Jehova Tanúinál ma volt az emlékünnep?

Az ókorban a zsidók több pártra szakadtak. Jézus nem ugyanazt a naptárat használta, mint a főpapok (esszénus naptár, farizeus naptár). Így elkölthette a pászkát, majd a következő nap nem mentek be a papok a római helytartóhoz, hogy ne váljanak tisztátalanokká.

Nem akarom a Tanúkat védeni, de ez így volt.

Mivel a pontosság ebben a témában elsődlegesen fontos, kénytelen vagyok olyan forráshoz fordulni, mely megbízhatóan összegzi az információkat.

(2Mózes 12:5-6) "A ti bárányotok legyen ép, hím, egyesztendős. A fiatal kosok vagy a kecskék közül válasszátok. 6 Maradjon az oltalmatok alatt a hónap tizennegyedik napjáig, és Izrael közösségének egész gyülekezete a két este között vágja le."

„Két este között.” Néhány tudós szerint, valamint a karaita zsidók és a szamaritánusok szerint ez a napnyugta és a sötétség beállta közötti időszak. A farizeusok és a rabbinikusok szerint ez másra utal: az első este az, amikor a nap kezd lehanyatlani, a második pedig maga a napnyugta.

Mivel tehát a héber nap napnyugtától (kb. hat óra) a következő napnyugtáig tartott, Isten megparancsolta, hogy a pászkabárányt Niszán 14-én „a két este között” öljék le (2Mózes 12:6). Mikor volt ez? Az újkori zsidók ahhoz a rabbinikus nézethez ragaszkodnak, amely szerint a bárányt nem sokkal 14-ének a vége előtt kellett levágni, azon idő között, amikor a nap kezd lemenni (kb. három óra) és a tényleges napnyugta között. Ennek következtében a szédervacsorát napnyugta után tartják meg, amikor Niszán 15-e elkezdődött (Máté 1:32).

Jó okunk van azonban arra, hogy másképpen értelmezzük a kifejezést. Az 5Mózes 16:6 világosan megmondta az izraelitáknak, hogy „a pászkaáldozatot este, napnyugtakor vágják le” (Zsidó Tanakh változat). Ez azt mutatja, hogy „a két este között” kifejezés az alkonyati időszakra utal, napnyugtától (amely Niszán 14-én kezdődik) a tényleges sötétségig. Az ókori karaita zsidók így értelmezték (M’Clintock és Strong úgy írja le őket, mint akik „a zsidó zsinagóga egyik legrégibb és legfigyelemreméltóbb szektája, akiknek jellegzetes felfogása az írott törvény betűjéhez való szigorú ragaszkodás.”), úgyszintén a szamaritánusok is mind a mai napig („Este vágják le az állatot . . . Éjfélkor minden családi csoport megeszi a húst . . . és azután még reggel előtt elégeti a megmaradt húst és a csontokat . . . Egyes tudósok azt sejtetik, hogy a szamaritánus vallás közelebbről hasonlíthat a rabbinikus júdaizmus által történt átalakítás előtti bibliai valláshoz” (The Origins of the Seder)). Az egyik ok, amiért a mi emlékünnepi dátumunk néha eltér a zsidó dátumtól az, hogy elfogadjuk: a pászkabárányt „a meghatározott időben” áldozták fel és ették meg, azaz Niszán 14-én és nem Niszán 15-én (4Mózes 9:2–5).

Egy másik ok, amiért a mi dátumunk eltérhet a zsidókétól az, hogy ők egy előre meghatározott naptárt használnak, amely csak az i. sz. negyedik században vált rögzített rendszerré. Ezt használva évtizedekkel, sőt évszázadokkal előre meghatározhatják Niszán 1-jének vagy az ünnepneknek a dátumát. Azonkívül, az ókori holdnaptárnál szükség volt időnként egy 13. hónap hozzáadására, hogy a naptár az évszakokkal megegyező legyen. A mostani zsidó naptár ezt a hónapot meghatározott időpontokban adja hozzá; egy 19 éves ciklusban a 3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19. évhez.

Emil Schürer azonban azt mondja, hogy „Jézus idejében (a zsidóknak) még nem volt rögzített naptáruk, csupán tapasztalati megfigyelés alapján kezdődött minden új hónap az újhold megjelenésével, és hasonlóképpen a megfigyelés alapján” adtak hozzá egy hónapot, ahogy a szükség megkívánta. „Ha . . . az év vége felé megfigyelték, hogy a pászka a tavaszi napéjegyenlőség (kb. március 21.) előtti időre esik, meghirdették az egy hónap beiktatását Niszán hónap elé” (The History of Jewish People in the Age of Jesus Christ 1. kötet). A többlet hónap így természetes módon nem önkényesen kerül hozzáadásra.

Jehova Tanúi Vezető Testülete az Úr vacsorájának dátumát az ókori módszer alapján állapítja meg. Niszán 1-jét úgy határozzák meg, hogy amikor az újhold legközelebb esik a tavaszi napéjegyenlőséghez, azt valószínűleg Jeruzsálemben lehet napnyugtakor a legjobban megfigyelni. Az ettől számított 14 nap elvezet Nizán 14-hez, ami általában megfelel a teljes holdtölte napjának. (Lásd Az Őrtorony 1977. június 15-i száma 383-4. oldal angolban.) Ennek a bibliai módszernek az alapján értesítik Jehova Tanúit az egész világon arról, hogy az Emlékünnepet mikor tartjuk meg.