Tudtok e valamilyen ellen érvet arra felhozni, hogy senkinek nincs lelke, mert a lélek csak a képzelet szüleménye, és csak a kémiai folyamatok miatt, ami az agyadban végbemennek, érzel, és hiszed azt, hogy vagy, pedig valójában csak húsgépek vagyunk?

Észrevetted, hogy az emberi lélek, amit mostantól elmének fogok "nevezni", csak egy, ennek az elmének közvetlenül megjelenő úgynevezett virtuális jelenetsorral képes érintkezni, amit mi ugye tapasztalatnak nevezünk? S azt tudtad, hogy azzal az állítólagos "külső" világgal, ami ezen az elmén kívül helyezkedik el, gyakorlatilag érintkezni képtelen, sőt egészen egyszerűen azt a világot, amiről azt hiszi az emberi elme, hogy önmagában létezik és létrehoz objektumokat, és ugye az ember esetében megjelenít egy olyat, hogy elme, és ennek az elmének levetít magáról egy az érzékek által korlátozott másolatot, egyszerűen csak odagondolja, de közvetlen bizonyítéka nincsen erre?

Most akkor mi a képzelet szüleménye, a lélek/elme, vagy a "külső" világ?

"vagyis ezek szerint mégis a materialista hozzáállás bizonyul hitelesnek. nem?"

Olyan helyzetről nem hallottál, hogy pusztán a gondolkodásod módosításával elő tudsz idézni kémiai reakciókat a testedben, vagyis fordítva is működik, amit leírsz? Sőt elég csak a légzés, vagy vérnyomás tudati befolyásolására gondolni.

A hormonok kiválasztása nem okozója az érzelmeknek, hanem kísérőjelensége. Félelem hatására adrenalin szabadul fel, ám ha adrenalint fecskendezel a véredbe, nem kezdesz el félni. A kémiai folyamatok nem magukért az érzelmekért, hanem csak az érzelmek testre gyakorolt hatásáért felelősek.

Mindemellett attól, hogy egy pszichológiai jelenség hatását le lehet írni biokémiai folyamatokkal, még nem lesz a jelenség hamis vagy nem létező.

Kérdező: a materialista álláspont nem pontosan az, amit leírsz. A materialista álláspont nem mondja azt, hogy "húsgépek" vagyunk, és semmiféle derogáló állítást nem fogalmaz meg az emberrel kapcsolatban. Csupán azt állítja, hogy amik vagyunk, amilyenek vagyunk, úgy, ahogy vagyunk, az mind anyagi eredetű. Így nagyon fontos azt belátni, hogy a lélek tagadásával nem minősítjük le az embert, csupán azt állítjuk, hogy mindaz, amit tévesen a léleknek tulajdonítanak, az mind fizikai eredetű. A lélek egy rossz, rögtönzött magyarázat volt a psziché jelenségeire, és az emberi magatartás kiszámíthatatlanságára, a halhatatlansága pedig vigasz a gyászolónak, lelkesítés a haláltól félő embernek. Ezért nem létezik.

Amit Angelo ír, az igaz: képtelenség kilátni a saját elmédből. Ezt a megállapítást azonban nem lehet tovább fejteni. Tényleg lehetetlen, ezért mit foglalkozzunk vele? Muszáj meghatározni egy mesterséges egyezményt, hogy mit tekintünk objektíven valósnak, és mit nem. Ezt sokan megpróbálták már szent könyvekkel, de ennek a törekvésnek a kisarkítása Orwell 1984-e is, és ezt a célt szolgálja a tudományos módszertan is.

A tudat az agykéregben van, a rekeszizom pedig azért mozgatható tudatosan, mert van beidegzése az agykéregből (is). Amelyik szervnek nincs, arra nem is lehet tudatosan hatni. Ugyanakkor a tudatosság paradoxonát feloldja, hogy semmit nem tudsz tenni ok nélkül. Materiális oka van a felejtésnek, materiális módja van a külvilággal való kölcsönhatásoknak, és az ezekre adott - nem mindig kiszámítható - idegrendszeri válaszokra. Az agy azért ennyire kiszámíthatatlan, mert nem olyan, mint egy számítógép. A számítógép "lelke" egy tökéletes egykristály, amit hűteni kell, hogy ne menjen tönkre, és ami azt eredményezi, hogy a számítógép mindig pontos, nem téved és nem felejt. Az idegrendszer viszont nem bináris, másrészt nincs benne a tökéletes egykristályhoz hasonló részlet, folyamatosan változik, átalakul, ha úgy tetszik, romlik. Ez olyan jelenségeket eredményez, ami a puszta idegi működésekből nem következne, módosítják azt.

Maga a szabad akarat illúzió, ami valójában csak annyit jelent, hogy külső (de nem belső) kényszertől mentesen választasz a lehetőségeid közül. A belső kényszered oka ösztön, erkölcs, vágy, vagy racionális ok lehet, ezek akár ellentmondhatnak és versenghetnek egymással, de bármelyik kerekedik felül, a kivitelezett cselekvésre úgy tekintünk, mint amit szabad akaratunkból tettünk meg.

