Hogy értelmeznétek ezt?

Ádám bűne miatt mindannyian kiestünk az Atyával való közösségből, szellemileg mindannyian halottá váltunk. Ádám engedetlensége azt jelentette, hogy számunkra minden elveszett. Elvesztettük az Istennel való csodálatos, örömteli örök életet. Azt ami az édenkertben várt ránk.

A szellemi halál a sátán lényege: Ádám által neki lettünk kiszolgáltatottá. Krisztus viszont - mint Isten Báránya - vérével örök váltságot szerzett, kiengesztelte az Atyát, mely által visszaállította számunkra az Atyával való közösséget.

Elveszettek voltunk Krisztus nélkül, mert mindannyian Ádám bűnét örököltük át. Krisztus viszont azáltal, hogy szent vért adott fizetségül miérettünk, örök váltságot szerzett számunkra.

Őbenne nem volt semmi ádámi, ami miatt halál - mint bűnnek a zsoldja -, nem érhette. Feltámadása azt bizonyította, hogy az Atya előtt teljesen szentnek, hibátlannak bizonyult, és nem illett bele a Sátán hatalmába. Ezért a pokol kivetette őt, mert lehetetlenség volt őt fogva tartani.

Nélküle elveszettek voltunk, mert nem tudtuk volna a Törvény - nem kevesebb, mint - 613 pontját betartani a megigazuláshoz, és ezáltal az üdvösséghez. Elveszettek voltunk tehát.

A kegyelem által - vagyis az Engesztelő Szent Vér által - megmentettek lettünk, mert a megigazulást és az üdvösséget Krisztus Vére által - a benne lévő hit és keresztség által - kaptuk meg.

Szervusz

Ahogyan már írták, az ember elvesztette az örök életet, de mindazzal amit Krisztus tett, lehetőséget adott az embereknek, hogy visszanyerjék azt, amit elveszítettek, vagyis a földi örök életet. Ha az első emberpár nem vétkezik, ma is élnéhetnének. De ezt sajnos nem csak a maguk számára vesztették el, de mi is örököltük tőlük a bűnt, tehát számunkra is elvesszett.

Egyenlőre. De, "„Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16)"