Számotokra mi bizonyítja azt, hogy létezik mennyország? Hisztek ebben az elméletben?

Remek kérdés, rég láthattunk ilyet! A kérdező levezetése, hogy a jóhoz ismerni kell a rosszat, nagyon is helytálló. De még mielőtt továbbmennék kitérnék az 5-ös válaszra:

"Az viszont nem igaz, hogy a jó értékeléséhez kell a rossz. "

- Miért is? Viszonyítási alap nélkül mégis hogy tudsz bármit is megítélni? Látom, hogy a fogalmak miatt kicsit zavar támadt benned a helyes megítélésben, ezért mutatok néhány példát, mely talán ismerősebb számodra és ezáltal értelmezhetőbbé is válik az miért hibás a kijelentésed:

- Egy állandó hőmérsékletű vízről hogy mondanád meg, hogy hideg e avagy meleg ha nincs mihez hasonlítanod(mert nem létezik sem hidegebb sem melegebb víz)?

- Egy állandó sötét szobában, hogy mondanád meg, hogy van ettől világosabb állapot is?(ne feledd, nincs sem eszközöd sem lehetőséged fény gyújtani, hisz világosság nem létezik)

- Egy végtelen nagyságú légüres térben élve, hogy állíthatnád, hogy lézezik másfajta állapot is mint légüres tér?

Érted már? Ha nincs viszonyítási alapod, nem tudhatod azt sem mi a jó avagy a rossz. És ha már a tökéletességnél tartunk, egy utolsó példa: A mennyben vajon létezhet rossz? Kétlem. Szóval ennek hiányában honnan tudnád megítélni azt mi a helyes és mi helytelen úgy hogy korábban sosem ismerted a bűnt? Megsúgom: sehogy.

" Szarvashiba a jelenlegi letminoseget kivetiteni a tökéletességre, a mennyre, Istenre. "

- Szarvashiba azt állítni, hogy képes vagy valamiről eldönteni bármit is viszonyítási alap nélkül. De tégy egy próbát: 10 méter hosszú vagy rövid?

"Ez a megunás dolog értelmetlen. A jót nem lehet megunni, én legalábbis nem tudom."

- Nagyon sarkallatosan gondolkozol. Mondj egyetlen dolgot amit 10 milliószor elismételve még mindig ugyan olyan örömet és izgatottságot érzel mint az elsőnél. Segítek: Nincs ilyen. A folytonos monoton ismétlés törvényszerűen rutint eredményez, mely további ismétlések után nem képes újdonságot adni, így bekövetkezik az elkerülhetetlen unalom érzése.

"Te úgy tartod, szükséges. Még szerencse, hogy Isten nem így gondolja. "

- Még jó, hogy van köztünk egy látó, aki tudja, hogy mit gondol Isten. Az én gondolataimban is tudsz olvasni? :) Mert akkor sok időt és pötyögést spórolhatnánk vele, de komolyan!

"Most ne keverjük ide a mostani vilagkorszakot, mert annak megvannak az okai."

- :) Persze, miért is beszélnénk a jelenlegi korszakról ami szöges ellentétben áll az állításoddal? Rendben, melyik korszakot vegyük alapul? Hopsz, bizonyára egyiket sem, hisz szerinted nem kell viszonyítási alap a jó megítéléséhez...

9-nek:

- Érdekes az utolsó két linked.

10-nek:

"Ami azt bizonyítja, hogy nincs? Nem, hanem azt, hogy azt kell mondjuk, hogy nincs."

- Ez így pont, hogy nem igaz. Max anniyt lehet ebben az esetben mondani, hogy nem tudjuk. Kijelenteni, hogy valami nincs, csak valami alapján lehetséges mely alátámasztja az igazad. Pl ha azt mondom üres a zsebem, az akkor válik igazzá, ha megnézed és valóban nincs benne semmi. Attól, hogy te állítasz valamit, még nem lesz igaz. Ezért ésszerűbb azt mondani: Nem tudom ;)

Legvégül pedig, hogy a komment elején elkezdett monológom folytassam... :

"így véleményem szerint nem létezhet mennyország, mivel egy idő után megszoknánk az állandóan változatlanul jó dolgokat, egy idő után megunnánk, majd ez változna át "rossz dologgá". Így a mennyországban megjelenne a szenvedés, ez pedig ellent mond a mennyország létének. "

- Nagyon elmés! Elismerésem! A folytonos változatlanságot valóban az unalom váltja fel, mely máris ellentmond a menyország alapvető elképzelésének: Ott minden jó, mndenki boldog.

