A keresztények szerint az összes többi vallás és hit kitaláció és hazugság?

És...? Remekül felsoroltad a három lehetőséget. Ennyit akartál mondani?

Zárójelben azért megjegyzem, hogy a Biblia sehol nem állít olyat, hogy Isten több ezer (mondjuk kétezer) évig nem adott életjelet Magáról, aztán pedig elhívta Ábrámot, akit később elnevezett Ábrahámnak. Ellenkezőleg: a bibliai beszámolóból inkább úgy tűnik, hogy Ádámtól Mózesig Isten az emberek lelkiismerete által kommunikált, ami mellé nem adott semmiféle törvényt, legfeljebb az Özönvíz után a vérevés tilalmát és a gyilkos halálbüntetésének az elrendelését.

Énokról például a hit hősei között emlékezik meg a zsidókhoz írt levél, aki Ádám után a hetedik volt, még jóval az özönvíz előtt. De Noéról is azt mondja a Biblia, hogy Istennel járt Noé, ami azt jelenti, hogy Istennel közössége volt, és az Ő akarata szerint élt.

Nimródról például azt állítja a Biblia, hogy az Úr ellensége volt, ami nem volna elképzelhető úgy, ha az emberek, akár maga Nimród nem tudott volna semmit Istenről. Isten ellen nem is lehet máshogy küzdeni, minthogy a követőit zaklatják, bebörtönözik, megölik, a nyomait pedig eltüntetik, összemossák mással,vagy kicserélik másra, amit a történelemben időszakonként intenzíven gyakoroltak, nyilván ezt tette Nimród is.

Ábrám, miután kiszabadította Lótot a fogságból, találkozott egy titokzatos emberrel, Melkizedekkel, akinek tizedet adott mindenből, akit a Zsidókhoz írt levélben a Magasságos Isten papjának nevez a Biblia, noha nem lehetett zsidó, mivel akkor még meg sem született Izsák. Jób és barátai sem voltak zsidók, Ábrahám kortársai voltak.

De a leírásból az is kiderül, hogy Mózes apósa, Jetró, aki midiánita pap volt, olyan tanáccsal tudott szolgálni Mózesnek, amit Isten elfogadott, ami valószínűsíti azt, hogy akkoriban a midiániták még a Biblia Istenét imádták, és nem bálványimádók voltak. De szólhatnék Bálámról is, aki a Biblia Istenével ápolt kapcsolatot, hozzá imádkozott, és olyan híre volt, hogy akit ő megáld, az áldott lesz, akit pedig megátkoz, az átkozott lesz. De ő nem sátáni szellemekkel beszélgetett, hanem Ábrahám Istenével. Maga Péter nevezi prófétának. Egy nem-zsidó próféta volt a pusztai vándorlás időszakában. Éppen ezért küldetett el Bálák Bálámért, hogy jöjjön el és átkozza meg Izraelt. Először vonakodott, de később mégis elment, és csak Isten közvetlen beavatkozása akadályozta meg, hogy ne átkot, hanem áldást mondjon. A leírásból azonban az is kiderül, hogy később olyan tanáccsal látta el Bálákot, hogy bűnbe esett miatta Izrael, ezért a Bálákra érkező válaszcsapás során Bálám is meghalt, és azt gondolom, hogy a Pokol mélyére került.

Az Ádámtól Mózesig tartó korszakot lelkiismereti korszaknak szokták nevezni, ami kb. Izrael honfoglalása körül ért véget. Egészen addig Isten nem adott törvényt az emberiségnek, ezért bárki kapcsolatba léphetett vele, aki hallgatott a lelkiismeretére, de az is megtudható, hogy ezt akkor is csak kevesen tették meg. Az ok pedig az, hogy a bűn megnövekedése a gonosz szellemek számának a növekedéséhez vezet szükségszerűen. A kétpólusú világ kizárólag a Föld térségében keveredik egymással, itt is csak időszakosan, az Úr visszajöveteléig. Jelenleg azonban a földi térség hemzseg a gonosz szellemi lényektől, így nem lehet szövetségi kapcsolaton kívül Istennel érintkezni. Ez nem így volt még közvetlenül a bűnbeesés után. Még Káinnal is tudott Isten kommunikálni, még a gyilkossága után is. De már ekkor is csak a szövetségi kapcsolat tudta az embert megőrizni Isten jelenlétében. A bűn megnövekedése és annak következménye egy hosszú folyamat, aminek mi már a vége felé közeledünk. De éppen a bűn megnövekedése volt az ok, amiért törvényt adott Isten az embernek, és az Istenhez való közeledést határozott mederbe terelte, amit az Újszövetségben leszűkített egyetlen személyre, a Názáreti Jézusra, mert azt mondja a Biblia, hogy Jézuson kívül nincs más név, amiben megmenekülhetne bárki is. Jézus azt mondta, hogy én vagyok az ajtó, és én vagyok az út. Vagyis Jézus által léphetünk Isten országába, és Jézus által járhatunk Isten országában.

Kérdező!

Csak a kettesekkel foglalkoznék. Az emberiség hagyománya, tanítása a megtisztulást illetően egy és közös. Mivel a kultúrák nemcsak azonosságokat, hanem különbségeket is tartalmaznak ezért a tanítások az azonosságok mellett különbségeket is tartalmaznak. Az emberi egó kizárólag a különbségekre fókuszál, hiszen ezen virul. Minél erőteljesebb az emberi egoizmus egy kultúrában, annál elkülönültebb a többi néptől. Innét származnak a különféle kiválasztottság és különlegesség mítoszok. Ha azonban alaposabban megvizsgálod a tanításokat sokkal több azonosságot fedezhetsz fel bennük, mint amennyi különbséget.

Asperrinus!

Hogy a bánatba tudsz ilyen torz módon tájékoztatni másokat azokról a tanításokról, amelyeket meg sem vizsgáltál személyesen? Talán annyi mentséged van, hogy önálló gondolatod sincs ezeket illetően, csak mint egy a gyomorrontásos hányadék tör elő a szádból az ostoba mestered gondolkotyvaléka, amelyet a fejedbe tolt. Az egész világot egy nép szemüvegén és véleményén keresztül nézed és ezt a látásmódot(bár ez inkább annak hiánya) tartod objektivításnak. Volt már valaha önálló gondolatod vagy mindig a másoktól lopott gondolatokból építkeztél?

- Isten halott! - mondta Nietzsche.

- Nietzsche halott! - mondta Isten.