Miért keverik bele a vallást a politikába?

Ha a kereszténységet nézzük, Jézus első századi követői, de még a második századiak is semlegesek voltak mind politikai, mind katonai ügyekben.

Ez ugyan nem tette egyszerűvé az életüket, de ők ezt vállalták! Akkor még vállalták.

Amikor Róma államvallássá tette a már erősen (bármilyen sértő ezt kimondani) hitehagyott egyházat (4.-ik század), onnantól már kéz a kézben jártak az állam és az egyház.

Ez a örökség ma a domináns egyház minden szereplésében megnyilvánul.

Persze, most is vannak, akik vállalják.

A legelső hozzászólóval egy kicsit egyetértek, egy kicsit meg nem.

NÉHÁNY baloldali valóban le akarja járatni a vallást, NÉHÁNY jobboldali meg ki akarja használni azt a saját politikai céljaira, akkor is, ha amúgy nem is hisz, csak tudja, hogy így szavazókat nyerhet.

Sajnos ez a világ már csak ilyen marad. Aki minden áron hatalmat akar szerezni, annak (egyik oldalról sem) szent, ami másnak igen.

Erről a kérdésről már volt egy hosszabb eszmecsere itt:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__5..

Amúgy nem vagy egyedül. Sokan vagyunk úgy hívők, hogy vagy semlegesek vagyunk, vagy pedig próbálunk egy árnyalt, higgadt politikai látásmódot kialakítani, ami nem áll be egyik oldal mögé sem kritikátlanul jelszavakat szajkózni, hanem igyekszik a Biblia értékrendjét figyelembe venni, akkor is, ha az eltér a kedvenc párttól.

"Azért mert a politika és a valläs is a pénzröl szol ijen egyszerü"

Nagy általánosságban igazad van!

Látod, igaz a magad sajátos módján, de tudsz te jókat is írni.

"Az i. sz. második században a Róma elleni zsidó lázadás, melyet Bar Kohba vezetett, a rabbinikus tudósok heves üldözését váltotta ki. Akibát, a legelső rabbit, aki Bar Kohba mellett állt, valamint sok vezető tudóst megöltek."

Mi volt ez? Zsidó lázadás, miért mondod őket Jézus követőinek?

"I. sz. a második században — több mint 60 évvel Jeruzsálem pusztulása után Bar Kohba vezetésével egy második jelentősebb zsidó felkelés tört ki Róma ellen. A lázadásnak újból szerencsétlenség lett a következménye. Akiba és sok tanítványa a csaknem egymillió zsidó áldozat között volt. A templom újjáépítéséhez fűzött minden remény eloszlott, amikor Hadrianus római császár tiltott területnek nyilvánította Jeruzsálemet a zsidók számára; ez alól csak az az időszak volt a kivétel, amikor a templom elpusztításának az évfordulója volt."

"„Ez a Messiás-Király!” Így üdvözölte a nagyra becsült Akiba ben Joseph rabbi Simeon Bar Kokhbát i. sz. 132-ben. Bar Kokhba hatalmas ember volt, s egy erős hadseregnek parancsolt. Végre itt van a férfi — gondolta sok zsidó —, aki véget vet a Római Birodalom világhatalmi uralma alatti hosszú elnyomásuknak. Bar Kokhba kudarcot vallott; honfitársainak százezrei fizettek életükkel ezért a kudarcért."