Tudtok e valamilyen ellen érvet arra felhozni, hogy senkinek nincs lelke, mert a lélek csak a képzelet szüleménye, és csak a kémiai folyamatok miatt, ami az agyadban végbemennek, érzel, és hiszed azt, hogy vagy, pedig valójában csak húsgépek vagyunk?

"Ez csak egy blöff. Én is mondhatnám, hogy az anyagon túli világ illúzió, és még afölött is van valami más, ami aztán már nagyon valóságos, de semmi alapom erre. Te se tedd. Ha a tudatod azért létezik, mert van lelked,ami nem materiális részed, akkor a matériától elszakadva, ha képes vagy tapasztalni, akkor az is a tudatod része, vagyis egyáltalán semmilyen módon nem tudsz kitekinteni a saját elmédből. Ez nem csak nehéz, hanem lehetetlen, logikailag. Ízlelgesd ezt a szót. Úgy lehetetlen, mint nullával osztani, vagy elszámolni végtelenig."

Javaslom egy korábbi kérdésnél elolvasni az ott adott válaszomat, amit egyfelől Neked is címeztem. Biztos rátalálsz. S akkor megérted, hogy itt nem arról van szó, hogy kilépni az elméből, mert abból tényleg nem lehet, hanem egyszerűen az "anyag béklyójától" mentesen szemlélni, vagyis azt, amit eddig elmének hittünk, kiterjeszteni egy nagyobb (mindent felölelő) tartományúra. Erre vannak gyakorlatok, amik nyilván mentális gyakorlatok, bárki képes rá, hogy megbizonyosodjon róla...de ehhez előbb az kell, hogy elfogadjuk azt, hogy talán tévedünk a szigorú értelmében vett materiális nézet valóságával kapcsolatban.

"A tudat egy idegrendszeri jelenség, amit elveszítesz, ha alszol (és éppen nem álmodsz), elájulsz, megsérül az agykérged, vagy meghalsz, módosul napjában többször, kémiai szerek hatására akár látványosan. Az elme több, mint a tudat, szerintem a tudattalant is magába foglalja. A lélek pedig egy rosszul megfogalmazott spirituális izé, aminek nem sok köze van a fentiekhez. Ez a fentiek forrásaként van feltételezve, csak az a baj, hogy nincs sehol. Nem tudunk a hipotézis alapján predikciókat tenni, amelyek leellenőrzésével bizonyíthatunk. Tehát már hipotézis szintjén rossz."

Jó meglátás az elmével kapcsolatban, amit írsz, direkt ezért is módosítottam az első válaszomban a lélek szót az elmére. Mellesleg a lélek általában a test és a szellem (értsd elme) egységét jelenti.

Az utolsó bekezdésedre pedig kérdeznék. Mi van azzal az emberrel, aki mondjuk nem fél (sem a haláltól, sem bármi elvesztésétől, sem az elmúlástól, stb)? Ezalatt nem azt értem, hogy elhidegült mindentől, és egyfajta pszichiátriai esettel ér fel a viselkedése, hanem normális tagja a társadalomnak. Szóval, félt régebben, de ez a félelem megszűnt. Mitől szűnt meg?

"S akkor megérted, hogy itt nem arról van szó, hogy kilépni az elméből, mert abból tényleg nem lehet, hanem egyszerűen az "anyag béklyójától" mentesen szemlélni, vagyis azt, amit eddig elmének hittünk, kiterjeszteni egy nagyobb (mindent felölelő) tartományúra."

Nem emlékszem, mi az a korábbi kérdésre adott válasz, úgyhogy inkább linkeld be, meg amúgy nem is értem, miről van szó.

"de ehhez előbb az kell, hogy elfogadjuk azt, hogy talán tévedünk a szigorú értelmében vett materiális nézet valóságával kapcsolatban."

Mit kell elfogadni azon, hogy talán tévedek? Ennek semmi értelme. Mindig talán tévedek. Miért lenne ez az ellenőrzés feltétele? De majd tisztázod, hogy egyáltalán miről is van szó, mert a "kiterjesztéses" dolog nem világos.

"Mellesleg a lélek általában a test és a szellem (értsd elme) egységét jelenti."

