Vajon Noé idejében csak 8 jó ember volt a földön?

GYÜLEKEZET

Jehova birodalma a földön

Általános jellegzetességek

A gyülekezetről szóló tanítás (ekkleziológia) semmiképpen sem egységes Jehova Tanúinál. Ha történetüket tekintjük, bizonyos változásokat mutat: kongregacionalista, inkább demokratikus formától Russellnél, szigorúan monarchikus-autoriter és központosított kurzuson át Rutherfordnál, egy bár továbbra is centralizált, de a vezetésben kollegiális formáig Knorr óta. Rutherford alatt alakult a „Komoly Bibliakutatók" különleges közössége -, amely persze már Russell alatt is szektás vonásokat hordozott, de még nem hirdette a teljes elkülönülést és kizárólagosságot -, lépésről lépésre „Jehova Tanúinak új üdvgyülekezetévé", szektává (ld. a „Történetük" című részt). Persze kezdettől fogva különös ellentmondás mutatkozott az Őrtorony Társulat mint óriási üzleti vállalkozás működése és a komoly bibliakutatóknak vagy Jehova Tanúinak a maguk módján mégiscsak „kegyes" buzgalma között. Utóbbiak - bár jogilag nem, de ez a tény – az „Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat" ingyenes munkatársai.

„Vezető Testület" és hierarchia

Eközben a „Vezető Testület", a brooklyni központban található 10-20 fős grémium (a taglétszám változó) „szellemi igénnyel" lép fel. A Vezető Testület tagjairól, akik a több mint ötmillió Őrtorony-hívő életéről és magatartásáról határoznak, a következőket olvashatjuk az „Örökké élhetsz Paradicsomban a földön" című könyvben: „...határozathozatal alkalmával nem emberi bölcsességre támaszkodnak. Nem, hanem mivel teokratikus vezetés alatt állnak, az első jeruzsálemi vezető testület példáját követik. E testület döntései Isten Szavára támaszkodtak és a szent szellem irányítása mellett születtek..." (195. o.). Az pedig, hogy az egész nagyon emberi módon folyik (a döntéseket általában kétharmados többséggel hozzák), világossá válik Raymond Franz tudósításából, aki maga is 9 évig volt az Őrtorony Társulat Vezető Testületének tagja. A testület nyolcvanas évekbeli összetételéről ezt írja: „A vezetőség 14 tagjából Milton Henschel, Ted Jaracz és Lloyd Barry befolyása a legnagyobb az elnökön (annakidején Frederick Franz) kívül. Ha ők egyetértenek valamiben, akkor Carey Barber, Martin Pötzinger, Jack Barr és George Cangas gondolkodás nélkül s majdnem mindig csatlakozik hozzájuk. Bár Albert Schroeder és Kari Klein valamivel több személyes profilt mutat az iménti négynél, ők is persze többnyire konform módon viselkednének. Az eddigiek szavazatai már biztosítják a szükséges többséget" (Franz 1991, 329. o.). A Vezető Testület Jehova földi kormányzatának számít, „hű és bölcs szolga" Mt 24,45 szerint, Isten kinyilatkoztatásának csatornája, amelyet hónapról hónapra az Őrtorony és más iratok által az egész világra továbbít. Az egyénnek híven és engedelmesen alá kell rendelnie magát a benne megtestesülő teokráciának. így ír erről a szabályok könyve: „Szervezetten a szolgálatunk elvégzésére": „Az egység azáltal marad fenn, hogy Krisztust mint föt lojálisán elismerik, és alárendelik magukat egy szervezeti, közlési csatornának, a 'hű és értelmes rabszolgának' is" (25. o.). Kürt Hutten ezzel kapcsolatban „korlátlan szellemi diktatúráról" beszél, „amelyet a vezetés a követők fölé helyezett" (Hutten 1968, 97. o.). W. Schnell egykori Jehova Tanúja beszámol minden egyes tag átfogó ellenőrzéséről és a „kémrendszerről", amelyet azért építettek ki, hogy megfigyeljék és biztosítsák a hívek lojalitását (Schnell 1959a, 72. o. és 146k). Jehova Tanúinak szervezete szigorúan hierarchikus felépítésű: Az egyes helyeken jönnek össze a gyűlések véneikkel és egy „felvigyázóval". A helyi gyűlés felett áll - növekvő sorrendben, egyre nagyobb befolyással: a városi, a körzeti, kerületi, fiókhivatali és zónafelvigyázó -, végül a direktórium (Vezető Testület), élén az elnökkel és az alelnökkel. A direktórium felett nem áll semmilyen állam, kormány és egyház, hanem csak maga Jehova, akivel közvetlen kapcsolatot vél fenntartani.

