Kit illet az első hely?

Szervusz

Hát azt kell az első helyre tenni, akire Jézus is gondolt.

Mit értett Jézus azon, hogy egész szívünkkel kell szeretnünk Istent? A jelképes szívünkre gondolt, amely magában foglalja a vágyainkat és az érzéseinket. Jehovát egész lelkünkkel is szeretnünk kell, vagyis az egész életünkkel és lényünkkel. Ezenkívül szeretnünk kell őt egész elménkkel is, amely az értelmünkre utal. Mindent egybevetve tehát Jehovát feltétel nélkül kell szeretnünk.

A Máté 10,37 kicsit másról szól. Főleg ha figyelembe veszed az előtte írott versekben írottakat.

Ha az, amit a szüleink tanítottak, valóban a Bibliából származik, ragaszkodnunk kell hozzá. Szüleink még akkor is megérdemlik a tiszteletünket, ha megtudjuk, hogy vallásos szokásaik és nézeteik nincsenek összhangban Isten Szavával. De mit tegyünk akkor, ha rájövünk, hogy a szüleink valamilyen szokása káros az egészségünkre, és megrövidítheti az életünket? Utánoznánk őket, és gyermekeinket is erre buzdítanánk? Vagy tisztelettudóan közölnénk szüleinkkel az értesülésünket? A bibliai igazság ismerete hasonló felelősséggel jár. Ha lehet, meg kell osztanunk ismereteinket családunk tagjaival. Döntenünk kell: Valóban szeretjük-e Istent? Igazán szeretnénk-e Isten Fiának engedelmeskedni? Ha igen, lehet, hogy fel kell adnunk szüleink vallását, hogy az igaz imádat felé fordulhassunk. Biztosan nem lenne helyes, ha a szüleink iránti vonzódásunk felülmúlná az Isten és Krisztus iránti szeretetünket.