Jézus már alámerítése előtt is tudott gyógyítani, csodákat tenni? Tudta, hogy honnan jött, és emlékezett mindarra gyermekként is?

A Filippi 2,6-7 ezt mondja:

"Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén"

A fenti ige szerint a Felkent Isten-alakban nem tekintette az Istennel való egyenlőségét zsákmánynak, azaz alanyi jogon megillető birtokának, hanem önként lemondott róla, letette a mérhetetlen gazdagságát, kiürítette, semmivé alacsonyította Önmagát, és rabszolga-alakot öltözött magára. De nem elégedett meg azzal, hogy rabszolgai alakot öltözzön magára, hanem egész földi életében megmaradt az Atyának való alávetettségben.

"És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig." (Fil 2,8)

Ennek a következménye volt, hogy az Atya felemelte Őt, és ugyanabba a pozícióba helyezte vissza, amiben azelőtt is volt, de már emberként nyerte meg az isteni rangot, és Őbenne végérvényesen egyesült az isteni és emberi természet. Jézus Krisztus egy időben betölti a tökéletes Isten és tökéletes ember kritériumait, és ez már soha nem fog megváltozni.

"Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Fil 2,9-11)

A fentiekből egyértelműen és világosan következik, hogy Jézus Krisztus rabszolgai alakjában semmivel sem rendelkezett több természetfeletti befolyással alanyi jogon, mint bármelyik másik ember. Ha rendelkezett volna természetfeletti befolyással, az azt jelentené, hogy mielőtt emberré lett volna, nem üresítette egészen ki magát, hanem a hatalomnak bizonyos részét megtartotta volna. Ez azonban a fenti igével, illetve a Biblia logikájával is ellentmondásban volna.

Vagyis Jézus semmiféle teremtő, vagy gyógyító hatalom birtokában nem volt földi életében, ami működött rajta, az mind a Szent Szellem kenete által működött, Aki a bemerítkezése után szállt rá.

De Jézus sem mondott mást. Ő is közvetlenül az Atyának tulajdonította mindazt, amit mondott és tett.

"Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek." (Jn 8,28-29)

"Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem." (Jn 12,49-50)

"Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat." (Jn 14,10)