, Mindenható és Mindentudó Isten. Az elsőség azonban az Atyáé, és ebben soha semmilyen változás nem fog beállni.

Nem jó, hogy sokan azt gondolják, hogy Isten vakítja meg az embereket. A Biblia nem ezt mondja. Azt állítja, hogy Jézus Krisztus eltörölte a halált és világosságra hozta az életet és a halhatatlanságot az Evangélium által. Ha világosságra hozta, akkor Isten részéről meg van világítva mindenki számára.

Ezen kívül azt mondja a Biblia, hogy mindenkinek vak a "nusza", "noémája" eredetileg, mert mindenkinek lepel borul a szívére, ami csak Krisztusban tűnik el, akkor hullik le, amikor az ember megtér az Úrhoz (2Kor 3,14-18). Bár ez az ige a zsidókra vonatkozik, de kiderül a Bibliából, hogy valójában minden egyes embernek ugyanolyan az eredeti állapota, aki még nem tért meg. Az Efézusi levél azt állítja, hogy mindnyájan halottak voltunk a mi bűneink miatt, de Jézus Krisztusban megeleveníttettünk. Mi is a világ folyása szerint jártunk az atmoszférában pöffeszkedő szellemi hatalom befolyása alatt, amely ma már az engedetlenség fiaiban munkálkodik, de azelőtt mi is a testnek és a gondolatoknak akaratát cselekedtük, a testi kívánságok fogságában.

Ezen kívül a hatodik fejezetben nyíltan ki is mondja Pál, hogy a valódi küzdelmünk, nem testtel és vérrel van, hanem szellemi lények ellen: fejedelemségek (arkhé - kezdet, eredet, vezetés, hivatal, uralom) ellen, hatalmasságok (exúszia - hatalom, tekintély, jog, hatóság) ellen, ez élet (aión - azaz korszak) sötétségének (szkotosz - azaz sötétség, homályosság, vakság, szédülés) világbírói (koszmokratór - azaz a világ bitorlói, fogvatartói, legyőzői) ellen, a szellemi gonoszság (ponéria - azaz hitványság, romlottság, gonoszság) ellen, amely az égben(epúraniosz - ég felett) van.

Pál azt állítja, hogy ezek a lények uralják ezt az aiónt, és a keresztények harca, birkózása ezekkel a lényekkel van, akik mindent feltettek arra, hogy győzzenek, noha a legtöbb, amit remélhetnek, hogy mi is velük együtt fogunk elveszni. Ez pedig a gonoszságukat és romlottságukat mutatja meg, hogy a mottójuk az, hogy "dögöljön meg a szomszéd tehene is". Ennek a világkorszaknak van sötétsége, homályossága és vaksága, ami mögött szellemi zsarnokok állnak, nem pedig a Mindenható Isten.

Ezek a szellemi lények, akiknek a törzshelyét az ég felett határozza meg a Biblia, de mindenképpen a Menny alatt, olyan természetűek, élükön a Sátánnal, mint amilyenek az Amálekiták voltak az Ószövetségben. Akkor támadtak, amikor Izrael meg volt fáradva, a leggyengébb ponton támadtak: öregeket, asszonyokat, gyerekeket, amivel kivívták Isten különleges haragját, és azt mondta, hogy mindenestől eltörli Amáleket a Föld színéről (2Móz 17,14).

A gonosz szellemi lények olyanok, mint az amálekiták, sőt még olyanabbak. Isten gyűlöli őket, és elvárja a követőitől is, hogy gyűlöljék a gonoszt. Az embereket kell szeretni, de nem gonosz szellemeket, akikben összességében annyi emberi érzés és jóindulat sincs, amennyi egy elemi részecskének energiát tudna közvetíteni.

Szerintem a Biblia Discoveryt ne vedd annyira etalonnak.

Az itt szereplő eoné nemcsak korszak, hanem örökkévalóság és beláthatatlan idő is. Tehát ennek a beláthatatlan időnek az Istene…

Ugyan ez a szó szerepel az 2Kor 9,9-nél is, ahol Károli ekképpen fordít: „A mint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága ÖRÖKKÉ megmarad.”

Isten, ahogy saját maga is állítja, bizony megvakít, ahogy tette ezt a fáraóval is. Megkeményítette a szívét. De ahogy említettem a IIKor 4;6 esetében egyértelmű, és megcáfolhatatlan az Ézsaiás 45;7 mellétevéssel, és bizonyítja ezt a Róma 9 is.

Jézus igazsága és világossága csak annak világosság, akinek adatik. „Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít. „

Melyik szó nem egyértelmű?