„Állam az államban"

Jehova Tanúi önmeghatározásuk szerint tehát teokráciát (isteni uralmat) valósítanak meg a földön, és ezzel államok feletti közösséget, vagy - az egyes országokra vonatkoztatva - „államot az államban". Az ebből kinövő államkritikai és állam- (továbbá egyház)ellenes magatartásukból egy sor furcsaság és probléma adódik (egyesekről ezek közül már a „Történetük" című részben szó volt), mint a zászlónak tisztelgés, a katonai és a polgári szolgálat, az állami és egyházi ünnepek és szimbólumok elutasítása, távolmaradás a politikai pártoktól,

választásoktól, véleménynyilvánítástól stb. Knorr valamivel józanabb vezetése alatt - a különböző kormányokkal különösen is a század első felében való konfliktusok miatt - Jehova Tanúi a hatvanas évek óta mérsékelték államellenes magatartásukat, és eljutottak az állam elismeréséig - legalábbis annak rendező és fenntartó funkcióját illetően. Ha a korábbi években a Róma 13,lkk szerinti „felsőbbségen" Jehovát és Teokratikus Szervezetét értették, 1962 óta az Őrtorony Társulat felismerte a „felsőbbségben" az államok kormányzatait. Ez az álláspont mindenképpen Róma 13-hoz közelít: a világi államok és kormányzási módok elismerése ama rendező és fenntartó hatalmakként, amelyeknek joguk és kötelességük, hogy törvényeket hozzanak és a gonoszt megbüntessék, hogy lehetővé tegyék az együttélést és megelőzzék a káoszt. A keresztyén ember állam iránti engedelmessége akkor ér véget, amikor ez a rendért felelős hatalom megpróbálja a lelki életet és az üdvösséget közvetlenül érintő területeket is befolyásolni, és olyan törvényeket hoz, amelyek közvetlenül ellentmondanak Isten egyértelmű rendelkezéseinek és parancsainak, vagyis a Tízparancsolatnak (vö. Csel 5,29). Akkor is üdvözülnünk kell a hatvanas évek óta tartó jelentősebb közeledést a bibliai-reformációi állametikához, ha Jehova Tanúi a kivételeknek ezt a szabályozását saját tanaik szerint értelmezik (ld. pl. a vér tilalma). Mindenesetre kritikusan meg kell állapítanunk, hogy az állam puszta elismerése bizonyos területeken (amelyek Jehova Tanúi számára is előnyösek), még nem elegendő a felelős állampolgárként és keresztyénként folytatott élethez. Sokkal inkább az a keresztyének hivatása, hogy „világosság" és „só" legyenek a világban (Mt 5,13-16), vagyis hogy ne hagyják magára a világot, hanem konstruktívan és jobbá téve működjenek benne -, mind missziói, mind pedig diakóniai szemlélettel (az utóbbihoz tartozik a politikai befolyásolás, változtatás és jobbítás a szükséget szenvedő emberek érdekében). Az Őrtorony Társulat itt megtartotta elhatárolódását az államoktól és a nyilvános közösségi formáktól. Ez az elkülönülő magatartás - már pusztán szociológiai szempontból is — .szektajelleget kölcsönöz neki (olyan közösség, amely elkülönül a közös léttől). Akkor is megtartja ezt a jellegét, ha egy ideje „vallási közösségnek" nevezi magát, és például Németországban „közjogi testületként" való állami elismerésre törekszik.

