"Amit isten adott azt nem szabad elvenni" - szokták mondani. De az ellenkezőjével mi a helyzet?

"mint bármely más létforma"

ha megölelsz egy tölgyfát, vagy egy embert, akit szeretsz van különbség? mi a különbség?

Ó a szeretet érzése a különbség? Akkor ami minél távolabb áll a szerethetőségtől, az annál kevésbé élőlény?

Egyébként meg attól még, hogy a nyírfa elszárad, az ugyanúgy egy élet kimúlása. Csak mert mi emberek nem tudunk együttérzést produkálni a növényekkel (végül is nem csoda) az még relatíve nem teszi őket kevésbé élővé.

"Ó a szeretet érzése a különbség?

Nem, nem erre gondoltam - hanem egy egyszerű tapasztalaton keresztül magad jöjj rá a lényegre.

"Akkor ami minél távolabb áll a szerethetőségtől, az annál kevésbé élőlény? "

nem,nem,nem

- hisz szeretem a csillogó kavicsot, a sziklás hegyet, a nyírfát, a cinkét és a kedvesemet - vicces lenne ezeket mint 'szeretetet' összevetni... Bizonyos szempontból minden létesült egyforma szinten van: létesült. De mások a relációk, az előzmények az okok, okozatok az egyes esetekben. Másik példa: rálépek egy bogárkára véletlenül, vagy rálépek egy kisbabára -véletlenül, sötétben - milyen más minden, ami lesz!

Más van itt, ami lényegi. A tudatállapotok hierarchiája. És az a gyanúm, hogy ezt mindenki, TAPASZTALATBÓL pontosan tudja - csak hát akkor valahogy mégis el kéne térni attól,hogy hogy egy tölgyfa magoncot kitépni a földből, és az anya testéből véres darabokban kitépni egy megfogant magzatot

- hát nem ugyanaz. Az 'értetlenkedők' nem mernek ezzel szembenézni, magyarázkodnak, de attól még nem lesz ugyanaz- és a következményei sem egyformák.

A létesült világ ok-okozati összefüggések szerint működik. mindig, ez törvény. Minden tettünknek következménye van.