Miért vár el Isten olyat, amit maga sem hajlandó?

Nem Isten nem akarta hogy ninivébe menjen hanem Jónás nem akart

S Isten úgy intézte hogy akkor is oda menjen, s ehhez egy nagy cet halat használt fel

egyebek mellett Jónást arra kérte, hogy mondja el a niniveieknek hogy hagyjanak fel a helytelen életükkel mert ha nem sajnos elpusztulnak

Jónás végül is elment, és a Niniveiek változtattak az életükön igy Isten nem pusztitotta el Őket

Időnként Isten megváltoztatja a népére vonatkozó döntését. Például az ókorban az izraeliták többször is elhagyták Jehovát, és más isteneket követtek. Jehova ezért megvonta tőlük a védelmét. Ám amikor a népe sajnálkozott a helytelen viselkedése miatt, és Jehovához kiáltott segítségért, Istennek megváltoztak az érzései, „megszánta őket” (Bír 2:18).

Gondolj arra az időre, amikor az emberiség fellázadt Jehova szuverenitása ellen. Milyen könnyen megtehette volna Isten, hogy végez a három hálátlan lázadóval: Ádámmal, Évával és Sátánnal

Közvetlenül a lázadás után Jehova Isten egy hosszú távra szóló szándékot körvonalazott, amely irgalmat és reménységet kínált fel Ádám összes leszármazottjának (1Mózes 3:15).

Jehova soha nem szegi meg saját törvényeit, és alapelveiben sem alkuszik meg. Inkább készséget mutat a hajlékonyságra és arra, hogy alkalmazkodjon a körülményekhez, hogy így igazságosan s egyben irgalmasan lehessen alkalmazni ezeket az alapelveket. Mindig törődik azzal, hogy egyensúlyban tartsa igazságossága és hatalma gyakorlását a szeretetével és ésszerű bölcsességével. Vizsgáljuk meg három módját annak, miként tanúsít ésszerűséget.

Maga Dávid nagyon jól tudta, mennyire ésszerű Jehova ezen a téren. Amikor Dávid házasságtörést követett el Betsabéval, és előkészítette férje megöletését, mind ő, mind Betsabé halálbüntetést érdemelt (5Mózes 22:22; 2Sámuel 11:2–27). Ha merev, emberi bírók ítélkeztek volna az ügyben, könnyen lehet, hogy mindketten életükkel fizettek volna. De Jehova ésszerűséget (e·pi·ei·kés) tanúsított, ami egy szótár meghatározása szerint ’azt a figyelmességet fejezi ki, amely »emberségesen, és ésszerűen« tekint »egy eset tényeire«’ (Vine’s Expository Dictionary of Biblical Words). A tények, amelyek hatására Jehova irgalmas döntést hozott, valószínűleg magukban foglalták a bűnösök őszinte bűnbánatát, és azt az irgalmat, amelyet maga Dávid tanúsított korábban mások érdekében (1Sámuel 24:4–6; 25:32–35; 26:7–11; Máté 5:7; Jakab 2:13).

Még figyelemreméltóbb e tekintetben Júda királyának, Manassénak a példája, mivel Manassé — Dávidtól eltérően — hosszú időn át velejéig gonosz volt. Manassé visszataszító vallási gyakorlatokat mozdított elő az országban, beleértve ebbe az emberáldozatot is. Talán azért is őt terhelte a felelősség, hogy a hűséges próféta, Ésaiás „szétfűrészeltetett” (Zsidók 11:37). Büntetésként Jehova megengedte, hogy Manassé Babilonba hurcoltassék mint fogoly. Manassé azonban bűnbánatot tartott a börtönben, és irgalomért esedezett. E szívből jövő bűnbánatra reagálva Jehova ’kész volt megbocsátani’ neki — még e szélsőséges esetben is (2Krónika 33:9–13).

Jehova más esetekben is irányt változtatott — még a viszonylag jelentéktelen ügyekben is. Egyszer például, amikor Jehova prófétai dráma eljátszásával bízta meg Ezékielt, az útmutatásai azt az utasítást is magukban foglalták, hogy emberi ürülék táplálta tűzön süsse meg Ezékiel az ételét. Ez egész egyszerűen túl sok volt a prófétának, aki hozzá kiáltott — „Ah, ah, Uram Isten!” —, és azért könyörgött, hogy ne kelljen olyat tennie, amit ennyire visszataszítónak tart. Jehova nem vetette el a próféta érzéseit, mint alaptalanokat; inkább megengedte Ezékielnek, hogy marhaürüléket használjon fel, ami még napjainkban is általános tüzelőanyagnak számít sok országban (Ezékiel 4:12–15).

Egy másik alkalommal, amikor úgy határozott Jehova, hogy végrehajtja ítéletét a gonosz Aháb királyon, felkérte az angyalokat egy égi összejövetelen, hogy tegyenek javaslatokat arra, miként kellene „rászedni” e hitehagyott királyt, hogy elmenjen a csatába, amelyben halálát leli. Jehovának, minden bölcsesség Forrásának, biztos, hogy nem volt szüksége arra a segítségre, hogy a legjobb cselekvési iránnyal álljon elő valaki! Ő mégis megtiszteltetésben részesítette az angyalokat, hiszen kiváltságukban állt megoldásokat ajánlani, és hatalmat kaptak arra, hogy az általa kiválasztott terv szerint járjanak el (1Királyok 22:19–22, Úf).

Bár van még, de talán ennyi elég arra, hogy meggyőződj arról, Jehova nem ésszerütlen, és nem öntörvényű.