Viszont a végkövetkeztetés szerintem nem teljes. Az csak az egyik véglet, hogy az elmondottak alapján nem létezhet menyország. A másik dolog(amit kifelejtettél) az az, hogy lehetséges, hogy a menyország definíciója helytelen. Ugyan úgy ahogy a keresztény istenkép is az(a sok logikai ellentmondás miatt) de ebbe most ne menjünk bele.

Az ember szereti a saját elképzeléseivel felruházni a dolgokat. Ha valami szépre gondolunk, akkor annak nincsenek karmai, éles fogai, nem tér el a természetes szépségtől. Ugyan így az ember Istent is (helytelenül)felruházta emberi viselkedésmintákkal, amiket a történelemből vett át: Az uralkodó keménykezű, mindig igaza van, nem kérdőjelezhető meg egyetlen szava sem, igazságos, de csak a saját elképzelései szerint, azaz ő dönti el mi iagzságos és jó és mi nem az :)

A menyország is hasonlóan járt: Egy jó helyet úgy képzel el az ember ahol mindig boldog, béke, nyugalom és bőség van. Arra már nem gondol, hogy a jóból is megárt a sok. Egy idő után a világon minden unalmassá válik. Ha nem 1 év után akkor 100 vagy 10.000, esetleg 20 millió. De egyszer eljön a nap mikor a folytonos ismétlődés már nem gyönyörködtet tovább.

Én, másokkal ellentétben nem mondom, hogy tudom milyen a menyország, mert nem jártam ott. De számomra elég meggyőző az érvelésed, hogy a menyország a jelenleg elképzelt formában nem létezhet, mert ellentmond a logikának.

Még egyszer meg szeretném köszönni, hogy feldobtad ez az elmés elképzelést. Le a kalappal előtted!

--Gömb--

Openyoureye:

Őszintén szólva azt gondolsz amit akarsz.

Ha ebben az okkultizmussal megfertőzött világképben akarsz hinni, tedd. Én a biblia kijelentését fogadom el, amely a bűn megjelenése előtti, és annak végső eltüntetése utáni korszakról (melyek örökkévalóságok, az egyiknek kezdete, a másiknak vége nincs) úgy beszél, mint tökéletes létről, ahol nincs semmilyen gonoszság, fájdalom, szenvedés.

Az, hogy a bűn által megrontott emberi lélek esetleg nem tudja ezt felfogni, nem érdekel. Úgy látszik, mindenkire más hatással van, van akiben nem tudja úgy kiölni az eredet utáni vágyat, még ha ez önfényezés is.

Továbbra is fenntartom az állításomat tehát.

Kit érdekel hogy meleg-e a víz, vagy hideg, ha élvezem a pancsolást?

"Érted már? Ha nincs viszonyítási alapod, nem tudhatod azt sem mi a jó avagy a rossz. És ha már a tökéletességnél tartunk, egy utolsó példa: A mennyben vajon létezhet rossz? Kétlem. Szóval ennek hiányában honnan tudnád megítélni azt mi a helyes és mi helytelen úgy hogy korábban sosem ismerted a bűnt? Megsúgom: sehogy."

Ez a te teljesen szubjektív, hamis meglátásod. Kit érdekel alapvetően, mi a jó és mi a rossz? Isten nem véletlenül tiltotta Ádámékat a fától. Az eredeti terv az volt, hogy nem buknak el. Csak a jót ismerték volna.

Az egy más kérdés, hogy az emberi történelem egyik legfontosabb célja pontosan Sátán gonoszságának bizonyítása, és az ő elítélése. Tehát Isten sem taszította a sátánt azonnal a gyehenna tüzébe (de ami késik az nem múlik), hanem hagyja, hogy a gonoszság nyilvánvalóvá váljon. Ugyanakkor ennek nem az az oka, hogy kellene a rosszat ismerni a jóhoz, hanem az, hogy mindenki tényszerűen meggyőződjön Isten természetéről, és arról, hogy hova vezet, és mik a motívumai az ellene való lázadásnak. Ennek okán többé senki nem fog fellázadni, vagy ha mégis, megy a gyehennába kérdés nélkül.

"Szarvashiba azt állítani, hogy képes vagy valamiről eldönteni bármit is viszonyítási alap nélkül. De tégy egy próbát: 10 méter hosszú vagy rövid? "

Szintén hamis meglátás. A fizikai világ mértékegységei, és a szellemi világ jelenlegi kettős természete között nem lehet párhuzamot vonni. Semmi közük egymáshoz.

