A vallási vezetőre vonatkozik-e titoktartás gyónás esetén? Elmondhatja-e egy másik "papnak", vagy bárkinek?

Tehát ha egy sorozatgyilkos, vagy bérgyilkos minden gyilkosságát meggyónja, akkor szabadon folytathatja a tetteit, méghozzá "jó lelkiismerettel"?!

Még jó, hogy ezt nem tanítja a Biblia, sőt ellentétes vele. :-) Sőt, a gyónás sincs benne ilyenképpen.

Ha gyónni megy akkor valószínűleg megbánta a bűneit az ilyen ember.

Ha nem bánta meg a bűneit, akkor nem fog feloldozást kapni. Általában úgy tudom, hogy a feloldozás feltétele szokott lenni sok esetben az, hogy adja fel magát az illető a rendőrségen és ne kövessen el több ilyen tettet. A pap mondható egy bizonyos fajta pszichológusnak i ha úgy tetsziks, vagy tanácsódnak is végülis. Jó indulatú lelki szemetes, ezért is barát.

Sokkal érdekesebb a helyzet, ha azt gyónja meg valaki, hogy bűnt fog elkövetni, vagy fogva tart valakit xy helyen. Mert akkor a pap megakadályozhatna egy bűncselekményt, ha kellő infót kap hozzá. (bár szerintem erre nem nagyon va példa).

Mit tanít a Biblia? Hogy vének elé kell állni? És soha többé nem beszélni az ilyen emberrel? Vagy rögtön megkövezni? Nem tudtam, hogy tanúk megszokták kövezni egymást...

Szólj majd nekem egy ilyen partinál.

Ne úgy reklámozzátok már magatokat, hogy a másik vallásra mutogattok.

Mondj valami jobbat...

"Tehát ha egy sorozatgyilkos, vagy bérgyilkos minden gyilkosságát meggyónja, akkor szabadon folytathatja a tetteit, méghozzá "jó lelkiismerettel"?!

Még jó, hogy ezt nem tanítja a Biblia, sőt ellentétes vele. :-) Sőt, a gyónás sincs benne ilyenképpen."

Nyilván nem, ugyanis, ha nem bánja meg a bűnét és nincs benne a változás szándéka, akkor a gyónás nem érvényes és nem is kap feloldozást. Szabadon egyébként amúgy sem folytathatná a tetteit, mert a gyónás az elkövetett bűnökre vonatkozik, az nem gyónás, ha előre bocsánatot kérek a gyilkolásért. A gyilkosság pedig még nálunk, Bibliát nem ismerő és kiforgató katolikusoknál is bűn.

De méég jó, hogy nem tudod, hogy mit jelent a gyónás. :))

"Sokkal érdekesebb a helyzet, ha azt gyónja meg valaki, hogy bűnt fog elkövetni, vagy fogva tart valakit xy helyen. Mert akkor a pap megakadályozhatna egy bűncselekményt, ha kellő infót kap hozzá. (bár szerintem erre nem nagyon va példa)."

Oh dehogynem! A mai világban már mindenre van példa. :-) És igen, ez egy olyan dilemma, mely csak azért létezik, mert ilyen (már idézett) emberi rendelkezés szabályozza, mint "gyónási titkot". Ennek pedig köze sincs a bibliához.

Hogy mit tanít a Biblia? Vegyük át röviden a tényeket. A katolikusok már évszázadok óta gyakorolják a gyónás, vagyis a bűnök megvallásának szentségét. Mégis sokak számára ez csupán üres szokás. Egy középiskola igazgatója, akit Bobnak hívnak, visszaemlékezve fiatalkorára ezt mondja: „Már tizenéves koromban sem vettem komolyan.” Miért nem? Mert értelmetlen szertartássá vált előtte a gyónás. Így magyarázza: „A gyónás nekem olyan volt, mintha a bűnnel teli csomagjaim mindegyikét a vámoshoz vittem volna a repülőtéren. Ő kérdéseket tesz fel a bűneimmel kapcsolatban, utána pedig hagy elmenni, miután fizettem valamit a luxuscikkekért, amelyeket külföldön vásároltam.”

Ehhez hasonlóan Frank Wessling az U.S. Catholicban úgy írta le a gyónás gyakorlatát, mint „egy végtelenül leegyszerűsített útmutatót, amely lépésről lépésre elvisz az általános bűnöknek a betanult bűnbánó imák általi eltörlésétől a jelképes penitencia szertartásos tettéig”. Milyen következtetést vont le Wessling? „Meg vagyok róla győződve, hogy a gyónás jót tesz a léleknek — mondja. — De valami nincs rendjén azzal, ahogyan ezt a katolikusok teszik.”

A Biblia teljesen másnak mutatja be a bűnök megvallását. A legfontosabb, hogy Istennek valljuk meg bűneinket (Zsoltárok 32:1–5). A keresztény Jakab tanítvány pedig a következőket írta: „Beteg-é valaki köztetek (a szövegösszefüggés szerint itt elsősorban szellemi betegségről van szó)? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jakab 5:14, 16).