Nem tettem ellenkező előjelet, egyszerűen csak rosszul értelmeztek dolgokat. Az agyatokat átjárja az a fajta teológia, amit folyton folyvást hallgattok. A IIKor 4;4 egyszerűen nem sátánról beszél, hanem az Atyáról, amit tovább olvasva egyszerűen ki is derül. Nincs ezzel semmi gond, csak az nem fér a fejetekbe, hogy sátánnak egy cseppel sincs nagyobb ereje, mint ami megadatik neki. Ha elolvassátok Jób első fejezetét, olvashatjátok, hogy csak pont azt tehette, amit az Atya mondott neki. És ez így van rendjén.

Tévedsz. Ha így tekintesz a Bibliára, az egészet eltéveszted, és nem fogod megérteni a világ működését, amiben élsz.

Éppen azért nem volt lehetséges az ember számára más kiút, minthogy Maga a Fiú vegyen magára emberi természetet és meghaljon az emberért, mivel az ember jogszerűen a Sátán birtokába került, Isten pedig csak jogtalanul csavarhatta volna ki a Sátán kezéből. Isten azonban a jogosság Istene és nem járhat el törvénytelenül. A Sátán azért mert fellázadni Isten ellen, mert azt gondolta, hogy Isten a saját Beszéde által megkötözhető, és ez kis híján sikerült is neki, ugyanis Isten számára ugyanolyan a saját Beszédén átlépni, mint a mi számunka az, hogy egyik tagunkkal áthatoljunk a másikon, csak a materialista ember nem érti ezt meg. De gondolj a Dániel könyvére (Dán 6,1-24).

Dániel személye sok főembernek csípte a szemét és szerették volna eltávolítani, ugyanis gyakorlatilag ő volt a király után a második ember. De semmi hibát nem találtak benne, és a király is megbízott benne, és nem szándékozott ezen változtatni. Eljutottak arra a következtetésre, hogy nem fog sikerülni nekik Dániel kifúrása, kivéve, ha az Ő Istenével kapcsolatban nem találnak valami kapaszkodót. Volt egy alaptörvényük, mondhatni alkotmányuk, ami még a királyra is vonatkozott. Az a törvény, vagy rendelet, amit a király hozott, nem volt visszavonható, még a törvény kiadója számára sem. Előálltak hát egy olyan törvényjavaslattal, amit kifejezetten Dániel ellen találtak ki: ha egy harminc napos időszakban, bárki bármit kérne bármely istenségtől a királyon kívül, azt vessék az oroszlánok vermébe. Mivel a király elfelejtett eltöprengeni azon, hogy a főembereit mi motiválhatja, gyanútlanul belement a dologba, mivel feltételezhetően hízelgett a hiúságának. Tehát a végzés megszületett, írásba is lett adva a médek és perzsák visszavonhatatlan törvénye szerint. A főemberek biztosra mentek Dániellel kapcsolatban, tudták, hogy Ő minden nap háromszor imádkozik. Berontottak hát imaidőben Dánielhez, akit rajta is kaptak, hogy éppen Istenhez imádkozott. Azonnal a király elé siettek, és szembesítették a királyt a saját rendeletével, és megkérdezték, hogy tényleg úgy van-e. A király még mindig nem gyanított semmit, rá is vágta azonnal, hogy a szó, amit elrendelt, érvényben van a médek és perzsák vissza nem vonható törvénye szerint. Na, ekkor mószerolták be Dánielt, és kikényszerítették a királytól, hogy alkalmazza a saját törvényét, hiszen a törvény visszavonhatatlan, ezért a királyt is kötelezi. A király szerette volna Dánielt felmenteni, de a törvény tényleg nem engedte ezt meg, így Dánielt tényleg az oroszlánok vermébe vetették. A király szégyenkezett és igen elszomorodott, de tehetetlen volt.

Persze a dolog hepienddel végződött Dániel számára, mert egy angyal megvédte az oroszlánoktól. Reggel a király szomorúan érdeklődött Dánieltől, hogy az ő Istene meg tudta-e védeni az oroszlánoktól. Dániel épen és egészségesen került ki a veremből. A király parancsa, ami a médek és perzsák visszavonhatatlan törvénye szerint kötelező érvényű volt a királyra, teljesen be lett töltve. Dániel az oroszlánok elé lett vetve. Ezért már kijöhetett onnan, mivel a törvény nem rendelkezett a továbbiakról. A király felszabadult a saját beszédének a fogságából. Ekkor jött az új rendelkezése a médek és perzsák visszavonhatatlan törvénye szerint: azokat az embereket vessék az oroszlánok vermébe, akik Dánielt bevádolták. A kiéhezett oroszlánok ezúttal jóllaktak.

