Ez az ének, hogy folytatódik tovább?

Istenem, Örök Atyám,

Szent Kezedbe adom lelkem!

Légy jóságos bírám, engedj haza Országodba engem!

Örök az arcod, nem száll el szavad,

Minden mosolyod szívünkben marad.

Most már nem fáj semmid, az álom szép,

Majd a fényes felhőkön túl, találkozunk még!

Egy földi angyal mennybe szállt,

Régmúlt szerettei közé,

Onnan figyel, s vigyáz reánk,

Oltalmazón, örökké.

Tudom, az én Megváltóm él,

Hajléka készen vár reám,

Már int felém, és koronát ígér

A földi harc után.

Itt van a dal, ahogy én ismerem:

[link]

Istenem, örök Atyám,

szent kezedbe adom lelkem.

Légy jóságos bírám,

engedj haza országodba engem!

A hála hangja íme felkiált:

Maroknyi létemért áldlak Téged.

És megköszönöm, Uram, az irgalmas halált,

örök hazámba elszólító parancsodat.

Mert Néked élünk Uram és Néked halunk.

Istenem, örök Atyám....

Ma véget ért a földi munka, a nap már éjbe hajolt,

számadásra most íme, eléd jövök.

Ó életemnek mennyi hűtlen, elhibázott napja volt,

megkörnyékezett a világ bűne.

Szörnyű magányomban nyújtsad felém kezed,

kereszted trónjáról ítélj, bánatomban ismerj meg engem.

Istenem, örök Atyám...

Ha bánatom irgalmadban révbe talált,

koporsóm gyásza égi fénybe borult.

Mert „halál, hol a te győzelmed?”

Az élet legyőzte, íme, már a halált,

a sír az új élet kapuja lett.

S a tékozló fiú Atyja házában elpihen.

Istenem, örök Atyám...

Ha bánatom irgalmadban révbe talált,

koporsóm gyásza égi fénybe borult.

Mert „halál, hol a te győzelmed?”

Az élet legyőzte, íme, már a halált,

a sír az új élet kapuja lett.

S a tékozló fiú Atyja házában elpihen.

Istenem, örök Atyám...

Adj, Uram örök nyugodalmat neki,

és az örök világosság fényeskedjék neki.

Istenem, örök Atyám...