"Ezt a megállapítást azonban nem lehet tovább fejteni. Tényleg lehetetlen, ezért mit foglalkozzunk vele?"

Ne bolondozz, Te is tudod, hogy lehet tovább fejtegetni, csak akkor meg kell váljunk a bennünk sunyin meghúzódó materiális nézettől...tudom, hogy ez nehéz, mert ez van belénk sulykolva (ezt építettük bele hitrendszerünkbe az évezredek során, ugye az anyag illúziójától megbénulva), és tudom, bátorság szükséges olyan vizekre való evezésnél, ahol csak kevés ember jár(t).

Abban egyébként igazad van, hogy az úgynevezett individuális tudat/lélek/elme kölcsönhatásban van valamilyen jelleggel az anyaggal. Csak még mindig az a kérdés, hogy melyik az elsődleges. Hogy azért kezdek félni, mert beindul a szervezetemben valamilyen folyamat, vagy azért indul be a folyamat, mert elkezdek félni. Nyilván beleszámít a tapasztalat is, de vannak olyan helyzetek, amikor egy adott egyén az egyik alkalommal fél egy adott szituációban, és két héttel előtte meg nem félt egy ugyanolyan helyzetben (természetesen nem pont ugyanolyan).

"Ne bolondozz, Te is tudod, hogy lehet tovább fejtegetni, csak akkor meg kell váljunk a bennünk sunyin meghúzódó materiális nézettől...tudom, hogy ez nehéz, mert ez van belénk sulykolva (ezt építettük bele hitrendszerünkbe az évezredek során, ugye az anyag illúziójától megbénulva), és tudom, bátorság szükséges olyan vizekre való evezésnél, ahol csak kevés ember jár(t)."

Ez csak egy blöff. Én is mondhatnám, hogy az anyagon túli világ illúzió, és még afölött is van valami más, ami aztán már nagyon valóságos, de semmi alapom erre. Te se tedd. Ha a tudatod azért létezik, mert van lelked,ami nem materiális részed, akkor a matériától elszakadva, ha képes vagy tapasztalni, akkor az is a tudatod része, vagyis egyáltalán semmilyen módon nem tudsz kitekinteni a saját elmédből. Ez nem csak nehéz, hanem lehetetlen, logikailag. Ízlelgesd ezt a szót. Úgy lehetetlen, mint nullával osztani, vagy elszámolni végtelenig.

"Abban egyébként igazad van, hogy az úgynevezett individuális tudat/lélek/elme kölcsönhatásban van valamilyen jelleggel az anyaggal. Csak még mindig az a kérdés, hogy melyik az elsődleges. Hogy azért kezdek félni, mert beindul a szervezetemben valamilyen folyamat, vagy azért indul be a folyamat, mert elkezdek félni. Nyilván beleszámít a tapasztalat is, de vannak olyan helyzetek, amikor egy adott egyén az egyik alkalommal fél egy adott szituációban, és két héttel előtte meg nem félt egy ugyanolyan helyzetben (természetesen nem pont ugyanolyan)."

A tudat egy idegrendszeri jelenség, amit elveszítesz, ha alszol (és éppen nem álmodsz), elájulsz, megsérül az agykérged, vagy meghalsz, módosul napjában többször, kémiai szerek hatására akár látványosan. Az elme több, mint a tudat, szerintem a tudattalant is magába foglalja. A lélek pedig egy rosszul megfogalmazott spirituális izé, aminek nem sok köze van a fentiekhez. Ez a fentiek forrásaként van feltételezve, csak az a baj, hogy nincs sehol. Nem tudunk a hipotézis alapján predikciókat tenni, amelyek leellenőrzésével bizonyíthatunk. Tehát már hipotézis szintjén rossz.

A félelem nem benned, hanem a külvilágból indul. Bizonyos dolgoktól ösztönösen félsz, másoktól megtanulsz félni saját tapasztalatok alapján. A külvilágot érzékeled érzékszervekkel, az kelt ingerületet, az ingerületet dolgozza fel az idegrendszer, és ez kelti benne azt a hatást, ami félelemként tudatosul. Az ismeret idegrendszeri mintázatok, a neuronok kapcsolódási szerkezete, a szinapszisok különböző viselkedése formájában létezik. Néhány szerkezet embrionálisan kialakul, másokat az élettapasztalat épít ki. Úgy működik ez, mintha lenne egy gomb, amit egy külső hatás nyom meg, a gomb megnyomása pedig teszem azt zár egy áramkört, az áramkör pedig felépítésétől függően továbbít jelet különböző területekre. Ha az áramkört változtatom, akkor a gomb megnyomása más eredményre fog vezetni. Bizonyos "gombok" úgy vannak bekötve, hogy a "megnyomásuk" félelmet okoz.