Szodoma és Gomora történetét elmesélné valaki röviden? Miért pusztultak el?

# 11!

Ennél jobban nem akarok Kérdező topicjába rondítani. Mindenesetre kizártnak tartom, hogy ugyanarról van szó az ember alkotásánál, mint aki szétbontja az embert. Legalábbis Mózes 1. erről tanúskodik.

"Hogy találkozhatott Ábrahám Istennel, ha: "Istent soha senki nem látta."?

-->A Biblia három isteni személyről tanít, közülök Krisztus volt az, aki közvetlenül is tartotta a kapcsolatot az emberiséggel. Pál apostol azt tanította a korintusi gyülekezetnek, hogy Krisztus volt az, aki vezette Izráel népét a pusztában, tehát Ábrahám is vele társalgott. Mindez természetesen még azelőtt történt, hogy hozzánk hasonlóvá vált volna.

# 14!

"...tehát Ábrahám is vele társalgott."

Úgy érted, hogy a "Világ világossága" a "Szeresd felebarátodat" Jézus Krisztus társalgott Ábrahámmal, mielőtt elindult embereket gyilkolni?

Azért ezt gondold végig!

"Úgy érted, hogy a "Világ világossága" a "Szeresd felebarátodat" Jézus Krisztus társalgott Ábrahámmal, mielőtt elindult embereket gyilkolni?"

-->Csúsztatsz, mert az Ószövetségben büntető ítéleteket olvashatunk, amely az Újszövetség esetében sincs másképpen. A "szeresd felebarátod" nem jelenti azt, hogy semlegesíti azt a törvényt, hogy "a bűn zsoldja a halál". Hogy is mondta Jézus a tihatirai gyülekezetnek?

"És az ő fiait megölöm halállal; és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint." (Jel 2,23)

Csak ebből az egy példából látszik, hogy a jogos ítélet sosem érvénytelenítette Jézus. Szóval szerintem inkább te gondold át, mert nagyon úgy tűnik, hogy szelektálsz Jézus beszédei között, és abból alakítasz ki egy olyan képet, ami csak félig türközi a valóságot.

# 16!

Értem, hogy mindent elkövetsz, hogy egy mészáros Krisztust bemutass számomra, de bizonyára nem e törekvés, hanem egyszerű figyelmetlenség miatt estél abba a hibába, hogy nem vetted észre, hogy az általad idézett rész "Jezabel asszony gyermekeinek" lett címezve. Jezabel a héber hagyományban egy rossz szellem. Tehát nem emberek legyilkolásáról van szó az általad idézett részben. Amúgy is nonszensz elképzelés a kegyelmet közös nevezőre hozni a gyilkolással. Egyébként ha bele roppasz sem fogsz tudni olyant idézni Jézustól, ahol azzal fenyegetne, hogy Ő megöl valakit, hiszen ez tökéletes ellentmondásban áll lényével a kegyelemmel. Lehetetlen kegyelmet gyakorolni és ugyanakkor gyilkolni, hiszen az egyik kizárja a másikat.

EZT A GOOGLE-BAN TALÁLTAM. TE IS HASZNÁLD BÁTRAN!

Szodoma nevét máig is az erkölcsi romlás szinonimájaként szoktuk emlegetni. A Mózes első könyvében olvasható történet szerint a város lakói fényűző életük napjait szexuális kicsapongással töltötték, még az idegeneknek kijáró vendégbarátságot sem tartották tiszteletben. Isten ezért nemcsak magát a várost,hanem egész környékét is tűzesővel elpusztította. Az egykor virágzó települések

helyén ma kietlen kősivatag és az élettelen Holt-tenger található. Ám a kérdés ma is izgalomban tartja a tudósokat: fellelhetők-e Szodoma és a négy másik "bűnös

város" romjai, s ha igen, hol kell keresni őket?

Szodoma és Gomora sorsa már a bibliai időkben példabeszéddé vált. A kanaániták által lakott városok bűnét Ezékiel próféta így összegezte egy Jeruzsálemnek

szánt figyelmeztető próféciájában: "Íme, ez volt a vétke Szodomának, a te húgodnak: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg." (16,49) A korabeli szinten luxuséletmódban élő kanaánita férfilakosság előszeretettel hódolt a homoszexualitásnak, amit nemcsak hogy nem titkoltak, de még büszkélkedtek is

vele: "Vétkeiket Szodoma módjára hirdetik, nem titkolják. Jaj, nekik, mert maguknak okoznak bajt!" – írta Ézsaiás (3,9). De az újszövetségi próféták sem hagynak kétséget afelől, hogy mi volt Isten véleménye a szodomaiakról: "Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Szodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik

istentelenül élnek" – olvassuk Péter apostol második levelében (2,6). Júdás

apostol szerint a szodomabeliek paráznaságuk követkeményeként a kárhozat tüzén

égnek: "Ugyanígy Szodoma és Gomora, meg a körülöttük levő városok, amelyek

ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta

őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik." Jézus

szerint azonban az örök ítéletkor még nekik is könnyebb dolguk lesz azoknál, akik

nem fogadják be az evangéliumot: "Bizony, mondom néktek: elviselhetőbb sorsa lesz

Szodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak." (Máté

evangéliuma 10,15)

Jelkép vagy valóság?

Szodoma és Gomora nevével elsőként Ábrahám és Lót történetében találkozhatunk,

korántsem csupán szimbolikus értelemben. Mikor Ábrahám visszatért Egyiptomból –

ahová a Kanaánban kitört éhség miatt menekült – elváltak útjai Lóttól,

unokaöcscsétől, akit még Urból hozott magával. (A történeti háttérhez lásd.

