Júdás jelen volt az Úrvacsorán? Vele is közölve lett az Új Szövetség? Az evangéliumokból hogyan tudjuk meg?

Nos Judas szempontjabol mindegy volt...

Ha evett az urvacsorabol akkor tette miatt ugye iteletet evett...ha nem akkor meg nem volt elet benne....

Szoval barmi tortent szamara nem pozitiv...tipikusan ha sapka van a fejen azert ha nem azert eset.

Amit te "Úrvacsorának" írsz, az az "Utolsó vacsora"...

(Úrvacsora: egyes keretyény egyházak áldozási ritusa, amikor Jézus "testét és vérét" veszik magukhoz.

.

Júdás jelenléte?

A Gúgli a barátod! Kezdetnek:

[link]

Jézus elmondja, hogy egy darabig volt ott Judás, hiszen kijelenti, hogy aki egyszerre vesz a tálból vele az árulja el, és Júdás igy is tett....

(Máté 26:20–25) 20 Mikor aztán beesteledett, ő az asztalnál feküdt a tizenkét tanítvánnyal. 21 Mialatt ettek, így szólt: „Bizony mondom nektek, egyikőtök elárul engem.” 22 Nagyon bánatosak lévén emiatt, mindegyikük kérdezgetni kezdte: „Uram, csak nem én?” 23 Így felelt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Igaz, az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” 25 Erre Júdás, aki azon volt, hogy elárulja őt, megkérdezte: „Csak nem én, Rabbi?” Ő ezt mondta neki: „Magad mondtad.”

Nos itt olvasható, hogy még Júdás is galád módon megkérdezi...

Szervusz

Nem, Júdás, aki elárulta Jézust már nem vett részt az Úrvacsorán(hiszen el volt foglalva Jézus elárulásával), tehát nem volt jelen az Új szövetség megkötésénél sem.

Ezt János leveléből tudhatjuk, főleg a 30.-k versből.

Elküldöm az idézetet:

János 13:18–30

Nem mindnyájatokról beszélek; tudom én, kiket választottam. De azért van ez, hogy beteljesedjen az Írás: »Aki kenyeremmel táplálkozott, sarkát emelte ellenem.« 19 Mostantól fogva mondom meg nektek, még mielőtt megtörténne, hogy amikor megtörténik, higgyétek el, hogy én vagyok az. 20 Bizony, bizony mondom nektek, aki befogad valakit, akit én küldök, engem is befogad. Aki pedig engem befogad, azt is befogadja, aki küldött engem.”

21 Jézus, miután ezeket elmondta, nyugtalanná vált szellemében, és tanúskodott így szólva: „Bizony, bizony mondom nektek, egyikőtök elárul engem.” 22 A tanítványok kezdtek egymásra nézni, és zavarban voltak, hogy kiről mondja ezt. 23 Jézus keble előtt ott feküdt az egyik tanítványa, akit Jézus szeretett. 24 Simon Péter azért odabólintott ennek, és ezt mondta neki: „Kérdezd meg, kiről mondja ezt.” 25 Az tehát hátradőlt Jézus mellére, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az?” 26 Jézus azért ezt válaszolta: „Az, akinek odaadom a falatot, amelyet bemártok.” Így hát miután bemártotta a falatot, fogta és odaadta Júdásnak, Iskariót Simon fiának. 27 És akkor, a falat után, belement abba Sátán. Jézus ezért ezt mondta neki: „Amit teszel, tedd meg minél gyorsabban.” 28 Ám az asztalhoz telepedettek közül senki sem tudta, hogy milyen céllal mondta ezt neki. 29 Némelyek igazából azt hitték, hogy — mivel Júdásnál volt a pénztartó — Jézus azt mondta neki: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. 30 Miután azért a falatot elvette, azonnal kiment. És éjjel volt.

Az én logikám szerint Júdás szerepét legjobban a gnosztikusok látják.

Jézus, Isten fia, tudta előre halálát, az emberek megváltását halálával.

Kellett valaki, aki hozzásegítette ennek a feladatának teljesítéséhez, ő pedig nem más volt, mint Júdás.

Júdás nélkül nincs kereszthalál, kerszthalál nélkül nincs a mai keresztyénység. (Bár Jézus soha nem hangoztatta, hogy valásalapítónak tekinti magát, [hiszen ahhoz új istent kellett volna keresni, ő pedig az Ószövetség Istenének imádatára szólított fel!] nevével és beleegyezése nélkül mégis azzá tették.)

Következik tehát:

1.: Júdás "árulása" Jézus feltett szándékának megvalósításához;

2.: majd a kereszthalál miatt a keresztyénység megalakulásához vezetett.