A zsidó vallásban mi az ami a keresztényben a halottak napja és a pünkösd?

Halottak napja nincs, pogány ünnep keresztényiesítéséből született.

A Pünkösd a zsidóknál a pászka ünnepe, a Pészah.

Szervusz

Mi a pünkösd a zsidó vallásban?, ez ’az első érett termés napja’ 4Móz 28:26. Ez az évenkénti ünnep jelzi az árpaaratás végét és a búzaaratás kezdetét.

De ez az ünnep nagyon fontos a keresztények életében is, amiatt, ami azon a napon történt. I. sz. 33 van. 9 óra körül ezen az enyhe tavaszi reggelen, ami történt, azt még évszázadokkal később is csodaként emlegetik. Egyszer csak ’heves szélrohaméhoz hasonló zúgás támad az égből’ (Csel 2:2). A házat, melyben Jézusnak körülbelül 120 tanítványa gyűlt össze, hangos moraj tölti be. Aztán egy elképesztő dolog történik. Tűzlánghoz hasonló nyelvek válnak láthatóvá, és mindegyik tanítványra ráül egy. A tanítványok ’betelnek szent szellemmel’, és elkezdenek idegen nyelveken beszélni. Amikor kimennek Jeruzsálem utcáira, a látogatók mind meg vannak döbbenve, mert a tanítványok beszélgetni tudnak velük. Az emberek mindnyájan ’a maguk nyelvén hallják őket beszélni’! (Csel 2:1–6).

Kedves első!

A pészach nem a pünkösd, hanem a húsvét megfelelője. A pünkösd az első zsenge, azaz az aratás kezdetének az ünnepe, ami a pészach után ötven nappal kezdődik.

A halottak napja ismereteim szerint kelta eredetű pogány szokás és az ősök tiszteletén alapul (értsd, az ősök szellemétől való félelem motiválja).

Tegyük helyre a Pünkösd¨nek megfelelõ zsidó ünnepet, de elõbb beszéljünk az ünnepekrõl álalában, üggetlenül zsidó és keresztény vallástól!

Háromféle ünnep van: 1) természeti, 2) vallási, 3) történelmi ( azért ebben a sorrendben, mert természeti volt legrégebben, amikor már volt vallás, akkor vallási, történelmi pedig csak amikor egy-egy népnek már volt történelme és abban emlékezni, ünnepelni való.

A zsidóságban a három zarándokünnep mindegyike mindhárom egyszerre.

Pesach: természeti: aratás kezdete ( árpaaratás ), vallási: kivonulás, I-ten "erõs kézzel, kinyújtott karral" vezette ki a népet Egyiptomból, történelmi: felszabadulás a rabszolgaságból ( fizikai ).

Savuot ( ebbõl lett a kereszténységben Pünkösd ): természeti ( lásd KZitus ), vallási: Tóraadás ünnepe - I-ten a pesach utáni 50-ik napon jelent meg a Sinay hegyen és nyilatkoztatta ki a Tízparancsolatot, majd a legfontosabb polgári törvényeket és kötött szövetséget a néppel. Ezzel kezdte meg népe tanítását.

Mint történelmi ünnep: ebbõl következõen a szellemi felszabadulás, népbõl nemzetté alakulás.

( A név 7 számnévbõl származik - 7 hét + 1 nap )

Az õszi ünnepkör: mint természeti: a betakarítás ünnepe. Vallási: "elszámolás" az elmúlt ével, bûnvallás. Különösen Yom Kippur ( ez a zarándokünnep ), ami annak évfordulója, hogy Mózes visszatért v a Sinayról, miután I-ten az õ kérésére mégis megkegyelmezett a népnek, nem pusztította el ( az aranyborjú miatt ). Így ez egyben a történelmi jellege is.

Az utána következõ sátrak ünnepe I-ten parancssára 8 nap vigalom ( dal, tánc ) örömmel adunk hálát I-tennek, amiért megadta, amit betakarítottunk.

Mindezek az ünnepek Tórai parancsok, I-ten személyesen parancsolta meg az ünneplésüket és annak módját.

( Noha Ros Hasónó és Yom Kippgaur elmélyült, meditatív ünnepek, ráadásul Yom Kippur 25 órás teljes bõjt ( csak levegõ ) és szokás a kettõ közötti 7 nap valamelyikén a temetõlátotás, mégsem tekinthetõ a halottak napja elõdjének, mert mindenképp sokkal korábban van, október közepe táján már a sátrak ünnepének - vidám ünnep - is vége. )