Akik megtértek azoknak mennyi időbe telt?

Hogyan szerezhet valaki hitet?

Róma 10:17: „a hit a hallottakat követi.” (Vesd össze: 2Krónikák 9:5–8; János 4:39–42; Cselekedetek 17:11, 12. Először meg kell értenie, mit mond a Biblia, majd ha gondosan tanulmányozza, meggyőződhet a megbízhatóságáról, így megszilárdulhat a hite.)

Róma 10:10: „ Az ember . . . a szívével gyakorol hitet.” (Aki azért elmélkedik Isten dolgain, hogy értékelést fejlesszen ki azok iránt, az jelképes szívébe vési azokat.)

Erősödik a hit, ha az ember Isten ígéreteinek megfelelően cselekszik, és látja Isten áldásának bizonyítékát azon, amit tett. (Lásd: Zsoltárok 106:9–12.)

Szemléltetés: Talán van olyan barátod, akiről elmondhatod: „Benne megbízhatok. Számíthatok adott szavára; tudom, hogy segíteni fog, ha nehézségeim támadnak.” Aligha mondasz ilyet egy olyan személyről, akit csak tegnap ismertél meg, nem igaz? Olyannak kell lennie, akit régóta ismersz, aki ismételten bebizonyította megbízhatóságát. Hasonló a helyzet a hittel is. Ahhoz, hogy hited legyen, időt kell fordítanod arra, hogy megismerd Jehovát és a cselekvésmódját.

És itt van egy érdekes élettörténet: [link]

Szia!

Én 15 éves koromban tértem meg egy református ifjúsági táborban. Ennek előzménye az általad is említett vallásos nevelés volt.

A megtérés meggyőződésem szerint nem más, mint a teljes hit megszületése, kifejlődése az emberben. Ugyanezt a lelki eseményt újjászületésnek is nevezi az Írás.

Mindebből következik hogy ez egy folyamat, nem pedig pillanatnyi, élményszerű esemény. Nem valamiféle varázslatos átalakulás, amely valamely természetfölötti hatalom titokzatos érintésére, egy szempillantásban végbemenne az emberben, a saját választásától, belső magatartásától szinte függetlenül. Természetesen lehet, hogy egy különleges esemény, rendkívüli tapasztalat jelzi a hit megszületését, a megtérés vagy újjászületés teljes beérlelődését, de annak mindig előzménye, gyökere és háttere van. A hiteles hit kifejlődése mindenképpen időt igényel. Hogy milyen hosszú időt, az igen különböző lehet az egyéni adottságok szerint, de egy érlelődési folyamat az „újjászületés” előtt mindenkinél, mindenképpen szükséges.

A Biblia olyan igéket tartalmaz, amelyek igen alkalmasak arra, hogy elhomályosult elménk ajtaján „zörgessenek”: „Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű fegyvernél, elhat az ízeknek és velőknek megoszlásáig, megítéli a gondolatokat és a szív indulatait.” (Zsidókhoz 4,12)

A Szentlélek pedig, ez a titokzatos, harmadik isteni személy, aki „belülről” tud beszélgetni az emberrel, mintegy „forgatja”, azaz ismét és ismét emlékezetünkbe idézi a már hallott igéket, hogy végül felfogjuk tényleges jelentésüket, s azok megszólító erővel hassanak ránk. Ezért nevezi a Szentírás az újjászületést „az Ige magvából”, azaz Isten beszédéből való születésnek (1Péter 1,23), és mondja azt, hogy Isten „az Ő igazságának Igéje által szüli újjá az embert” (Jakab 1,18).

Ha az ember nem utasítja vissza ezt a türelmes munkát, megvilágosítása előrehalad addig, míg tisztán szembesül az igazsággal és a megváltó kegyelem ajánlatával. Ekkor az emberé a döntés, hogy szövetségre lép-e Istennel szabadítása megvalósításának érdekében, vagy sem.

