Mi a véleményetek a kirakat vallásosságról? Azokról beszélek akik csak a közösség nyomása miatt mímelik a vallásosságot, de semmi sincs mögötte?

Történet példaként: család kis faluban lakik. Nagyszülők stb. Két gyerek. Templomba járás, keresztelés, bérmálás az összes kellék stb.

Majd kis családnak jön a 3. gyerek, és beköltöznek a nagyvárosba. A 3. gyerek nincs keresztelve, templomba nem járnak, nagyszülők maradtak falun.

Kérdezzük: ezt miért? Nincs templom, keresztelés stb?

Válasz: minek? Falun az emberek kibeszélték volna a családot, ha nem jártak volna templomba, pláne ha nincs keresztelés, ráadásul a nagyszülők még az örökségből is kitagadták volna őket.

De itt a nagyvárosban? Hát itt már kit érdekel! Itt senki se ismer senkit itt nincs kibeszélés itt nincs nagyszülők-hát a túrót pazaroljuk az időt ilyenre hogy templom meg stb.

Minek? Kinek van itt köze hozzá? Hát falun, az más.

Mi a vélemény erről a totál kiüresedett ál-vallásosságról, ami mögött semmi sincs?

Mi a vélemény azokról akik csak azért járnak templomba, mert jaj a többiek miatt szólnak ha nem?

Engem gyerekkoromban mindig elrángattak templomba. Sose értettem minek kell menni, egy szót se hittem el abból amit ott hallottam. Egy szót se. De nem volt mese, anyám olyan pofont kevert le ha nyávogtam, hogy nem megyek, hogy feltörültem a padlót. Mentem. Imádkoztam. Bérmálkoztam. Hittan táborba jártam. Ifjúsági találkára mentem Rómába. És közben magamban legyintettem az egészre. Sose érintett meg a dolog egy pillanatra se. Soha.

Amióta a szülők már nem rángatnak el, azóta nem járok sehova. Minek is járnék. Akkor se hittem, most se.