Hogy ítéli meg ISTEN az embereket, mitől függ, kit hova "küld"? Katolikusok válasza érdekel elsősorban, illetve a történelmi egyházak tagjaié.
A katolikusoknál ugye van a szentgyónás.
Én katolikus vagyok - felnőttként vettem fel, ezt a vallást, belső indíttatásból! - de nekem a legnagyobb "problémám" a gyónással van.
Tudom, hogy bár látszólag az atyának/papnak gyónom meg a bűneimet, engem visszatart az, hogy ő is azért mégis "csak" egy ember. De közben az is bennem van, hogy mi van, ha valóban szükséges ez a szentgyónás, hiszen a Bibliában is írva van, hogy valljuk meg egymásnak is bűneinket, illetve, hogy az apostolok feloldozást adhattak (amit megkötnek a földön...), és a papság az ők utódai.
Ugyanakkor a protestánsok elutasítják ezt a szentgyónást olyan formában, ahogyan azt a katolikus egyház tanítja.
Most akkor a protestánsok, ha halálos bűnt követnek el, a pokolba jutnának a katolikus egyház szerint? Vagy ha nem, akkor miért hangsúlyozza a szentgyónást a katolikus egyház?
Ha én, katolikusként közvetlenül Istennek gyónom meg bűneimet, és valóban megbánom azokat, igyekszem jóvá tenni, és kerülni...illetve a közös gyónásban őszintén részt veszek, akkor Isten hogyan tekint rám? És hogyan a katolikus egyház?
Mi van, ha egy ilyen gyónás után megyek áldozni?
Katolikusok válasza érdekel elsősorban, illetve a történelmi egyházak tagjaié. Kisegyházaké nem!
Kérlek, írjátok azt is oda, hogy melyik felekezethez tartoztok.
Hivatalosan katolikus vagyok, elméletben pedig igyekszem az eredeti kereszténységet követni, kezdve a katolikus vallás nem reformálásával, hanem teljes lecsutakolásával.
Gyakorlatban meg hagyjuk inkább.
Ha olvasod az evangéliumokat meg az egész Bibliát, akkor láthatod, hogy az Úrnak a jó szív számít a legjobban és nem a ritualék, külsőségek, paradék, szokások, dogmák, ceremóniák, babonák, jelenések, álmok stb.
Pál is nyíltan kijelenti, hogy a szeretet és nem a hit a legfontosabb.
Az ítélet napján is azt fogják nézni, hogy egymással hogyan viselkedtünk.
Legalábbis a hit nem mentség semmilyen vérengzésre.
Azon vitatkozhatunk, hogy mennyire szükséges. De cselekedet nélkül ló.ft ér...
Ha van kedved megnézheted itt az első két linket:
http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__5..
Én például az áldozást egy értelmetlen herce-hucának tartom, de a katolikusoknak a lényeg.
A Máté 25-ben egyébként elolvashatod.
De mindenhol azt írja a Biblia, hogy a rászorulóknak önzetlenül kell segíteni (ha tudunk) és aki nem szereti a testvérét, az urat sem szereti.
Zene:)
Lelki spirutális dolog szeretni, nem varázsolni.
Önfegyelem, önkontroll, szabadság.
Katolikus vagyok.
A gyónás lényegét talán úgy a legkönnyebb megragadni, hogy ezáltal visszatérünk az Egyház közösségébe. A gyónás nem egy egyéni vallásos gyakorlat, hanem a közösségnek fontos (mint minden szentség). Abból indulunk ki, hogy a súlyos bűnökkel nem csak Istennek fordítunk hátat, hanem a közösségüknek, az Egyháznak is kárt okozunk, hiszen Szent Pál is írja, hogy mi egy testnek vagyunk a tagjai. Súlyos bűnökkel nem leszünk teljes közösségen az Egyházzal, ezért sem mehetünk áldozni. Gyónás során viszont visszakerülhetünk ide, ezért is kell a pap, mert ő fogad vissza, mivel ahogy írtad is, nekik adta Jézus az oldás-kötés hatalmát.
A közös gyónás arra jó, hogy a kisebb bűnöket megbánjuk, mivel nem kell minden kis dolog miatt egyből a paphoz rohanni. Súlyos és halálos bűnnel viszont nem szabad áldozni menni.
Ami protestánsokat és a pokolra jutásukat illeti: Katolikusként én (és sok komoly teológus is) abból indulok ki, hogy Isten a szeretet és a javunkat akarja. Nem akarja, hogy egy is elvesszen a juhaiból. Ezért nem mondhatjuk ki, hogy aki halálos bűnben halt meg, az a pokolra kerül (hiszen még a megkereszteletlenekről sem mondjuk ezt!). Valószínűleg a purgatóriumba jut, de ez igazából csak Istenre és rá tartozik.
