Mi az alázatosság, miben nyílvánul meg? , miért nem azonos az alázatosság a gyengeséggel, és félénkséggel?

Az alázat az egyik dolog, amihez a legtöbb erő és a legnagyobb bátorság kell.

Az hogy legyőzzük önmagunkat, önös érdekeinket, vágyainkat, szenvedélyeinket.

Sajnálatos, de a szónak (mint annyi másnak) az idők során, sőt még országonként is jelentősen módosul a jelentése.

De tovább megyek, szemlélet kérdése, ki mit tekint annak, és nem fogsz tudni belekötni, ha értelmesen van felépítve a mondandó.

A bibliában (eredetileg) a szó alatt a másoknak ártani nem képes embert értették. A gyenge azért nem ártott, mert félt a megtorlástól, az "alázatos" pedig csak úgy belső meggyőződésből nem ártott.

Valójában a mai értelmezés az alázatos ember alatt olyant ért, aki bármilyen sértést elfogad. A gyenge ismét fél a megtorlástól, az "alázatos" meg nem is tudja, hogy el lehetne utasítani a sértést. Egy primitív példa: ha testi hibád, hited, etnikumod (szóval olyasmi, amiről semmit sem tehetsz) miatt sértegetnek, megaláznak, az alázatos eltűri, még csak nem is fáj neki, a félénk nem mer szólni ellene, mert fél a még nagyobb megalázástól, a bátor viszont nem tűri el soha.

atvitt ertelemben erted gyengeseget? Mert szoszerint eleg ertelmetlen osszekapcsolni vele

Elsosorban meghozza fizikai gyengeseget jelent a gyengeseg

Biztos nem lehet gyengeség vagy félénkség, mert a Biblia Mózesről írja, hogy ő volt a földön a legalázatosabb ember, és ő szembeszállt az akkori világ legnagyobb birodalmának a királyával, és feltehetőleg több, mint egymillió ember vezetője volt a pusztában. Egy gyenge vagy gyáva ember kb. az első nap feladta volna.

Azóta persze élt már nála alázatosabb ember, ha más nem, Jézus. Aki szintén nem nevezhető sem gyengének, sem félénknek az alapján, ami olvasható róla a Bibliában.

Sokat lehetne erről írni, sok könyveket is írtak már erről, pl. "Thomas Jones, Michael Fontenot: The prideful soul's guide to humility."

Az alázatos szerintem azt jelenti, hogy másokat maga fölé helyez, de úgy igazán, szívből. Ez tükröződik pl. abban is, hogy mások érdekei fontosabbak neki, mint a sajátja. De valószínűleg az igazi alázat a másik ember személyét, személyiségét is jobbank vagy előrevalóbban tartja a magáénál. Ez talán abban nyilvánul meg, hogy először a jót veszi észre a másikban, vagy legalább valami mentséget keres számára, ha az rosszat tesz, vagy legalább feltételezi, hogy esetleg ő maga látja rosszul a dolgot, és ezért nyitott a másik felé, illetve nyitott a saját meglátásai, meggyőződései, vagy hite felülvizsgálatára (hiszen a másikat tartja okosabbnak). Akikből az alázat leginkább hiányzni látszik a Biblia tanúsága, azok Jézus korában a farizeusok voltak, a nép vallási vezetői.

Az alázatos jó követő, és a jó követőkből jó vezető is lehet. Jézus maga is mindig követte, amit az Atya mondott neki, és amit az Atyától tanult, csak azt adta át, nem tett hozzá semmit, nem vett el belőle semmit. Ezért az alázatos ember jó követ, és jó hírvivő is Isten kezében. Az alázat legtöbbször együtt jár a hittel, a gyerekekben még megvan ez, ők hisznek a felnőttekben, többnek tartják őket maguknál, csak náluk az alázat még naivitással is társul, szerintem ezért is esik sok gyerek áldozatul pl. pedofiloknak.

üdv Stefán

Az is biztos, hogy az alázatos ember nem keresi a maga dicsőségét. Amikor keresztelő János a Jordánnál összetalálkozott Jézussal, az eszméletlen lehetett. János megalázta magát: "Nekem kellene általad megkeresztelkednem, és te jössz hozzám?" Mire Jézus elkerülte az álszemérmet vagy önlebecsülést, önleértékelést, amit sokan összekevernek az alázattal. Egyszerűen azt mondta, hogy nem az az érdekes, hogy kettőnk közül ki az érdemesebb, hanem az az érdekes, hogy Isten tervének ő alávesse magát, akkor is, ha számára ez talán megalázó. Ezért ezt mondta Jánosnak: "Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk."

Lehet, hogy eddig a pontig Jézus nem is tudta magáról, hogy ő a Messiás. Ugyanis ekkor -- a megkeresztelkedése után -- nyílt meg az ég, és hallatszott a hang "Te vagy az én szeretett fiam, akiben győnyörködöm." De ha tudta is, hogy ő a Messiás, az is elképesztő alázatra utal, ugyanis Jézus nyilván mindenképpen tisztában volt azzal, hogy bár ekkor 33 éves lehetett, még soha nem követett el bűnt. Mégsem állt eddig a pontig elő semmi olyan üzenettel magáról, hogy ő valami különleges ember, pl. próféta lenne, nem hogy azzal, hogy ő Isten Fia. Megvárta, amíg az Atya kijelenti róla a dicsőségét.

Szerintem Sátán ennek a két embernek, Keresztelő Jánosnak és Jézusnak a találkozásakor rájött, hogy itt bizony jól fel kell kötnie a gatyáját... Ugyanis az alázat nagyon erőteljes dolog. Nagy büszkeséget csak még nagyobb alázattal lehet legyőzni. És Sátán olyan magasra emelte magát, hogy maga Isten kellett a legyőzéséhez (Jézus testében). Ez persze azt is jelenti, hogy Isten a legalázatosabb lény a világon (mind a láthatók, mind a láthatatlanok között).

üdv Stefán