Katolikus testvérek: ha a fiam rájött, hogy saját neméhez vonzódik, lehetne az a helyes megoldás, hogy papnak készül?

"vallásosnak lenni vagy keresztény életet élni két különböző dolog"

Te is teljesen ellent mondasz magadnak. Keresztények nincsenek ,soha nem is voltak. A kereszténységet Jézus hirdette ,de a "tanítását" sosem követték ,mivel teljesen mást írtak le egy primitív mese könyvbe(Biblia) ,mint amiről Jézus beszélt. A kereszténységben sosem létezett pokol ,sem mennyország. Ha valaki hisz a Bibliában (tehát komolyan veszi),az nem normális, fanatikus őrült. A katolikus egyház is egy szekta ,ugyanolyan olyan mint a többi vallás ,ártalmas az emberiségnek. A Bibliát emberek írták , ez egy bizonyított tény. Ezért nem tudom megérteni ,hogy hogy tudják még mindig egyesek áltatni magukat ,és hinni ilyen alaptalan "kőkori" marhaságokban. Jézus egy rendkívül befolyásos ember volt ,ezért is ölték meg,mert "veszélyt" jelentett a hatalomra. A történelem során számtalanszor történt ilyesmi. Ezek is bizonyított tények ,csak kicsit utána kéne járni dolgoknak, tanulni kellene ,és nem lenne ennyi manipulálható ostoba birka a világon.

Kedves apuka ,te meg szerintem ne akard a gyereked életét formálni .Had csinálja azt ,amit ő akar. Az ,hogy nem létesített még kapcsolatot ,semmit sem jelent. Mivel nem látsz bele mások fejébe ,ezért nem is tudod ,hogy mit gondol a fiad valójában. Az ,hogy azt állítja ,hogy elfogadta magát ,az még nem azt jelenti ,hogy az úgy is van.

Arról van szó, tehát, hogy a fiad rájött, hogy homoszexuális. Ebben a korban szerintem még ez nem 100%. Ezután kitaláltátok közösen, bár gyanítom inkább szülői nyomásra, hogy menjen papnak, mert ott kötelező a cölibátus.

Ezzel van egy kis probléma. Ez arra van kitalálva, hogy a nőktől tartsák távol magukat, de egy homoszexuális összezárva egy csomó férfival... nem biztos, hogy működne.

Ezen kívül pedig a cölibátus nem papi kiváltság. Bárki szabadon dönthet úgy, hogy tartózkodik a szexuális élettől. Nem hinném, hogy csak mert homoszexuális valaki, a libidója is nagyobb, vagy nagyobb a kísértés. Szerintem addig ne menjen papnak, amíg valóban nem érez elhivatottságot, és pár év múlva, ahogy a hormonok visszább vesznek az erejükből, az önmegtartóztatás is könnyebb lesz.

Gondold csak el, ha most véletelenül kísértésbe esik, bűntudata lesz, de mi lenne, ha ez ráadásul papként történne. Súlyos személyiségzavar lehetne a vége.

Kedves kérdező!

1. A fiad rendkívül bátor hogy fel merte vállalni a homoszexualitását. Büszke lehetsz rá!

2. Ha te, az apja le tudod fogadni így, Isten vajon elfogadja-e? Szerintem igen... Isten nem teremt selejtet.

3. Két homoszexuális kapcsolata is lehet monogám, meghidt és értékes. Talán nehéz elképzelni, de a szeretet itt is képes elhozni a megváltást. Nem biztos hogy jó ötlet magányra ítélni a gyereked.

És még valami...

A katolikus egyház tele van olyan homokosokkal, akik nem elhivatottságból választottak pályát. Ha közéjük küldöd a fiad, ki fogják használni (szexuálisan). Vigyázz rá, meg a hitése!

35-ös nem kell ehhez papnak lenni.

Nekem van ilyen "civil" ismerősöm. 40 éves korára egy roncs lett.

Sajnálom szegény gyerekeket, egyre többet látni itt is akiknek hasonló problémájuk van.

Vallás-vágyak-szex...

Egy életre tönkreteszik őket már fiatalon.

[link]

Maslow szükségletpiramisa

Szia !

Nem !!! a fiad nagyon nagy bajban van ahol segítséget vársz nem fog segítséget kapni, ez a korszellem és démonok okozzák erre a problémára a megoldás szabadulás amelyet megtérésnek és újjászületésnek kell megelőznie más útja nincs különben a fiad Isten ítélete miatt el fog veszni.

A kereszténnyé nem egy vallásban beleszületés által hanem egy döntés álltál válik az ember.

Nézd én 23, lassan 24 éves homoszexuális egyetemista srác vagyok és úgy gondolom, hogy én is részben vallásos vagyok, katolikus nevelést kaptam, bérmálkoztam is, jártam hittanra is.

Én rólam tudni kell, hogy kiskoromban is megnéztem a nálam idősebb kamasz srácokat vagy az újságban lévő huszonéves fiatalokat...

