Most döbbentem rá, hogy egy nap én is meg fogok halni. Hogyan tudnám ezt feldolgozni?
Korábban nem viselt meg különösebben, ha meghaltak körülöttem az emberek. Azt gondoltam én még úgy sem fogok, majd egyszer, sokára. De rádöbbentem ahogy idősödöm, hogy ezt sosem lehet tudni. Egyszer én is meg fogok halni, ez bármikor megtörténhet. És elkezdtem félni.
Mivel nem vagyok vallásos, és végképp nem szeretnék örökké élni (sosem értettem mások miért akarnak), hogy tudnám elfogadni, hogy egyszer mindent itt kell majd hagynom? Hogy nem leszek?
Ne foglalkozz a haláloddal.
Jobb egy rövid életet vidáman leélni, mint hosszú évekig rettegni.
Jajj Lucifer,hogy te miket irsz.:):)
Elõbb-utóbb bele kell törõdni, hogy el fogunk menni egy nap.Most már én is szoktam ilyesmire gondolni és biztosan nem vagyunk egyedül ezzel a dologgal.
Ez számomra is egy visszatérő dilemma volt eléggé sokáig, de az utolsó alkalomig egyszer sem jutottam a gondolatmenet végére, mert az élet ment tovább körülöttem és megfeledkeztem a félelmemről.Később újra visszatért, egyszer csak beütött a gondolat és onnantól megint ezen pörgött az agyam és nem találtam megnyugvást.
Aztán rájöttem, hogy mindez miért történt így és megtaláltam azt a magyarázatot, ami számomra kiiktatta ezt a félelmet.
Szóval az a filozófiám, hogy az élet értelme az, hogy mindent megvalósítok benne, amit szeretnék.Kell, hogy legyenek céljaim, rövidtávúak és néhány hosszútávú egyaránt.Ha ezeket mind valóra váltom, akkor az olyan, mintha nyertem volta az élet nevű játékban és onnantól már nem fogom bánni, hogyha vége lesz egyszer, mert elértem benne azt, amit akartam.
Nekem az segített elfelejteni ezt a félelemet, hogy egy nap majd meghalok, hogy megfogalmaztam magamnak, hogy mit akarok az élettől és pontosan azok miatt kell élnem és ha valóra váltottam mindet, akkor már nem lesz miért bánni, ha vége lesz.
Nekem a saját halálom sose volt probléma - ha meghalok, vége a tudatomnak, nem létezek tovább - ez a része egyáltalán nem zavar, mert tudom, hogy nem fog hiányozni semmi. Születésem előtt sem volt rossz, halálom után sem lesz, és ez nekem elég.
Engem az sokkal jobban megráz, hogy milyen lesz elveszíteni a szeretteimet, amikor ők nem lesznek már, én pedig még igen - ez sokkal, de sokkal jobban aggaszt mint az, hogy velem mi lesz.
Elfogadni meg úgy tudod, hogy elfogadod :) Erre nincsen recept, ezt neked kell feldolgozni. Élvezd amíg van, ha meg meghalsz, akkor meg úgysincs gáz, mert nincs utána semmi :)
"Hogyan tudnám ezt feldolgozni?"
Meg kéne térni.
Ján 11:25 Monda neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
Szervusz
Attól, hogy nem vagy vallásoso(mégis itt tetted föl a kérdésedet:-)), még létezhetnek, vannak olyan dolgok, amiben te nem hiszel, dde attól meg tényleg vannak.
Lehet, hogy erről sincsen tudomásod, vagy van, de nem hiszel benne:
Jób, Isten hűséges szolgája ezt a kérdést tette fel, amikor közeledni érezte a halálát: „Ha meghal az életerős férfi, vajon élhet-e újra?” (Jób 14:14).
Aztán a saját kérdésére válaszolva így szólt a Mindenható Istenhez: „Szólítani fogsz, és én válaszolok neked. Vágyakozol majd kezed műve után” (Jób 14:15). Jób biztos volt benne, hogy Jehova már nagyon várja azt a napot, amikor feltámasztja. Vajon csak álmodozott? Egyáltalán nem.
Jézus csodái cáfolhatatlan bizonyítékul szolgáltak arra, hogy Isten hatalmat adott neki a halál fölött. A Biblia egy helyen kijelenti, hogy Jézusnál vannak a halál kulcsai (Jelenések 1:18). Ezért biztosak lehetünk benne, hogy ki fogja nyitni a sír kapuit, éppen úgy, ahogy Lázár sírja elől elhengeríttette a követ.
A Biblia újra és újra megerősíti a feltámadással kapcsolatos ígéretet. Dániel prófétát egy angyal a következőkről biztosította: „nyugodni térsz, de felkelsz majd a sorsodra a napoknak végén” (Dániel 12:13). Jézus ezt mondta a szadduceusoknak, azoknak a zsidó vezetőknek, akik tagadták a feltámadást: „Tévedtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát” (Máté 22:23, 29). Pál apostol pedig kijelentette: „reménykedem az Istenben . . . , hogy lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15).
Nos ez segíthet feldolgozni...
En nem szeretnek meghalni,engem is erzekenyen erint ez mint mindenkit.
Miutan megtudtam ,miert van egyaltalan a halal az emberiseg eleteben mint velejaroja,mar nem tartok tole annyira mint addig.
Tudom mit tanit rola a Biblia ,es hogy ez nem Isten szandeka volt.
Azt is megtudtam,hogy el lessz torolve,es emlekezni sem fogunk ra.
"Tudom mit tanit rola a Biblia ,es hogy ez nem Isten szandeka volt. "
A halál? Még ha el is fogadjuk a Bibliában leírtakat mint igazságot, akkor ugye Isten bocsátotta a halált is az emberre, a bűnbeesést követően (az Édenben ugye nem volt még halál a fáma szerint). Véletlenül tette, ha ez nem volt szándéka? Csak úgy besikeredett a halál is a megnyomorítások közé?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!