Mi a véleményetek a kirakat vallásosságról? Azokról beszélek akik csak a közösség nyomása miatt mímelik a vallásosságot, de semmi sincs mögötte?

Szerintem az első két gyereket is csak a nagyszülők miatt keresztelték meg, főleg az öregasszonyok miatt, azoknak nagy heppje az ilyesmi. Gondolom náluk laktak és ment a nagy vita, hogy ha nem lesz megkeresztelve az unoka, akkor takarodhatnak onnan, mert mit fog szólni a falu, ha nincs megkeresztelve és a többi baromság.

Szóval a te példádban szereplő szülők nem lehetnek álvallásosak, hiszen vallásosak sem voltak soha. Véleményem szerint, sokkal inkább a nagyszülők kényszerítették bele őket.

De ennyi erővel te is álvallásos vagy, mert egész gyerekkorodban megjátszottad a dolgot, de közben nem éreztél semmit. Neked is nyomásra kellett csinálni az egészet.

De most akkor ennyi erővel utáljunk téged is, mert az egész gyerekkorod álvallásossággal telt?

Vagy nem értem, hogy neked mi bajod van ezekkel az emberekkel.

Nincs ebben semmi különös. Sok mindent megteszünk a békesség kedvéért. Köszönünk azoknak is akiket legszívesebben elküldenénk a ....-ba. Meghallgatjuk embertársainkat -pl. téged is- holott nem a mi problémánk.

Szóval csak azt akarom mondani, hogy sok mindent megteszünk mások miatt, pedig semmi kedvünk hozzá.

Én azért azt tanácsolom mindenkinek, hogy próbáljon meg minél őszintébben élni. De ezt úgy tegye -azon a határon belül- amikor még másnak nem árt túlságosan ezzel az őszinte magatartással. Tehát mindenki maga dönti el, hogy mi ér neki többet -a saját vagy a közösségi út járása. Én a saját utamat járom, de megértem azokat is akik inkább húznak egyfajta közösséghez. Mindenki maga dönt, és csak magáról dönthet, mert nem a másik ember életét élem. Abban ő az illetékes, mint ahogy én a magaméban.

Az én férjem vallásos. Gyermekkora óta ebben nőtt fel, minden héten jár templomba. Neki a hit fontos, őszintén fontos.

Ennek ellenére engem vett feleségül, én sosem voltam vallásos, megkereszteltek, de soha nem jártunk templomba.

Mi megbeszéltük, hogy ő soha nem lesz nem vallásos, én meg soha nem leszek vallásos. 30 felett az ember már nem változik. Ő minden héten jár templomba, én csak néha megyek el vele. Ő hisz és imádkozik én elkísérem időnként és részt veszek egy misén. Nem térdelek, nem imádkozom. Elkísérem, mert neki fontos.

Szerintem ha valaki nem vallásos, de időnként bemegy a templomba, az képmutató. Ugyanakkor pl. az anyósom mélyen vallásos, ennek ellenére egy áskálódó és képmutató nő. Azt hiszi, hogy bármit megtehet, mert majd az Isten megbocsátja. Én viszont úgy élek, hogy nincs miért bocsánatot kérnem, és mégis elmegyek néha egy misére...

Utolsó vagyok, egy mondatot javítok,

szóval ha valakinem vallásos, de időnként bemegy a templomba, az NEM képmutató....

"Én viszont úgy élek, hogy nincs miért bocsánatot kérnem"

az ember gyarló, szokott hibázni, te akkor ezek szerint istennő vagy.

A kirakatvallásosság nem sokat ér, ez a véleményem. Ugyanakkor gyakorta van egy fontos közösségmegtartó szerepe - jó példa erre az erdélyi reformátusok ereje.

Válasszunk ketté két dolgot. Az ember vagy vallásos, vagy nem, és eszerint él. De ezen túl egy sokarcú közösségben (faluban, utcában, munkahelyen, stb.) éli a mindennapjait. A normalitás az, ha az ember beilleszkedik a közösségbe, mert ettől érzi jól magát. Ha a közösség alapirányultsága más, mint az egyéné, akkor minden a kettőn múlik. Lehet, hogy nem bírják, és az egyik (az egyén) megy. Lehet, hogy csak az egyik fél tartja elviselhetetlennek, és ha az az egyén, akkor megy. De belefér az is, hogy mindkét fél ezt a különbséget nem tartja annyira fontosnak a sok egyéb kellemes és hasznos mellett, ezért mindkét fél alkalmazkodik. Ennek szép példája a feljebb önmagukról író feleség. Magas kultúrára és igényességre vall.

Aki egy faluban úgy jár templomba, hogy kényszernek érzi, az valójában gyenge, félénk, kishitű, akinek legfőbb félelme, hogy kiveti a közösség, mert ezt nem bírná elviselni. Inkább a misét viseli el. Aki egy faluban nem akar templomba járni, és szereti a közösséget, meg fogja találni a módját, hogy minden simán menjen. Hogy mi ez a mód,az mindig az egyénen és a közösségen múlik.