Nagypenteken nemszabad hust enni, ir bojtot a Biblia?

A Biblia több helyen is ír a böjtről.

Gyakori volt a böjt az ószövetségi időktől kezdve, általánosságban a zsidók hetente két napot böjtöltek. Az első keresztények átvették ezt a szokást, csak az időpontját változtatták meg, áttették szerdára és péntekre, Krisztus elárulásának és megfeszítésének a napjára. (Az ortodox egyházban a mai napig érvényes ez az ókeresztény iránymutatás, aminek első ismer írott forrása a Didakhé.)

Krisztus is negyven napig böjtölt a pusztában, természetesen a parancsolt ószövetségi böjtökön felül. Ennek a negyvennapos böjtnek a mintájára vezették be az egyházban a nagyböjtöt, illetve más hosszabb böjti időszakokat, vagy az egyénileg vállalt böjtöket.

És olyan is van a Bibliában, aki egész életét aszkétaként végigböjtölte, például Keresztelő Szent János.

" A régi időkben a hús drágább, megbecsültebb élelmiszer volt, úgyhogy erről a luxusról lemondani tényleg áldozatnak számított"

Ezt a marhaságot! Ha ilyen luxuscikk volt, akkor nem volt mindennapi. Tehát nem volt az sem áldozat, ha nem ettek egy napig húst.

Még egy megjegyzés a böjthöz:

Manapság már sokan nem esznek húst vagy csak ritkán, egészséges életmód és egyéb modern irányzat miatt. Így az ilyen ember ha nem eszik húst, az nem számít böjtnek, hiszen egyébként sem enne, illetve nem jelent számára lemondást.

Az igazi böjt az, hogy olyan dologról mondunk le, ami a mindennapi kényelmünkhöz, jólétünkhöz, megszokásainkhoz hozzátartozik.

Ezek lehetnek egészen apró, nevetségesnek tűnő dolgok is.

Pl: Nem teszünk cukrot a kávénkba, csak úgy natur isszuk, ezzel a kávét nem az élvezet miatt fogjuk fogyasztani.

Vagy pl. ha valaki esténként szeret belefeküdni a jó forró vízzel teli fürdőkádba s nagyokat fürödni, az lemondhat erről, ha helyette a kényelmetlenebb zuhanyzást választja.

A böjt bármilyen formája kedves Isten előtt, csak az a lényeg, hogy egy számunkra megszokott, kényelmes, kellemes dologról mondjunk le.

Oké, kedves hatodik, már kétezer éve Jézus haláláról emlékeztek meg, de mikor fogtok túllépni ezen és megemlékezni a feltámadásáról? Karácsony előtt hetekig várjátok, hogy megszülessen a Jézuska, noha János apostol a Jelenések könyvében úgy írja le Őt, mint feltámadott és megdicsőült Isten Fiát, Aki ereje teljében van, és soha többé nem fog megszületni. Nagypénteken megemlékeztek a haláláról, ami jó volna, ha továbblépnétek ezen, és egész évben a feltámadásáról beszélnétek. Én azonban még nem igazán hallottam katolikusokat Jézus Krisztus feltámadásáról beszélni. Amit eddig hallottam tőlük, mindig Jézus szenvedéseire volt kihegyezve, de az evangélium lényege nem az, hogy Jézus szenvedett, hanem az, hogy szenvedett ÉS feltámadott.

Amúgy fölöttébb valószínűtlennek tartom, hogy Jézus pénteken lett volna keresztre feszítve. Jézust reggel kilenc órakor feszítették keresztre, és déltől háromig pedig nagy sötétség támadt az egész tartományban. Ekkor lehelte ki Jézus a szellemét, vagyis délután háromkor. Ebben az időszakban este hét körül megy le a nap, azaz kb. négy órájuk lett volna arra, hogy elkérjék Pilátustól Jézus holttestét, a katonák összetörjék a Jézussal együtt keresztre feszített elítéltek lábszárát, Jézust keresztüldöfjék, leemeljék a keresztről, begöngyöljék és sziklasírba helyezzék, mielőtt beköszönt a sabbat, ami köztudottan naplementekor kezdődik el. Ehelyett azt írja a Biblia, hogy beesteledett, és péntek volt(Mk 15,42). Ha pedig péntek este volt, akkor a péntek épphogy csak elkezdődött, azaz már a következő nap volt ahhoz képest, amikor Jézust keresztre feszítették. Tudod, a zsidóknál ugyanaz az este, mint nálunk az éjfél. Náluk ekkor kezdődik el az új nap,vagyis a sorrend ez: péntek este, péntek éjfél, péntek reggel, péntek dél, péntek délután, szombat este, stb. És csak ekkor, vagyis este ment el az Arimathiai József Pilátushoz, Pilátus megtudakolta, hogy Jézus valóban meghalt-e már, majd miután meggyőződött arról, hogy csakugyan úgy van a dolog, odaajándékozta Jézus testét Józsefnek. Ezután ő visszament a Golgotára, leemelte Jézus testét, begöngyölte, és egy sziklasírba helyezte. Minden bizonnyal hosszú órák teltek el napnyugtától, figyelembe véve, hogy akkor még nem volt tömegközlekedés, autó, elektronikus beléptetőrendszer, telefon és egyebek, én azt saccolom, hogy már igencsak benne voltak az éjszakában, ha ugyan meg nem virradt, mire Jézus teste a sziklasírba került. Lukács is azt mondja, hogy ekkor Péntek volt (Lk 23,54), pedig ha Jézust pénteken feszítették volna keresztre, ekkorra már szombat reggel lett volna, még európai mércével is, azaz zsidók nem temethették volna el sem Jézust, sem a két latrot, akiket nem akartak a kereszten hagyni szombatra. Persze, tudom, hogy a hagyomány szent, de én inkább hiszek a Bibliának. Ja, amit "húsvét péntekjének" fordított Károli, szó szerint azt jelenti, hogy a pászka előkészülete. Ezt akkor mondja, amikor Pilátus előtt állt Jézus, és hat óra volt, azaz déli tizenkettő (Jn 19,14). Mivel Jézust reggel kilenckor feszítették keresztre, ennek még szerdán kellett lennie.

Na mindegy, jó matekozást!

"Én azonban még nem igazán hallottam katolikusokat Jézus Krisztus feltámadásáról beszélni"

Ez az állítás igen érdekes lenne, ha igaz lenne. A katolikusok tulajdonképpen minden vasárnap a feltámadást ünneplik. Ezért van az, hogy a 40 napos nagyböjt is hamvazószerdával kezdődik, mivel a vasárnapok nem számítanak bele a böjti időszakba. Azért nem, mert a vasárnap (azaz a feltámadás ünneplése) még a nagyböjttől is fontosabb.

Továbbá: húsvét után, egészen a mennybemenetel ünnepéig tart a húsvéti idő, azaz ezt az ünnepet a leghosszabb ideig, több mint 6 hétig ünnepli az egyház.