Keresztények! Jézus, Isten, ember, vagy szellem? Mit tudhatunk meg a Bibliából ezzel kapcsolatban?

Kedves "nem" KERESZTÉNY barátom! :)

Úgy látom,hogy te nagyon haragszól Istenre,hadd mutassak neked egy kis történelmet ha már arra vágytál,csak legyen türelmed végig olvasni,csak ennyit kérek.

"Apolloniusnak, az aszkétának vértanúsága7

A bölcselő császárt, Marcus Aureliust, fia Commodus követte a római világbirodalom trónusán (180-192). A keresztényeket

ő sem üldözte rendszeresen, akárcsak atyja, sőt magánéletében elnéző volt vele szemben. Még udvartartása tagjai között

is megtűrt keresztényeket; egyik mellékfelesége, Marcia, pedig legalábbis keresztény nevelést kapott egy római

presbytertől, az is lehet, hogy egyenesen keresztény volt. Elszórtan azonban ő alatta is voltak a Traianus-féle rendelet alapján

kereszténykivégzések. Ilyen történetileg hiteles eljárás folyt 180-185 között Rómában egy előkelő keresztény: Apollonius ellen,

kit egy bosszúálló rabszolgája jelentett föl a praefectus praetorio előtt, ügye a senatus elé került, mert minden valószínűség

szerint ennek tagja is volt. Eredeti vizsgálati jegyzőkönyvét a II. században még kibővítenék a keresztény elveket védelmező

részletekkel és ezeket Ajjol-lonius szájába adták. Ezek teszik értékessé és meghatóvá ezt az „aktát”, hiszen így a II.

század apolo-getikus irodalmába emelték azt föl és pontos tájékoztatást kapunk keresztény őseink nagy nehézségeiről, mikor

az antik világszemlélettel megértetni akarták magukat. Az akta két változatban maradt reánk: örmény és görög szövegben;

fordításunk az örmény szöveget követi.

A jóakaratú és az isteni hitben szilárd embereknek a minden jók adományozója, Krisztus az igazság

koronáját készíti elő; Isten választottjait ugyanis ehhez az igazsághoz hívják meg, mert a küzdelmet

jól és türelemmel állottak meg. Ezért elnyerik azt, amit a hazudni nem tudó Isten megígért azoknak,

kik őbenne hisznek és őt teljes szívvel szeretik. Ezek közül egyik Apollonius, a boldog vértanú,

Krisztus bátor atlétája. A nagy Rómában tette le a helyes vallomást, ott sietett a nekünk megígért másvilági

életbe, és így Krisztus vértanúi közé számláltatott. A boldog tanúságát a senatus és Terentius (a

görög szerint Perennios) praefectus előtt tette meg, amennyiben nyíltan válaszolt nekik. Emlékirata a

következő:

Terentius praefectus elrendelte Apolloniusnak a senatus elé vezetését és így szólt hozzá:

7 Az örmény szöveg német fordítása alapján; O. Gebhardt, Ausgew. Märtyrerakten 44-60 S.

20

„Apollonius! Miért ellenkezel a legyőzhetetlen törvényekkel és a császár parancsával? Miért nem

akarsz áldozni az isteneknek?”

Apollonius így felelt: „Mert keresztény vagyok és félem az Istent, ki az eget és földet alkotta, azért

nem áldozok haszontalan bálványoknak”.

A praefectus erre ezt mondotta: „Ezt a felfogásodat vissza kell vonnod, mert így akarják a császári

rendeletek és Commodus uralkodónknak tyché-jére (jósorsára) esküdnöd kell!”

Apollonius ekként válaszolt: „Hallgasd megértéssel feleletemet. Az, aki igaz és jó cselekedetet

megbán, valóban istentelen és reménytelen. Az ellenben, aki a gonosz cselekedeteket és rossz gondolatokat

bánja meg, és nem tér vissza hozzájuk, az szereti Istent és a reményben él. Nekem eltökélt

szándékom megtartani Isten szép, fölséges parancsait, ahogyan Krisztustól, az én Uramtól azt hallottam,

ki az ember gondolatait ismeri és lát mindent, lát titokban, akár nyíltan történik. Már pedig helyesebb,

ha egyáltalán nem esküszik az ember, hanem békében és igazságban él; a leghathatósabb eskü

ugyanis az igazság; azért tehát helytelen Krisztus nevére fölesküdni. Ám a hazugságtól félve felüti a

fejét a gyanakvás és a gyanú szüli az esküt. Hajlandó vagyok az Istenre esküt tenni, bár szeretjük a

császárt és fölségéért imádkozunk”.

A praefectus így felelt: „Jer közelebb és mutass be áldozatot Apollónak és a többi isteneknek, valamint

a császár szobra előtt!”

