Kiről szól Jézus tékozló fiú példázata?

"A testvérét értelmezhetjük úgy is mint megtért ember"

Hát, ha elolvasod figyelmesen a fejezetet, pont az ellenkezőjét kellene szerintem felfedezned.

Köszönöm a válaszokat! Elmondom, hogy hogyan látom a tékozló fiú példázatát, függetlenül attól, hogy a kérdésemnek nem az a célja, hogy teológiai eszmecserét folytassak a magyarázatokról.

A tékozló fiú példázata gyakorlatilag nem létezik. Ez egy példázat egy része, és nem a példázat. Ez a példázat három fő részből áll. Az elveszett juh, az elveszett drakhma, és az elveszett fiú.

Jézus így kezdi a példázatot:

3. Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:

És kezdi a juhval, majd a pénzzel, aztán az elveszett fiúval folytatja. Ez egy példázat.

Péter írása sajnos nem a sajátja, hanem White-é, aki szintén kiemelte a példázatból az egy részt, és különálló példázatként magyarázza, sajnos általánosítva, holott a példázatban erről nincs szó. Viszont a testvért remekül beazonosítja.

A példázat általánosítására az elveszett pénznél és az elveszett juhnál lehetséges, nem véletlenül általánosít csak ennél a kettőnél Jézus szerintem.

Juhnál:

7. Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.

Pénznél:

10. Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.

Ez két bűnös mivolt. A „juh” elkóborol, eltéved, de béget, sír, hangját hallatja. Az Isten otthagyja mindazokat, akik nincsenek eltévedve, és visszahozza. A „pénz” nem válaszol, csendben van, el van veszve. Az Isten felforgat mindent, hogy megtalálja.

Viszont az elveszett fiúnál nem általánosít. Itt a fiú az atyjának házában van, a testvérrel együtt. Ezek nem lehetnek mások, mivel Jézus nem általánosít, csak a kiválasztott 12 törzsi héberek. Főleg, hogy a fejezet elején jól elkülöníthető két csoport vette Jézust körül:

„1. Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt.

2. És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.”

Úgy vélem, hogy az elveszett fiú, aki az atyának házában volt a vámszedő bűnös izraelita nép. Hiszen hozzájuk jött Jézus, hozzájuk beszélt.

Mt 15,24

Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.

Mt 18,11

Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.

Ők azok, kik visszamennek az atyai házhoz, leereszkedve, megaláztatva szolgának szegődve, és hallgatják Jézus beszédét.

A testvér a farizeusok és írástudók, akik zúgolódnak, mert az atya lakomát rendezett a fiú tiszteletére, és úgy tesz, mintha nem is vétett volna soha a fiú.

A történet csattanója, hogy a négy résztvevő (juh, pénz, fiú, testvér) közül egyedül a testvér nem találtatott meg, sorsa a példázat végére nem rendeződött. Ő úgy gondolta, hogy jó helyen van, de az atyának a letorkollása után nem folytatódik a történet.

A lényeg a kérdésemnek nem az, hogy megmondjam a frankót, inkább az lett volna, hogy mennyire általánosítanak az emberek, gyülekezetek egy példázatot, egy bibliai részt, illetve mennyire emelnek ki egy példázatból egy részt, önálló példázatként magyarázva.

Köszönöm Waff a válaszod!

Jézus konkrétan a farizeusoknak és az írástudóknak mondta a példázatot, nekik kívánt bemutatni valamit vele.

A farizeusok és az írástudók betéve tudták az írásokat, a törvényt maradéktalanul betartották, és betartatták, Jézus mégis többször nem tetszését nyilvánította feléjük gondolkodásmódjuk, cselekedeteik miatt.

Ők az Atyának házában voltak, akik szorgosan munkálkodtak, papi teendőiket, bírói- és tanítói és egyéb titulusaikat maradéktalanul betöltötték.

Ezért a párhuzam a farizeusok és írástudók, illetve a példázatban szereplő testvér között. Ahogy Jézus sem sok jóval kecsegtette őket, a példázat elveszett fiú részében sincs egyáltalán üdvösségre hozva a testvér sorsa. A pénz és a juh megtalálása angyali seregek örömét hozta, a fiú visszaérkezése az Atya boldogságát hozta. De a testvér gondolkodása, cselekedete az atyát elszomorította, ahogy Jézust is a farizeusok dolgai. Bár Jézus szerette a farizeusokat, ahogy az atya is a testvért, de szomorúsággal, érthetetlenséggel, és úgy tűnik meg nem váltással végződik mindkét eset. Ezekért a dolgokért a párhuzam a farizeusokkal és írástudókkal.