Római Katolikus hittestvéreim szerintetek is felkéne oldani a papi cölibátust és engedélyezni, hogy nőket is pappá szenteljenek?

Alapvetően három, teljesen külön dologról van szó, és nem szerencsés ezeket összemosni.

Az LMBTQ-irányultságú emberekhez való viszony az egy dolog.

Mi fér bele a hozzájuk való pozitív viszonyulásba és mi nem, illetve mi az elvárás feléjük - mint a katolikus egyház egyenrangú tagjaihoz - és mi nem. Ez alapvetően pasztorációs kérdés, nem egyházfegyelmi és nem dogmatikai.

Ettől teljesen eltérő dolog a papi cölibátus. Ez egyházfegyelmi kérdés.

Görögkatolikusnoknál nincs papi cölibátus, római katolikusoknál jó pár évszázada van, de eredetileg ott sem volt. A róm. kat. papi cölibátust elvileg bármikor visszavonhatná az egyház.

A női papság viszont már nem csak egyházfegyelmi, de dogmatikai kérdés is.

Mivel a dogmatikát a kinyilatkoztatásból vezetik le, ezért itt alapvető változásokat nem lehet hozni. Dogmatikai alapon legfeljebb az eredeti gyakorlatot lehetne visszahozni.

Az ősegyházban eredetileg úgy volt (az ortodox egyházban ez a gyakorlat ma is létezik, bár nem tömeges), hogy nőket is diakónussá szentelhetnek (ők a diakonisszák) de pappá már nem.

Én is sokáig úgy gondoltam, hogy el kéne törölni a cölibátust. De azóta nagyon megváltozott a véleményem. Senki sem kényszerítenek papnak, aki úgy érzi, higy nem tud felülemelkedni az ösztönein, az ne legyen pap vagy ne római katolikus pap legyen. Az igazán elkötelezett ember képes rá, hogy lemondjon a szex nyújtotta élvezetekről, azért hogy egy nagyobb célt szolgáljon.

Női papok? Nem is tudom... Nekem nem lenne bajom velük, de szerintem az emberek többsége nem tudná elfogadni őket. Az egyház eléggé férfiak uralta világ és kevés ffi viseli el, hogy egy nő beleszóljon a dolgaikba. De talán egy próbát megér.

Mária Magdolna nem volt jelen az utolsó vacsorán, és nem is számít a 12 apostol közé. De ezt katolikusként valószínűleg úgyis tudod ;)

Egyébként melyik képre gondolsz? Ezen speciel mindegyikük szakállas:

[link]

:)))

"Azonos nemű párnak a gyerekét is megkeresztelné." - ezt nem értem (és most nem azon vagyok fennakadva, hogy azonos nemű párnak hogy lenne gyereke). Miért ne keresztelne meg az egyház egy gyereket? Ehhez nem kell Ferenc pápa, besétálnak egy átlag plébániára, és meg lesz keresztelve a gyerek. A "szülők" keresztelése már nehezebb eset lenne...

A papi cölibátus megszüntetése és a nők pappá szentelése olyan hagyomány, ami nincs kőbe vésve, ahogy Ferenc pápa mondta, "lehet róla vitatkozni", és szoktunk is. De nagy bátorság és nagyon jó indok kell ahhoz, hogy egy kétezer éves hagyományt valaki csak úgy megváltoztasson, és nem nagyon látunk ilyen indokot. Néhány gondolat a témára:

- Igazán komoly igény az egyházon belül nincs ezekre a kérdésekre. A hivatást érző nők a legritkább esetben panaszkodnak amiatt, hogy nem lehetnek papok, mert megtalálják a hivatásukat az egyházban. Ezeket a kérdéseket általában azok feszegetik, akik amúgy sem lennének papok. Kibicnek semmi sem drága...

- Érvként szokták emlegetni a paphiányt, ami csak Európában probléma. Globálisan nézve nincs paphiány, és szerencsére a papok elég könnyen mozgathatók. Sokkal kézenfekvőbb megoldás afrikai, ázsiai missziósokat hozni Európába, mint egy tipikusan és kizárólagosan európai probléma miatt ezeréves hagyományokat átírni.

- A cölibátus ott probléma, ahol a paphiány miatt egyre több az egyedül élő pap, néhány fős közösség, és a papok elmagányosodnak. Ismét csak Európáról beszélünk. A cölibátusban igazán a magány a nehéz, nem a szex hiánya - ugyan már, tegye fel a kezét, aki házasságban nem élt még meg kielégületlenséget, nem kellett elfojtania a vágyait valaki más felé.

- A hívek megszokták a hagyományokat, és a cölibátus eltörlésén többen botránkoznának meg, mint ahányan örülnének neki. Ismét mondom, te európai fejjel gondolkodsz, de a keresztények nagy többsége nem európai, és egészen más módon gondolkodik.

Összességében tehát ezek kifejezetten a jelenkor Európájában aktuális viták, az Egyháznak viszont kötelessége történelmi távlatokban és globálisan gondolkodni, és nem belemenni évtizedes politikai-eszmei hullámzásokba. És ilyen módon gondolkodva semmi ok nincs a hagyományok ennyire radikális megváltoztatására.

Európai szinten a papi cölibátus feloldásán és a nők pappá szentelésén én is elgondolkoztam az utóbbi időben... (és itt semmiképpen sem a parázna testi örömökre gondolok!!!)

Túl bonyolultak az indokaim ahhoz, hogy nyilvános fórumon részletezzem...

Ui: Előre is köszönöm a megértésedet Kedves Kérdező - és a következő válaszolókét is!

Üdv: 41/N