Ez a választás sorsdöntő. Az ember részéről azon múlik, hogy mit szeret jobban: önmagát vagy az igazságot. Szinte hihetetlen, hogy emberek visszautasítsák a bűn és halál fogságából való szabadítás lehetőségét. Mégis sokan teszik ezt. Olyan én- és kényelemszeretők, hogy inkább megmaradnak a rabszolgaságban, nem törődve azzal, mi lesz a vége. Semmi változást, önmagukkal való szembefordulást, küzdelmet nem vállalnak szabadulásukért.

Aki viszont elfogadja a szabadítás ajánlatát, abban Isten további megvilágosodást és tisztulást tud teremteni. Hatalmasan megerősíti akaratát, annyira, hogy határozottan a Megváltó követőjévé kíván lenni, és mindenáron el akarja nyerni a szabadulást. Így jut az ember „megbékélésre”, újbóli összhangra Istennel és törvényével. Értelmével és lelkiismeretével tisztán látja annak igazságát, s már egész életszemlélete, ízlése az igazság mértékéhez igazodik. Ezzel az átalakulással együtt jár a szabadulás nagy és csodálatos öröme, amely ekkor teljesen áthatja az embert.

Üdv. Péter

Sok oka van annak, ha valaki felnőtt fejjel megkeresztelkedik. Még az sem következik belőle, hogy vallásos lett. És ugyanilyen sokféle az idő, amíg valaki erre szánja magát.

Annyi biztos, hogy igen erős inger kell. Ez pillanatszerű, de hogy ennek ilyen hatása mennyi idő alatt következik be, azt nehéz lenne általánosan meghatározni.

Én úgy vettem észre, hogy van egy hosszabb folyamat (nálam néhány hónap) és van egy határozott pont, egy pillanat (nekem kb 1-2 óra talán).

Az, hogy mi az újjászületés, megmagyarázhatatlan, ahogy egy születése óta vak embernek sem lehet megmagyarázni a színeket, illetve egy 4 évesnek sem lehet megmagyarázni mi az a szerelem, vagy milyen érzés az orgazmus. (Szép példák, ugye?) De belátható általuk, hogy megmagyarázhatatlan szerintem. Valahol az igazság keresésével kezdődik, de nem hinném, hogy sablonba lehetne foglalni. Egyénenként teljesen más lehet. (Szerintem)

Nagyon sokrétű dolog a megtérés. Megváltozik a világszemléleted, az emberekhez másként tekintesz, és úgy tekinted a múltat, a jelent, a jövőt, a világot, mint egy újszülött. Olyan szemmel, amilyen szemmel még sohasem láttad. És ez csodálatos érzés. De nem tudom megmagyarázni.

Nembaj, igen jó úton jársz, jó az irásod csak nem elég jó sajnos. De az tény, hogy jó úton jársz, fejlődésed biztos és gyors, hisz kiállsz mellette, reményed van, és majd jön az elsö nagy ihlet.

üdv: én is Péter vagyok xd

Igen, sajnos van karma, annál több minnél kevesebb a tudás, minnél fiatalabb valaki, és állandóan bünben tartja az embert. Meg kell utálni azt amit csinálsz, többé nem csinálni még akkor se ha visszahúz a világ! Egyébként is utálod, de jobban szereted mint az igazságot és nem küzdesz ellene, nem akarod, mert nincs tudásod!

Még a test is, nem csak az élet olyan mint a tudás, az erő pedig szépség amit szeretnek mások!

A jóság pedig "szerencséssé" teszi a szépséget, minden pillanatban, tanitani lehet vele, álcázni, mágikusnak lenni, sokmindent lehet az ihlettel, de "csak kapni" lehet.

Vedd észre, vizsgáld meg, nagyitsd fel azt amit csinálsz, és akkor meglátod, és "akarattal" legyözheted valahogy. Ha pedig sikerül valami, ott ihlet és boldogság van.