Ha egy keresztényt bűnének terhe nyomja, hívhatja a gyülekezet felvigyázóit, akik személyes és gyakorlati tanácsot tudnak adni a Bibliából, hogy segítsenek a helytelenül cselekvőnek elhagyni bűnös útját. A felvigyázók kellő buzdítást adhatnak, miközben figyelik a szellemileg gyengélkedő előrehaladását. Mennyire más ez, mint napjainkban a templomban gyakorolt gyónás formális szertartása! Megerősödve a gyülekezeti vének személyes segítsége által, a bűnbánó vétkesek enyhülésre lelhetnek, mint Dávid, aki így fejezte ki érzését egy zsoltárban: „Bűnömet végül megvallottam neked, és nem takargattam vétkemet.

Ezt mondtam: „Megvallom törvényszegéseimet Jehovának.”

Te pedig megbocsátottad bűneim gonoszságát.” (Zsoltárok 32:5).

Ha megfigyelted, nem az a kérdés, hogy követünk-e el hibákat vagy bűnöket, mert azt mindnyájan elkövetünk. Hanem az a kérdés, hogy azt milyen Írás szerinti(!) módszerrel javíthatjuk ki, hogyan és kitől kérhetünk segítséget hozzá. Na, ez a nem mindegy.

Amit Jézus Péternek mondott, azt később elismételte tanítványainak. Ezt mondta: „Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva” (Máté 18:18, K. f.). Mire hatalmazta itt fel Krisztus a tanítványait? A szövegösszefüggés azt mutatja, hogy Jézus itt arról az ügyintézésről beszélt, melyet a hívők és a gyülekezet között kellett alkalmazni, a bűnbánatot nem tartó gonosztevőktől való tisztán tartás érdekében (Máté 18:15–17).

Az Isten törvényét súlyosan megsértő ügyekben a gyülekezet felelős embereinek ítélkezniük kellett, hogy a gonosztevőt „megkötik” (bűnösnek találják), vagy „feloldják” (felmentik). Azt jelentette ez, hogy az ég az emberek döntését fogja követni? Nem. Robert Young bibliakutató úgy mutat rá erre, hogy a tanítványok az ég döntését követően hoztak meg minden döntést, nem pedig azt megelőzve. Young azt állítja, hogy a 18-as verset szó szerint így kellene olvasnunk: Amit megköttök a földön, „az olyan lesz, amit (már) megkötöttek az égben”.

Valójában ésszerűtlen azt gondolni, hogy bármely tökéletlen ember olyan döntést hozhatna, mely az égi bíróságon levőkre nézve megkötött érvényű lenne. Sokkal ésszerűbb azt mondani, hogy Krisztus kijelölt képviselői az ő irányítását követik azért, hogy a gyülekezetet tisztán tartsák. Ezt annak az alapján teszik meg, hogy az égben már lefektetett alapelvek szerint hoztak döntéseket. Maga Jézus vezeti őket ennek megtételében (Máté 18:20).

Képes bármely ember is „Krisztust, mint atyai bírót” olyan mértékben képviselni, hogy egy hittestvére örökké tartó jövőjét meghatározza? (New Catholic Encyclopedia). A papok, akik meghallgatják a gyónásokat, többnyire mindig feloldozást adnak még akkor is, amikor „úgy tűnik, hogy kimondatlanul bár, de meg vannak győződve arról (a katolikus teológusok), hogy kevés olyan ember van, aki valóban sajnálja, hogy vétkezett” (The New Encyclopedia Britannica). A valóságban mikor hallottál utoljára olyan papról, aki visszautasította volna egy gonosztevő feloldozását vagy felmentését? Valószínű azért van ez így, mert a pap nem gondolja, hogy joga van megítélni azt, hogy egy bűnös bűnbánatot tart-e vagy sem. De ha ez az eset áll fenn, akkor miért formál jogot arra, hogy feloldozást adjon?

"magyarul Jehova tanúinál sincs gyónási titok?"

Nem, gyónás nincs! Ami van, annak köze sincs a katolikus vallás szerinti "gyónáshoz", mert ugyebár annak sincs túl sok köze a Biblia tanításához. :-)

A személyes dolgok tiszteletben tartásáról nem a "gyónási titok"-ról szóló egyházi rendelkezésnek kell útmutatást adnia, mert ez ugyanis benne van a krisztusi alapelvekben.

"ha feltárjátok valakinek egy bűnötöket, akkor azt hip hopp az összes pap megtudja a környéken?"

Nincsenek "papok", vének vannak, a bibliai szóhasználatnak megfelelően. És amint láthatod, nem a válasz. Senkire sem tartoznak a személyes problémák csak Istenre és a segítségnyújtóra.

Amit bemásoltam, abban sehol sincs benne ez. :-) Valamit félreértettél.