Ábrahám nyomában cím? cikkünket, Hetek 1999. szeptember 25.) Ábrahám szabad

választást engedett rokonának, hogy ott telepedjék le, ahol neki tetszik. A "szeme

után járó" Lót természetesen a gazdag és termékeny Jordán-völgyet választotta

a Negev pusztasága vagy a Júdeai dombság helyett: "Felemelte azért Lót az ő

szemeit, és látta, hogy a Jordán egész melléke bőviz? föld; mert minekelőtte

elvesztette volna az Úr Szodomát és Gomorát mind Cóárig olyan volt az, mint az Úr

kertje, mint Egyiptom földje." (Mózes első könyve 13,10) Ez a mondat arra utal, hogy

a korai bronzkorban, vagyis ötezer évvel ezelőtt ez a környék még egészen másképp

nézett ki mint manapság: vize bőséges, talaja termékeny, klímája kellemes lehetett,

ami egyaránt kedvezett az állattenyésztésnek és a mezőgazdaságnak.

A Jordán völgyében húzódó települések közül ötöt említ meg név szerint a

Biblia: Szodomát, Gomorát, Admát, Cebóimot és Belát (más néven Cóárt). Ezek a

kanaáni városok Ábrahám idejében (a bibliai időszámítás szerint i. e. 2200

körül) babilóni uralom alatt álltak, amint az a Bibliában feljegyzett első háború

történetéből kiderül: "Történt pedig Amráfelnak, Sineár királyának,

Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernak, Élám királyának és Tidálnak,

Góim királyának az idejében, hogy ezek háborút indítottak Bera, Szodoma királya,

Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebóim királya és Bela, azaz

Cóár királya ellen. Mindezek a Sziddim-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger

van. Tizenkét évig szolgálták Kedorláómert, de a tizenharmadik esztendőben

fellázadtak." C. H. Gordon Az Ószövetség világa (New York, 1958) cím? könyvében

"a Biblia legtöbb fejtörést okozó történeti kérdésének" nevezte a Teremtés

könyvének imént idézett 14. fejezetét. Ez az elbeszélés többek között azért

egyedülálló a pátriárkákról szóló többi elbeszélés között, mert az

események itt világtörténelmi keretbe ágyazva jelennek meg. Négy szövetséges

király rátör Szodomára és négy másik várossal egyetemben lerombolja, lakosságát

pedig – köztük Ábrahám unokaöccsét, Lótot – javaikkal együtt fogságba

hurcolja. Ábrahám erre összegyűjti seregét, 318 harcedzett férfit, üldözőbe veszi

a négy királyt, megveri őket és kiszabadítja Lótot.

A Sziddim-völgyében (a mai Holt-tenger helyén) található kananeus városokat

megtámadó ad hoc szövetség tagjait ugyan nem tudjuk a Biblián kívüli forrásokból

azonosítani, de egyes királynevek beilleszthetők a kor valóságába. Amráfelt

bizonyos szerzők azonosnak vélik Hammurappival, az óbabilóni korszak híres

uralkodójával, akinek törvénygyűjteménye fennmaradt – de ez az azonosítás

egyelőre sem nyelvészetileg, sem történetileg nem tekinthető bizonyítottnak.

Kedorláomer elámi név (előtagja a királynevekben gyakori Kudur/Kutur szó); az Arjók

név Arrijuk illetve Arriwuk alakban gyakori a Mariban és Nuziban talált ékírásos

szövegekben; Amráfel eredete kevéssé világos; a Tidal ellenben egyértelműen a

hettita Tudhalija királynév megfelelője.

A megmentett városok lakói azonban tovább folytatták bűnös életmódjukat. Hiába

alkudozott Ábrahám Istennel az érdekükben, az Úr két küldöttje útján

személyesen győződhetett meg a helyzet menthetetlen voltáról. Egyedül Lót,

felesége és két lánya tudott megmenekülni a pusztulás elől: "És bocsátott az

Úr Szodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És

elsüllyesztette ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden

lakosait, és a föld növényeit is." (Mózes első könyve 19,24-25) A Károli

Gáspár-féle fordításban szereplő "elsüllyesztette" nem egészen pontosan fedi a

háfach héber ige jelentését, amelyet a "feldúl, elpusztít, fenekestül

felforgat" szavakkal adhatunk vissza. Az öt bűnös város "egy pillanat alatt

elpusztult, kezét sem mozdíthatta benne senki" – olvassuk Jeremiás siralmaiban

(4,6). Az egykor virágzó völgy helyén "az egész föld kiégett, csupa kénkő és

só, nem lehet bevetni, nem kel ki és nem nő rajta egy árva fűszál sem" (Mózes

ötödik könyve 29,22).

Az eblai táblák rejtélye

Olasz régészek 1964-ben kezdték meg az észak-szíriai Tel Mardíh település

közelében annak a halomnak feltárását, amely alatt az ókori Ebla városát

sejtették. Paolo Matthiae és társai választása szerencsésnek bizonyult: a négy

évvel később napvilágra került, majd 1974-ben Giovanni Pettinato által megfejtett

ékírásos táblák igazolták, hogy a feltárt település valóban Ebla. Az itt talált

agyagtáblák jelentőségét a bibliai régészet szempontjából az adta, hogy azok

nagyjából Ábrahám korában keletkeztek, sémi nyelven íródtak, ráadásul több

Bibliában szereplő név is megtalálható bennük. Pettinato állítása szerint az

egyik táblán megtalálta mind az öt bűnös város: Szodoma, Gomora, Adma, Cebóim és

Bela (másnéven Cóár) nevét. A neves bibliakutató,

Holt-tenger déli csücskénél feküdt, a Szedom-hegy közelében, vagyis nagyon....