Isten tud-e/akar-e gyakorlatilag is segíteni az embereknek? Vagy csak egy bizonytalan ígéretet tud adni?

Vegyünk egy gyakorlati példát.

Van egy koldus. Sohasem volt vagyona, megélni is alig tudott születésétőlfogva, végül még azt a keveset is elvesztette. Viszont gyermekkorától kezdve mindig imádkozott, ha volt valamije, azt megosztotta, stb.

Garantálja-e neki bármi is, hogy mindig akad majd egy ember, aki pénzel vagy élelemmel, télen takaróval fogja őt megtámogatni? Vagy könyvelje el egész életi szenvedését annak, hogy kamaszkorában egy alkalommal csúnyán nézett az apjára; és mindezt viselje el annak a reményében, hogy majd ha egyszer nem lesz senki aki ételt adjon neki, vagy betakarja, akkor majd örök boldogság vár rá, egy nagyon bizonytalan túlvilágon? (Hiszen semmi sem bizonyítja, hogy létezik bármi is a halál után)

Nem kötelező a fenti példából kiindulni! Egyéb konkrét példákat, saját tapasztalásokat is várnék, ha lehet!