Apollonius ezeket mondta: „Fölfogásom megváltoztatására, valamint az esküre nézve már válaszoltam

neked. Ami pedig az áldozatokat illeti, mi keresztények, és én is, vérontás nélküli áldozatot

hozunk az ég és föld, a tenger és minden lény Urának, az ő értelmes és szellemi értelemben vett képmásainak

javára, kiknek a földön való uralkodást az isteni gondviselés szabta ki. Isteni parancs szerint

azért imádkozunk az Égben-lakóhoz, az Egyedülvaló Istenhez, hogy azok igazságosan uralkodjanak e

világon. Teljes biztossággal tudjuk ugyanis, hogy ezt a császárt is trónjára senki más nem ültette, mint

a mindeneket kezében tartó Király, az Isten.

A praefectus felelte: „Nem értettem meg, amit mondottál”.

Apollonius így szólt: „Mit tehetek érdekedben? A szív ismeri Istennek igéiét, ahogyan a szemünk

fénye a világosság!”

Egy jelenlevő filozófus így szólt ekkor közbe: „Apollonius, te magadat teszed csúffá; már igen

messzire elkalandoztál, bár azt hiszed, mély értelmű dolgokat mondasz.

Apollonius így felelt neki: „Azt megtanultam, hogyan kell imádkozni, de hogy hogyan kell gúnyolódni,

azt nem! Képmutatásod szívednek vakságát mutatja; csak a bolondoknak látszik csúfsápnak az

igazság”.

Az elnök így szólt: „Magyarázd meg nekem pontosan, mit mondottál!”

Apollonius ezt válaszolta: „Istennek Igéié, a test és lélek megváltója, Judeában emberré lett, minden

igazságot beteljesített és isteni bölcsességgel csodálatosan töltekezett. Az igazi vallást tanította ő.

mely az emberek fiainak legjobban megfelel. Azt tanította, hogy haragunkat megfékezzük, vágyainkat

mérsékeljük, a test kívánságát csökkentsük, a gondokat elűzzük, a szeretetet ápoljuk. a kevélységről

letegyünk, bosszút ne álliunk, a halált pedig megvessük. Magunk ne legyünk igazságtalanok, az igazságtalanokkal

szemben ellenben legyünk türelemmel, engedelmeskedjünk az isteni parancsoknak, az

uralkodókat tiszteljük. Istent imádjuk, az Istentől való halhatatlan lelket higgyük, a halál után bekövetkező

ítéletet várjuk, a föltámadás utáni jutalomban reménykedjünk, mert Isten a jámborokat ebben biztosan

részesíti. Mindezt szavakkal, tettekkel és nagy állhatatossággal tanította. Bár jótetteiért mindenki

magasztalta őt, a végén mégis megölték, mint előtte a filozófusokat és igazakat. Az igazakat gyűlölik

ugyanis a gonoszok, amint az isteni írás mondja: Kössük meg az igazat, mert megbotránkozásunkra

szolgál. A görög bölcsek közül is egy (Platón) megmondta: „Az igaz szenvedni fog, leköpdösik és

megfeszítik”. Ahogyan az athéniek kimondották és megszavazták a halálos ítéletet (a görög szöveg

szerint Sókratésre), úgy őrá (Krisztusra) is halált mondtak, mert a gonosz emberek irigyek lettek reá,

mint ahogyan az őelőtte élt prófétákra is irigykedtek. A próféták mondották meg előre róla, hogy eljövendő,

mindenkivel jót tesz majd, és erényeivel minden embert rábír az Atyaisten imádására, ki mindeneknek

teremtője: Benne hiszünk, előtte borulunk le, tőle tanultuk az üdvös parancsolatokat, melyeket

eddig nem ismertünk. Ezentúl sem akarunk hibázni, hanem erkölcsös életünk alapján reménykedünk

a másvilágban”.

Az elnök erre így szólt: „Azt hittem, hogy az éjszaka eltántorít majd véleményedtől”.

Apollonius mondotta: „Én pedig arra vártam, hogy a te gondolataid változnak meg az éjjel folyamán,

hogy lelked szemét az én feleleteim kinyitják, szíved meghozza gyümölcsét és te imádod Istent,

mindenek Teremtőjét és alamizsnaadás közben imádkozol. Ez ugyanis vértelen és szent áldozat Isten

előtt és ember keze által művelt kegyelem az embereken!”

Az elnök kijelentette: „Szívesen szabadon engednélek, de a senatus rendelete miatt nem tehetem;

azonban emberséges ítéletet hozok! „Erre azt parancsolta, hogy karddal fejét vegyék.

Apollonius így szólt: „Hálát mondok az én Istenemnek ezért az ítéletért”.

A hóhérok ekkor kivezették, lefejezték tüstént, miközben ő az Atyát, Fiút, Szentlelket dicsőítette.

Dicsőség legyen nekik örökké. Ámen."

Nos kedves barátom ha már az első században amikor még "ki sem hűlt" Jézus kereszttje ki adta volna oda életét egy hazugságért? Kérdem én...

Gondolkodj el a fenti történeten,én csak arra kérlek.

És még van pár ilyen levél ami ránk maradt a "történelemből".

Ha van türelmed szívesen megosztom veled is,és a tisztelt Jehova Tanúival is,talán így jobban megismerik az ókeresztények odaadását Krisztusért. :)

Áldjon meg az Úr!