Vajon a pszichológiai alapú álomfejtés is bűn? Biztos bűn, ha csak segíteni akarunk vele és tudunk is?

Szia !

A Bibliában József és Dániel Istentől kaptak ajándékot

az álmok jelentésének értelmezésére, az ő életük hátterük ismert.A hozzád hasonló hívők életében szeretném látni azokat az értékeket amiket e két hit hős életébe látható akkor hitelesnek fogadom el azt, hogy van ajándékod az álmok magyarázására.Egyébként írod szereted az álmokat elemezni József és Dániel életében ez nem kedvelt elfoglaltság volt hanem belekerültek helyzetekben és az Istentől kapott ajándék álommagyarázás tartotta meg emelte fel őket tehát mindig valami fontos célja van és nem az, hogy a ismerőseid elismeréssel nézzenek rád.Ha nem ezeken az alapokon nyugszik akkor a jóslás és az okkultizmushoz van köze mert itt is előfordulnak ezek a dolgok.

Egyszer Isten azt parancsolta, hogy ne nyúljanak a szövetség ládájához, mert aki megteszi, meghal. Az emberek bizonyára arra gondolhattak, hogy egyrészt nem szabad belenézniük, másrészt nem méltók rá, hogy hozzáérjenek.

Egyszer megbillent a szekér, amin a ládát szállították, és az egyik ember megtámasztotta a ládát, hogy ne essen le a szekérről. Azonnal meghalt.

Tanulság: Isten parancsában nincs logika, és szó szerint kell venni. Ha álmot fejtesz, pórul jársz, akkor is, ha jót akarsz. Isten úgy értette, ahogy mondta, nem úgy, ahogy a hívei próbálják fényezni.

A bibliai időkben az emberek az álomnak óriási jelentőséget tulajdonítottak, az istenekkel, szellemekkel való kapcsolattartás lehetőségének gondolták.

A Biblia sem tagadja, hogy Isten illetve az angyalok üzenhetnek az álmokon keresztül (Szám 12,6), s egyáltalán nem tiltja az értelmezést, de óva int azok túlértékelésétől, s a fantázia csalóka játékának tartja (Sir 34,1-6 Iz 29,8). Továbbá az álmok lehetnek hazug sugalmazásúak is (Jer 29,15). Vagyis tulajdonképpen bizonyos határok és szabályok betartásával engedi az álomfejtést.

Annyira nem ismerem a pszichológia alapú álomfejtést, nem tudom mennyire ellenőrizhető tudomány. Minden embernek saját szimbólum rendszere van, így eleve nem értheti meg azt pontosan egy kívülálló, persze nem tagadom bizonyára sok közös ősi szimbólumaink is vannak.

Én a bibliai szabályok megtartásával nem tartom bűnnek, főleg komoly hit élet mellett, de nem árt óvatosnak lenni, a hazugság lelke működik.

Lélektani alapon (jungi szemszögből fogom nézni) maga az álom az emberi természet része, se nem bűnös, se nem jó, egyszerűen csak van. Pont. A kérdés, mihez kezdesz vele. C. G. Jung felfogása szerint (a jungi pszichoterápia egyik speciális módszere az álommunka) az álmok kiegyenlítő feladatot látnak el, mintegy tükröt tartanak az embernek. Ez egy sosem torzító tükör, ami azt jelenti, hogy mindig pontosan, de a tudattalan szemszögéből mutatja meg, mit csinál az ember, vagy éppen merrefelé tart az életben. És miután torzítatlan tükör, gyakran közli az álmodóval, hogy mit kéne máshogyan tennie, miben kell kiegészítenie a mindennapi életét.

Az álomnak, ha megfigyeled, dramaturgiai szerkezete van. Olyan, mint egy forgatókönyv, mikor minek kell megjelenni, és a képek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Ezt a szerkezetet tölti ki a tudattalan lelki folyamat képekkel, melyeket az ember memóriájából szed elő. Az álom forgatókönyvének feltöltése képekkel mindig célszerű. A képek és a forgatókönyv segítségével gyakorlatilag összerak neked egy filmet/színdarabot. A forgatókönyv kiválasztása annyiban célszerű, hogy olyan tudattalanul, vagy tudatküszöb alatt zajló folyamatokat jelenít meg, melyek a háttérből irányítják az emberi viselkedést. Az emberi tudatot úgy képzeld itt el, mint egy operációs rendszert. A rendszer a háttérben működteti a szerkezetet. Memóriakezelés, információ bevitel, feldolgozás, rendszerezés, parancsok adása és átvétele, végrehajtása. Ezek a háttérfolyamatok, melyek a gépen futnak. Láthatatlanok, amíg nem kapcsolod a gépet egy monitorhoz. A monitoron képeket fogsz látni, és valahányszor egy képhez érsz, parancsot indítasz el. Magát a parancsot az ahhoz szükséges folyamatokat nem látod, maximum egy töltés-jelet, hogy várakoznod kell. A parancs végrehajtása után megjelenik egy következő kép. A kép tehát a felszín, amivel a főbb folyamat-csoportokat irányítani tudod, de magukba a folyamtokba közvetlenül nem látsz bele. Az álom forgatókönyve egy parancssor, ami alapján fut a folyamat, míg az álomkép, vagy szimbólum a monitoron megjelenő kép, amivel irányítani tudod a folyamatot. A forgatókönyv és a kép együtt adják a folyamatot, ami a háttérben fut.