„Igaz vallás" kontra „Babilon"

A fentiek jól láthatók az egyházak és szabadegyházak iránti viszonyukban. Semmiféle kapcsolatot nem tartanak velük, és kritikájukat sem mérséklik. Jehova Tanúin kívül minden egyház a Sátán műve, a parázna Babilon, a Jehova-hittől elszakadt névleges kereszténység. Nincs igazán „keresztény/" ennél a bukott „kereszténység"-nél. Egyedül Jehova tanúinál van igaz tanítás, a „keresztényiségnél" csak tévtanok tömkelege található. Az „ördögi tévtanok", amelyeket Jehova Tanúi a nagy egyházaknál - itt megintcsak különösen hevesen a katolikus egyháznál - kipellengéreznek: az isteni Háromság, a lélek halhatatlansága, az örök pokoli büntetés, a tisztítótűz, Mária és a szentek tisztelete, a papok és a pápaság „kasztrendszere", a transszubsztanciáció (= a kenyér és a bor átlényegülése Krisztus testévé), „pogány" szokások és ünnepek mint karácsony, húsvét, születésnap stb. Ezenkívül a háborúk támogatását, az elvilágiasodást, a bibliakritikát, az evolúciótant, a papság hitelrontó életét és hasonlókat - mindenesetre részben jogosan - bírálják. (Ld. részletesebben azokat a kritikus pontokat, amelyeket ,Evangelische Kirche — wohin? Ein Rufzur Besinnung und Umkehr" [= Hogyan tovább evangélikus/protestáns egyház? Felhívás belátásra és megtérésre] című könyvemben bemutattam.) Itt persze az Őrtorony Társulat „ugródeszkának" használja az ilyesfajta kritikát ahhoz, hogy az ilyen nyomorúságos állapotokkal szemben annál ragyogóbb színekkel ecsetelje a saját szervezetét (noha náluk is éppen elég „folt és

ránc" van, amint már történetükön végigtekintve láthattuk). „Az igazság, mely örök élethez vezet" című írásukban (123kk) az Őrtorony Társulat az „ igaz vallás" öt jellemzőjét nevezi meg: egymás iránti szeretet, Isten igéjének tisztelete, Isten nevének megszentelése, Isten királyságának az ember igazi reménységeként való hirdetése, végül elkülönülés a világtól és annak ügyeitől. Ezek után megállapítja, hogy az igaz vallásnak „minden ismertetőjelet" -, tehát nem csak valamelyiket ezek közül - fel kell mutatnia. Végül arra a következtetésre jut, hogy csak ő maga, az Őrtorony Társulat felel meg az összes követelménynek. Rámutattam már, például Isten igéjével kapcsolatban a „Biblia" című részben, hogy túlzott és hamis ez az állítás. A „szeretet" követelménye is igencsak kétséges, amint kiderül az ekkleziológia további bemutatásából. Azt azonban, hogy az egyházaknak a szekták, így Jehova Tanúi jogos kérdéseket is feltesznek, az iménti irat alábbi szakasza is mutatja: „Amikor azt hallod vagy olvasod, hogy egyik-másik lelkész a Biblia egyes részeire mint 'mítoszra' utal, vagy a fejlődéselméletet a Bibliának a teremtésről szóló tanítása elé helyezi; mondhatod-e, hogy ezzel az embereket Isten igéjének tiszteletben tartására buzdítja? Vagy amikor az ilyen egyházvezetőktől bizonyos kijelentéseket olvasol, melyekben úgy érvérnek, hogy a házasságon kívüli nemi érintkezés nem szükségszerűen rossz, vagy hogy a homoszexualitás teljesen helyénvaló, vajon mondhatnád-e, hogy ez arra buzdítja az embereket, hogy a Bibliát vezetőjükként használják? Ezek természetesen nem követik Isten fiának és apostolainak példáját" (i. m. 125. o.).

"Jehova Tanúin kívül minden egyház a Sátán műve, a parázna Babilon, a Jehova-hittől elszakadt névleges kereszténység."

Az ilyen mocskos judeobolsevik provokátorokat kellene falhoz állítani a 150 éves szektájukkal együtt.