A történelem során a bűnbánat szentsége elég sokat változott. A jelenlegi szabályzás az, hogy a súlyos bűnt köteles vagy meggyóni, addig nem áldozhatsz. Nem súlyos, úgynevezett bocsánatos bűnt nem vagy köteles meggyónni, elég megbánni, s szabadon áldozhatsz. Évente egyszer, húsvét környékén azonban akkor is köteles vagy gyónni és áldozni, ha nincs súlyos bűnöd.
A más felekezetűt és a nem hívőket Isten a saját lelkiismeretük alapján fog számon kérni. Vagyis ha valakinek meggyőződése, hogy a gyónás hülyeség, ettől még nem fog elkárhozni.
Én azonban azt mondom, amit Jakab apostol idéztél, gyógyító ereje van annak, ha valakinek elmondod a bűneidet, s én a papi feloldozás erejében is hiszek.
Szerintem ha katolikus vagy, akkor menj csak gyónni. Biztos jót tesz a léleknek.
Nem a pap ad feloldozást, hanem Isten, és Isten bocsánatához nem kell földi közvetítő - én és még sokan mások is így hisszük. Azt sem hiszem, hogy ha nem voltál gyónni, akkor bűnben élsz - a lényeg, hogy legbelül őszintén megbánd! Hogy a katolikus egyház szerint gyónás nélkül nem áldozhatsz, az már egy olyan dolog, amiben ők döntenek, én nem akarok beleszólni. Ha náluk ez így van, akkor így van. De szerintem az áldozás sem Istennek fontos, és nem is csak így kerülhetsz Vele kapcsolatba (de ezzel nem akarlak lebeszélni semmiről!) Én nyugodtan vagyok protestánsként gyónás nélkül, Úrvacsorát venni néha szoktam, de nem minden alkalommal - abszolút nem tekintem üdvösségi kérdésnek. De azért egy jó dolog.
Ugyanakkor jó dolognak tartom a gyónást a katolikusoknál, mert az ember megkönnyebbül, ha elmondhatja egy másik embernek is, ami a lelkét nyomja. És hátha a pap még segíteni is tud? Több szem többet lát.
Ja, és hogy a fő kérdésedre is válaszoljak: mi alapján ítél meg bennünket Isten? Szerintem elsősorban a szándék a fontos. Hogy mennyire igyekszel Neki tetsző életet élni. Az emberi értelem korlátolt, vannak dolgok, amiket esetleg rosszul gondolunk, előfordulhat, hogy némely dolgokkal kapcsolatban tévhitben élünk - Isten azonban megbocsátja ezeket, tudja azt is, hogy mindenkinek egyéni életútja van, és hogy néha kell hibákat elkövetnünk, hogy abból tanulni tudjunk. Az sem döntő, hogy melyik egyházhoz tartozol, az Istenhit nem felekezetfüggő.
Evangélikus
Fentebb már írták, hogy mi egy test vagyunk Krisztusban. A bűn nem magánügy, mint ahogyan sokan gondolják, minden egyes bűn a szellemi szinten építi le az Egyházat és gyengíti azt. Ez Egyház ilyen szellemi közösség. Így a pap nem csak pap, és te se csak te vagy, hanem Krisztus részei, tulajdonképpen "Krisztusok". Persze ezt nem lehet tökéletesen elmagyarázni, szellemi valóság.
Nem csak a papnak gyónsz, magadnak is, és egy élő ember szemébe nézve mondod ki amit a legjobban szégyellsz... Ennél jobb lelkigyakorlat nem kell. Ez felszabadulás.
A nem gyónó keresztények is természetesen a mennybe mennek ha Jézust befogadják, hisz a bűneiktől meg vannak váltva, ahogy a jobb lator is a mennybe ment pedig nem sokáig gyakorolta a kereszténységet. De olvastam róla és meggyőződésem, hogy a túlvilágon lesz egy egészen más rálátásunk a földi életünkre, és az itt "eltemetett", nem tudatosított bűnökkel ott szembe kell néni. Ez az ún. tisztítótűz, avagy utolsó ítélet.
Ha már itt tudatosítottad magadban hogy ez meg ez bűn, és ezt a közösség előtt megvallottad, akkor rád ez nem vár, hiszen mi újat mondhatnának neked az utolsó napon, hiszen te már mindent megvallottál.
Valami ilyesmi a lényege.
De ezt csak gyakorlással értheted meg, és némi tanulással. Katolikus hit: 20% elmélet 80% gyakorlat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!