Általában, hát ez az. Szerintem ritkábban értik ezt alatta, mint más zagyvaságokat. Egyébként ez a megfogalmazás teljesen kompatibilis a materializmussal, így nincs miről vitatkoznunk. Legyen az a válasz a kérdező kérdésére, hogy akkor létezik lélek, ha így fogalmazzuk meg, de akkor nem "van lelke valakinek", hanem a lélek maga a személy, és a lélek egy személyre utaló fogalom, mint a "lélekszám" szóban.

"Mi van azzal az emberrel, aki mondjuk nem fél (sem a haláltól, sem bármi elvesztésétől, sem az elmúlástól, stb)? Ezalatt nem azt értem, hogy elhidegült mindentől, és egyfajta pszichiátriai esettel ér fel a viselkedése, hanem normális tagja a társadalomnak. Szóval, félt régebben, de ez a félelem megszűnt. Mitől szűnt meg?"

Át lehet huzalozni az áramköröket, amiket az előbbi hasonlatban említettem. Ez az emberi agy majdnem egyedülálló képessége. Ez maga a tanulás. Amikor megjegyzel egy verssort, valójában az idegrendszeredet huzalozod át, például úgy, hogy az ismételgetés, az egyformán ismétlődő idegi impulzusok megerősítenek egy pályát, az ingerület hiánya pedig gyengít vagy megszüntet másokat. Lehetne ilyesmiket hosszan sorolni, de a leginkább szemléletes példa az áramkörös. Ha átkötöd a vezetékeket, akkor ugyanaz a gomb nem fogja ugyanazt a hatást kifejteni.

"Nem emlékszem, mi az a korábbi kérdésre adott válasz, úgyhogy inkább linkeld be, meg amúgy nem is értem, miről van szó."

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomanyo..

"Általában, hát ez az. Szerintem ritkábban értik ezt alatta, mint más zagyvaságokat. Egyébként ez a megfogalmazás teljesen kompatibilis a materializmussal, így nincs miről vitatkoznunk. Legyen az a válasz a kérdező kérdésére, hogy akkor létezik lélek, ha így fogalmazzuk meg, de akkor nem "van lelke valakinek", hanem a lélek maga a személy, és a lélek egy személyre utaló fogalom, mint a "lélekszám" szóban."

Ezzel nagyjából egyet is értek.

"Át lehet huzalozni az áramköröket, amiket az előbbi hasonlatban említettem. Ez az emberi agy majdnem egyedülálló képessége. Ez maga a tanulás. Amikor megjegyzel egy verssort, valójában az idegrendszeredet huzalozod át, például úgy, hogy az ismételgetés, az egyformán ismétlődő idegi impulzusok megerősítenek egy pályát, az ingerület hiánya pedig gyengít vagy megszüntet másokat. Lehetne ilyesmiket hosszan sorolni, de a leginkább szemléletes példa az áramkörös. Ha átkötöd a vezetékeket, akkor ugyanaz a gomb nem fogja ugyanazt a hatást kifejteni."

Világos amit írsz, és abban egyet is értek, hogy ez a legtöbb esetben így is van. Majd ha elolvasod a linkelt kérdés alatti válaszomat, akkor megérted mire gondolok, nem írom most le ide részleteibe. De az előző válaszom utolsó bekezdésében megfogalmazott kérdés pont arra irányul, hogy hiába nyomják a gombot, nem történik semmi, de az adott egyén mégis "jelen van" értelmileg, vagyis az adott egyén mentális tekintetben függetlenítette magát attól, amit anyagnak nevezünk. Persze ha beledöföl a fizikai testében található tüdőbe egy konyhakéssel, a test fel mondja a szolgálatot, illetve ha például felpofozod, nem fog fájdalmat érezni pszichológiai értelemben, de magát az ütést fizikai értelemben érzeni fogja. Persze erre mondhatnánk, hogy a gombnyomás a pofon, és ezt reagálja a test (agy--->elme), hogy nem érez fájdalmat pszichésen, de ez nem igaz, mert már a pofon előtt is ugyanazt érezte, mint a pofon után. Ez amúgy szélsőséges példa, de az említett "kiterjesztés" dologba ez is beletartozik.

Megj.: A linkelt kérdésben egyetlen "hiányosság" van jelen, egy bizonyos dolgot nem definiáltam, mert konkrétan ahhoz a kérdéshez nem tartozik, de ha kéred, megteszem.