A létezésben két dolog van: Élvezet, öröm vagy boldogság és kín, vagy szenvedés. A mostani korszakban van változás és átmenet, vegyes érzések, de alapvetően ez a kettő határozza meg a létezést, örök távlatban csak az egyikben maradhat egy lény. A jó dolgok forrása Isten, a gonoszság forrása pedig, amely a szenvedés forrása, a sátán. Ilyen egyszerű, a többi az duma. Azért mondom hogy okkultizmussal átszőtt a világnézeted, mert sátán az, aki azt állítja, hogy rá is szükség van, az okkult, misztikus tanokban, amelyeknek gonosz szellemek a forrásai, állítják, hogy minden egy, hogy a létezés alapjában kettős természetű, holott ez hazugság. Akik ebben hisznek, sátán hatalma alatt vannak.

Ez az átmeneti kettősség meg lesz szüntetve, illetve a gyehennába lesz koncentrálva. Nem gondolom, hogy érdemes oda kacsintgatni.

Az angyalok egyharmada gonosszá vált, ugyanakkor kétharmaduknak érdekes módon nem kellett még az emberi történelem pere sem ahhoz, hogy Istennel maradjanak. Az egyharmad pedig nem kapott kegyelmet, számukra nincs megváltás. Isten nem úgy gondolta, hogy ismerniük kell a rosszat is szegényeknek, különben nem tudják mi a jó.

"Nagyon sarkallatosan gondolkozol. Mondj egyetlen dolgot amit 10 milliószor elismételve még mindig ugyan olyan örömet és izgatottságot érzel mint az elsőnél. Segítek: Nincs ilyen. A folytonos monoton ismétlés törvényszerűen rutint eredményez, mely további ismétlések után nem képes újdonságot adni, így bekövetkezik az elkerülhetetlen unalom érzése. "

Megintcsak teljesen hamis állítás. Hadd tudjam már jobban, hogy meg tudok-e unni dolgokat, vagy nem. Mint mondtam, egy rossztól mentes földi élettel is tökéletesen elégedett lennék (egyébként valahogy így lesz, lesz új ég és új föld, ami nagyban hasonlítani fog a mostanira, csak, ne fakadj sírva, nem lesz benne rossz. Tökéletes lesz).

Nem csak az újdonság az élvezet, öröm forrása. Semmiféle törvényszerűség nincs az unalommal kapcsolatban. Az hogy te ezt tapasztalod, a te problémád, de ez nem azt jelenti, hogy ez törvényszerűség. Ez is csak a bűn miatt van.

"Még jó, hogy van köztünk egy látó, aki tudja, hogy mit gondol Isten. Az én gondolataimban is tudsz olvasni? :) Mert akkor sok időt és pötyögést spórolhatnánk vele, de komolyan! "

Mint mondtam, a biblia kijelentését fogadom el.

" :) Persze, miért is beszélnénk a jelenlegi korszakról ami szöges ellentétben áll az állításoddal? Rendben, melyik korszakot vegyük alapul? Hopsz, bizonyára egyiket sem, hisz szerinted nem kell viszonyítási alap a jó megítéléséhez... "

Az örökkévalóságot. Egyébként még a jelen korszak sem áll ellentétben a kijelentésemmel.

Ha nagyon bibliai akarnék lenni, idézhetném Jézus szavait, amit az őt a házasságról faggató szadduceusoknak mondott:

"Tévelyegtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Istennek hatalmát".

A létezés személy alapú. Ez a személy Isten, tőle származik minden jó, ahol csak ő van, ott nincs unalom. Nem jön létre ez az érzet. Minden mindig élvezhető és örömöt okoz. Nem olyan bonyesz ez.

A pokolban és a gyehennában pedig azért van szenvedés, mert ott nincs Isten. Semmilyen formában, ezért nincs gátja a szeretet nélküli akarat, érzelem és értelem tombolásának, aminek sátán és a többi gonosz szellem a forrása.

12-nek:

- Látom sajnos nem értettél meg és mivel a logikát erősen mellőzöd, így nem látom értelmét a további beszélgetésnek. Hogy a szavaiddal éljek:"azt gondolsz amit akarsz"

Azt viszont megjegyezném, hogy a későbbiekben ezzel a "majd én megmondom a tutit és mindenki higyje csak el" dumával nem leszel nyerő semilyen körben ahogy most sem vagy az ;)