Nagypénteken búcsúvacsora?

Nézd tárgyilagosan:

Vallásod miatt Te nem eszel nagypénteken húst, és lehetőleg nem tömöd degeszre magad egész nap.

A búcsúztatóra mindenképpen el akarsz menni, egyrészt, mert Te akarsz, másrészt, hogy ne bántsd meg a kollégád.

Tehát elmész, már csak azt kell kitalálni, hogy mit egyél.

Milyen kaja lesz? Egytál ételek, vagy mindenki maga választ? Ha mindenki maga választ, akkor nincs gond, rendelsz olyan kaját, amiben nincs hús, és nem eszed degeszre magad. Ha tálételek, akkor egy kicsit nehezebb a dolgod, de ott is ki tudod szedni a köretet, megeheted a savanyúságot, kenyeret, stb. Ha lesz desszert, azzal jóllakhatsz.

Viszont itt nem az a kérdés, hogy Istent és a kollégádat ne bántsd meg, hanem az, hogy a lelkiismeretedet és a kollégádat ne bántsd meg.

Isten semmi olyan kijelentést nem tett, hogy nagypénteken ne egyél, vagy ne egyél húst. Ebből kifolyólag nem valószínű, hogy megbántanád azzal, ha eszel, legyen az bármi is, ami jól esik. Az egyházad, mely a hagyományok alapján kitalálta ezt a mondvacsinált szabályt, de egyáltalán nincs sem bibliai, sem teológiai alapja.

Én is katolikus vagyok, tehát át tudom érezni a dilemmát és nem akarlak "téríteni".

Komolyan szoktam venni a három szent napot, ezért én nem mennék el a vacsoràra, több okból is. Egyfelõl gondolom este lesz ez a vacsora, amikor én templomba megyek, másfelõl ezen a napon mi Jézus kereszthalálára emlékezünk, amikor nekem nem fér bele egy vacsorázás/bulizás, még akkor sem, ha nem "erezd el a hajam" lesz. Számomra nagypéntek az egyik legnagyobb ünnep az évben, amikor inkább Istenre irányítom a figyelmet. De ha valaki nem ìgy gondolja, akkor nem ìtèlem el, csak èn így csinálnám. A kollegával meg elmennék máskor meginni valamit, beszélgetni.

Én is katolikus vagyok és úgy tudom, hogy a rendkívüli események felülírják a böjtöt.

Én úgy tudom, hogyha lakodalom, szülinap, vagy most jelen esetben búcsúbuli van, akkor lehet enni azt, amivel megkínálnak.

Ha tudsz választani, akkor eszel halat vagy rántottsajtot, aztán ott is vagy, meg nem is bűnöztél.

A kérdés természetesen nem a húsevésről szól. (Az eredeti gyakorlat szerint nagypénteken teljes böjtöt tartottak, tehát nem csak húst, de semmit sem ettek, indokolt esetben is legfeljebb csak üres kenyeret.)

Elvileg persze az lenne az ideális, ha nem nagypéntekre szervezné a búcsúestet a kollégád. Mivel jó viszonyban vagytok, ezt talán nem számonkérően, de mégis jelezni kéne őfelé, hogy a jövőben ne okozzon másoknak ilyen dilemmát, hiszen ez most sem állt szándékában.

Esetleg azt is megbeszélheted vele, hogy nagypénteken nem mész el, de máskor bepótoljátok. Ha jó viszonyban vagytok, meg fogja érteni.

Ugyanakkor létezhet az a helyzet, hogy mégis elmész. A vendégszeretet az egyik legfontosabb keresztényi erény! Régebben különösen nagy becsben tartották.

Ebbe nem csak az tartozik bele, hogy illik a betoppanó vendégeket vendégül látni, de az is, hogy meghívást nem utasítunk el.

A sivatagi atyákat nem lehet dőzsöléssel és az élvezetek hajszolásával vádolni, kosárfonás közben átimádkozták az egész napot és szó szerint kenyéren és vízen éltek. De ha vendég toppant be, abbahagyták a munkát és az imát, és még a legszigorúbb böjtöt is felfüggesztették a vendégszeretet gyakorlása végett. A kenyér és víz mellé ilyenkor pár szem aszalt gyümölcs és egy pohárka bor is került az asztalra. (Ez a menü ugyanaz volt, amit akkoriban a szegényebb átlagember fogyasztott egy átlagos napon.)

Szóval azt akarom mondani, hogy (szerintem) egyáltalán nem bűn az, ha elmész nagypénteken a vacsorára. Illetve helyesbítek: mindenféleképpen bűn ha elmész, de mérlegelned kell: nem követsz-e el nagyobb bűnt a visszautasítással, mint a részvétellel. Ezt a konkrét szituáció dönti el. Nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért.

Próbáld meg előre lesakkozni magadban: akkor lenne-e nagyobb lelkiismeret-furdalásod, ha elmész a vacsorára, pedig mégsem kellett volna; vagy pedig akkor, ha nem mész el, pedig nagyon illett volna.

Két rossz választás közül most a kisebbik rosszat kell választanod.

És adjunk hálát az Úrnak, hogy csak ilyen választások elé állít minket. Nekünk nem az iszlám és a halál között kell választanunk, mint Krisztus kopt vértanúinak.