Aztán én 12-13 évesen osztálytársammal már volt némi próbálkozásom szexben, aminek hatására bűntudatom lett, mert hittan órán ugye bár mást hall az ember.

Ezek után 14 évesen összehozott engem egy hittanos csoporttársnőm a vele egyidős unokahugával 12 volt akkor, de valahogy éreztem, hogy max kishúgként tekintek rá, mintsem egy kamasz szerelemre.

Egy évig minden jó volt, majd 15 évesen nyáron, megint elkezdtem rá izgulni a férfi nemre.

Elsőnek sima heteroszexuális pornóban néztem meg a férfiakat, majd biszexuálisban, végül kijutottam a meleg pornónál, sajnos másodszülött bátyám előtt alaposan lebuktam, aki lejáratott az osztálytársnőm előtt... (3 bátyám van)

Majd 15 évesen november elején meghalt apukám és így egyszerre több dologgal kellett meg küzdenem: Homoszexualitásommal, gyásszal.

Sajnos mivel én két évet halasztottam, mivel izomsorvadás miatt, egy évet ovodában, egy évet meg logopédiai előkészítő osztályban kellett eltöltenem, így 16 évesen talán mert lusta voltam, bekerültem egy szakiskolai osztályba, ami megint nem hatott rám építőleg.

Itt sem tudtam kitárulkozni a homoszexualitásomban, helyette elmenekültem a vallásba, szélsőséges politikai nézetbe mint amit a jobbik képvisel, de titokban olvastam a pszichológiai magyarázatát a melegségnek, hogy mi okozza ezt, el olvastam a különböző elméteket, mindezt 16 évesen.

Aztán lassan elhidegültem a barátnőmtől, így ő dobott engem, de sajnos, mivel még nem jutottam el az ön elfogadásra, ezért rengeteg konfliktusom volt az osztálytársaimmal, én is papnak akartam menni, úgy gondoltam, hogy talán itt több értelme lenne az életemnek, mint egy rossz b*ziként.

Majd 18 évesen különbözeti vizsgával átmehettem ugyanabban a középiskolában egy szakközépiskolai osztályba, ami miatt nyáron újra előkerült a melegségem, mivel olvasgattam pár homoszexuális irodalmi szerzőről... Rimbaudról.

Érettségi előtt biszexuálisnak mondtam magam és így álltam az osztálytársaim elé.

Előtte anyámnak és legidősebb bátyám is elmondtam, hogy homoszexuális vagyok, hát mit ne mondjak, kiakadtak, de anyám azóta elfogadta.

Szóval három dolog segített igazán: Az egyik, hogy pszichológiai könyveket bújtam, a másik dolog az irodalom, hiszen rájöttem, hogy régen is voltak homoszexuálisok, végül harmadikként jött az internet.

Itt is beszélgettem más melegekkel, de sose találkoztam velük, hol mert más melegek vertek át a neten, hol mert egyszerűen féltem.

20 évesen leérettségiztem, majd elkezdtem tanulni egy felsőoktatási szakképzést adó középiskolában.

Itt már nyíltan vállaltam a melegségem, ami miatt rengeteg konfliktusom lett, pedig mindenki a médiába akart bekerülni ebből az osztályból.

A 2 évben a nyári gyakorlatom alatt, a Sziget Fesztiválnak köszönhetően + hogy utólag emelt szinten érettségiztem: Ezen események miatt, rengeteg más meleggel ismerkedtem meg, de sajnos nem volt egyikükkel sem semmilyen fizikai kontaktusom.

A felsőfokú szakképzésem második felében, kicsit nagyobb volt az önbizalmam, majd megismerkedtem egy megyében található meleg szervezet tagjaival, így kint voltam a 2013-as Pride rendezvényén is.

Ezek után Szociológiát kezdtem el a tanulni, itt megismertem a legjobb meleg barátomat, akibe beleszerettem, de aztán visszatereltem érzéseimet barátságba. Bár neki köszönhetően belefoghattam egy régen halogatott műtétbe, (a fitymaszükületem hatással volt arra, hogy én akartam szexelni srácokkal...)

2014-ben egy pszichológushoz is kezdtem járni, aki azt a tanácsot adta, hogy vágjak bele a dolgokba, így hát elkezdtem szerelem helyett szexet keresni és 23 éves koromig, 5 sráccal volt dolgom, bár rájöttem, hogy a szex nem elégíti az érzéseimet, így most úgy vagyok, hogy szerelmet is szeretnék.

Jelenleg Erasmus hallgatóként tanulok külföldön.

Még az se bűn, most mondok példát...

Van egy meleg pár aki 20 éve együtt él és sosem kúrt félre egyikőjük sem.

Van egy heteró pár, akik szintén 20 éve vannak együtt, de az apuka aki három gyermekett nemzett a feleségének, az már a kezdetektől csalja a feleségét, a feleség meg tűri, akkor melyik a bűn?