Valami hasonló zajlott le Isten és a Sátán között is, azzal a különbséggel, hogy Isten nem csapható be, és nem lehet rávenni egy ilyen ostoba és értelmetlen rendelkezésre. Ettől függetlenül Isten Beszéde Istent is kötelezi és nem vonhatja vissza a saját Beszédét. Éppen ezért Isten soha nem beszél össze-vissza, soha nem beszél meggondolatlanul, nem fecseg, nem locsog, hanem kizárólag bölcsen és értelmesen szól, mert az Ő Szava törvény. Ezt használta ki a Sátán, amikor becsapta az embert. Tudta, hogy amennyiben sikerül rávenni arra, hogy áthágja Isten rendelkezését, akkor Isten tehetetlenné válik, mert jog szerint a Sátán kezébe kerül, ő pedig soha nem fogja az embert kiengedni a kezéből, hanem túszként fogja fogva tartani, hogy megzsarolhassa Istent. Isten megbocsátott volna az embernek, de ezt nem tehette meg, mert nem volt hozzá joga. Ezért kellett Jézus Krisztusnak emberré lennie, és meghalnia úgy, hogy a Sátán úgy tegye rá a kezét, hogy erre Jézus ne szolgáltasson jogalapot, mert akkor ez a tett maga lenne Isten számára a jogalap a megbocsátásra. Mivel a Sátán számára a bűn a jogalap, Jézus pedig soha nem követett el bűnt, ezért elmondhatta, hogy közeledik a világ fejedelme és énbennem nincs semmije (Jn 14,30). Ennek ellenére a Sátán, akit maga Jézus nevez a világ fejedelmének, rátette Jézusra a kezét, és megölte. Na, ekkor került a Sátán adósságba Isten felé jog szerint.

Az ember áthágta Isten rendelkezését, így jogos vádalapot szolgáltatva a Vádlónak, és lehetőséget adva arra, hogy fogva tartsa a leszármazottaival együtt. A Sátán jogtalanul tette a kezét Jézusra, így jogalapot szolgáltatva Istennek arra, hogy rákényszerítse a Sátánra a Megváltást: Jézus élete az ember életéért.

Mivel azonban az eredeti rendelet úgy szólt, hogy a bűn zsoldja a halál, de arra nem vonatkozott, hogy aki bűntelen állapotban kerül a Pokolba, annak is ott kell maradnia, ezért Jézus Krisztus a saját bűntelensége jogán feltámadt, ugyanis a Pokol és a Halál a bűn által tudja az embereket fogva tartani. Mivel azonban Jézus nem maradt a Pokolban, ezért csak azoknak az emberekre vonatkozik a megváltás, akik elfogadják magukra nézve Jézus Krisztus engesztelő halálát, és feltámadását.

Akik ezt nem teszik meg, mert nem hallottak róla, vagy elutasították, vagy csak egyszerűen hagyták elúszni a lehetőséget, azok soha nem tudnak kijönni a fogságból, és a földi életük végén a Pokolba kerülnek a saját bűneik miatt, Isten pedig semmit sem tud értük tenni a továbbiakban. Az ember már elveszett. Amikor a világra születik, már készen van a cellája a Pokolban. Abban nem hiszek, hogy egy kisgyerek a Pokolba kerülne, aki még nem tudott bűnt elkövetni, vagy még nem vonható felelősségre, de minden más embernek csakis a kárhozat maradt, kivéve, ha él az egy vészkijárattal, amit Jézus Krisztus biztosított a számára. Ezért nagy gonoszság, amikor az emberek nem elégszenek meg az Evangélium elutasításával, de minden erővel megakadályozzák, hogy mások Jézusról hallhassanak és dönthessenek mellette. Így nemcsak ők maguk kerülnek a Pokolba, de sok más embert is magukkal rántanak. Ezt jelenti Jézus mondata a farizeusokról, hogy ti magatok nem mentek be, akik pedig bemennének, annak elálljátok az útját.

Ezt tanítja a Biblia, aki pedig mást mond, az még nem érti a Bibliát.

Én a Bibliából támasztottam alá, amit állítottam, nem csűrtem az ájtatos szavakat. Egyre sem válaszoltál.

Márk 4

10. Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.

11. Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,

12. Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.

Micsoda válogatás... A kiválasztottak kaptak magyarázatot, pedig éppen ugyan úgy csak hallván hallottak, és nem értettek.

Azzal, hogy hosszas eszmefuttatásokat kezdesz, és lassan, de következetesen eltérsz a témától teljesen bizonyítja, hogy nem érted, amit írok, és legfőképpen nem tudod megcáfolni.

-Tehát a sátán keményítette meg a Fáraó szívét?

-Ki mondta ezt? „Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet.”

-Kiről írt Ézsaiás?

„Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!”

-Ki mondta ezt?

„Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.”

A IIKor 4;4 nem szólhat sátánról, mert neki semmi hatalma, amit ne úgy kapott volna. Ő nem Isten. Ahogy az elején láthattad, hogy mit mondott Jézus, „Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek”, láthatod a IIKor 4;3-nál a párhuzamot: „Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek”.