A háttérben futó folyamat az emberben nem program, hanem egy pszichés folyamat. Azért kerül a háttérbe, mert nem irányul rá figyelem. Általánosságban minden folyamat tudattalan, amíg „nem vetül rá a tudat fénye”, vagyis nem szentelünk neki figyelmet. Vagyis be nem hozzuk a „belső monitorra” a folyamatra utaló szükséges képeket. Az embernél a figyelem mindig olyasmire irányul, amiről úgy véljük, fontos nekünk a mindennapokban. A figyelem, és maga a tudat kapacitása erősen korlátozott, ezért minden olyan információt és folyamatot, amiről úgy véljük, nincs szükségünk, kiejtünk belőle: nem vesszük tudatosan figyelembe. A rendszer azonban feldolgozza őket, és a háttérben működteti velük a szerkezetet. Ugyanúgy, ahogy nem tudjuk pontosan hogyan számol a gép, és milyen parancssort használ, amikor pasziánszt játszunk. Sokkal nagyobb információfeldolgozás folyik a háttérben, mint aminek tudatában vagyunk. A rendszer automatizált, és csak akkor jelez, ha bökkenő van. Pl. a pasziánsz hirtelen lefagy. Ilyenkor a hozzáértő felfejti a programot, vagyis újabb képeket hív elő, hogy megnézze, hol a programban a hiba. Olyan információra irányítja a figyelmet, amire eddig nem volt szükség. Hasonlóan, az ember is képes olyan folyamatokat a tudatba emelni, amik eddig tudattalanok voltak, vagyis háttérben működtek. De ahhoz képeket kell nekik adni (reprezentációra van szükség). Ezt csinálja az álom. Amikor a tudattalan folyamatok úgy érzékelik, hogy a tudatos működés kiigazítására van szükség, küldik az álmot. Az álom forgatókönyve lesz az a parancssor, amire szükség volna (archetípus), az álomkép az, ami ezt a parancssor a szemed számára láthatóvá teszi (szimbólum), a szükségszerűség, ami a parancssort élertre hívja, rendszerint egy ösztön, amiről úgy gondoltuk, nem kell (elnyomtuk).

Vagyis az álom egy közlés a rendszertől, hogy hol a hiba, mit kell kiigazítani, hogy teljesebb életet éljen az ember.

Ezért aztán az álmok értelmezése lélektani, etikai és erkölcsi értelemben nem bűn, egészen addig, amíg a felhasznált információt úgy használjuk, hogy ne ártsunk vele magunknak és másoknak. Abban igaza van a hozzászólónak, hogy álom tartalma szenny. Abban az értelemben, hogy a nappali éltben szenny-nek tartott folyamatokról van szó. Amire szükségünk volna. Vagyis az álom visszahoz minden olyan tartalmat, amit botor módon feleslegesnek gondoltunk. Ezek többnyire a mindennapi problémákkal foglalkoznak. Ezek a kis álmok. Azonban vannak nagy álmok is, amelyekről joggal tartották úgy, hogy a felsőbb autoritástól érkeznek, és meg kell őket osztani. A kis álmokkal ellentétben ezekről érezni, hogy idegenek, ijesztőek vagy bátorítóak, de mindenképpen „lenyűgözőek”. Nah, ezekkel óvatosan kell bánni. De „mérettől függetlenül”, minden álom értelmezhető és fontos.

Ha ésszel csinálod, nehéz vele ártani. De alapvető szabály, hogy mindig az álmodó értelmezze az álmot. Csak akkor nem tudsz ártani! Te csak kérdezgetheted, hogy miről mi a véleménye.

Ellenőrizni tapasztalati úton lehet: értelmezzük az álmot, a viselkedésünket az értelmezésből levont következtetések alapján módosítjuk, és várjuk a következőt. Ha az álom főbb motívumai változnak, az értelmezésük nem hasonlít az előzőre, akkor az értelmezés sikeres (főleg, ha javul az életünk minősége). Az álommunka haszna egyértelmű a pszichoterápiában. Olyasmiket tudunk meg belőle, amiről a páciens még nem tud, vagy elhallgat önmaga elől. A tudományos, vagyis matematikai statisztikai alapon történő ellenőrzés szerintem zsákutca (hacsak nem tartalomelemzést használunk). Egyrészt, mert a kutatók nagy része nem használja terápiás céllal az álmokat (a kutatásokból legalábbis nem ez látszik), másrészt, mert nagy mintákon dolgoznak, de az álom szimbólumai mindig az egyén memóriájából kerülnek elő, és erősen kötődnek az egyéni élettörténethez. A statisztikai alapú módszerek elmosnak minden egyénit.

A hazugság lelke, amennyire pszichológiai oldalról látom, nem magában az álomban van, hanem a tudatos értelmezésben. Az álom nincs kitéve torzításnak (jungiánus szemszögből), de az arra való visszaemlékezés (nem emlékszünk olyasmire, amit cikinek tartunk, pl.) és esetleges félremagyarázás (nem veszünk figyelembe valamit, amit cikinek tartunk, pl.) igen. Ezen kívül küldhet olyan tartalmat, ami szembemegy a társas normákkal. Ezeknek megvalósítása fokozott figyelmet érdemel, különben ártunk másoknak, és magunknak is vele. A „lenyűgöző” álmokkal pedig vigyázni kell, mert nagy a „megszállás” veszélye: amikor a feltörő tartalom elmossa az alkalmazkodási képességünket.