Jónás miért nem akart Ninivébe menni? És Ninive miért nem pusztult el?

1. Mert nem akarta magára vállalni ezt a terhet, hogy bemenjen egy idegen városba és a pusztulását prédikálni.

2. Mert megbánták VALÓBAN a bűneiket.

Jónás Isten elhívott prófétája volt.

Ez nem kérdés.

Másrészt viszont nem értett egyet Istennel.

Úgy vélte kár a niniveiekre pocsékolni figyelmeztetést, hogy térjenek meg mert ők úgyis olyan elvetemültek.....később kiderült természetesen, hogy Istennek volt igaza és egész Ninive megtért, így nem jött rájuk csapàs, életben maradtak.

1 és 2:

És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.

És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék.

Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó.

Én úgy értelmezem, hogy az volt a baja, hogy tudta, hogy Isten megbocsát nekik, ha szól. Ez nem tetszett Jónásnak.

Ezért mutatta meg példázatban Jónásnak a következőt. Az utolsó fejezetben olvashatod. Nagy meleg volt, növesztett egy növényt, hogy árnyékot adjon Jónásnak, majd másnapra a növény elszáradt. Jónásnak annyira melege, napszúrása lett, hogy már a halálát kívánta magának.

Az Úr megkérdezte, hogy jogos-e a haragja Jónásnak az elszáradt növény miatt. Jónás azt felelte, hogy szerinte jogosan haragszik. Majd az Úr ezt válaszolta:

"Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?! "

Tehát nem a felesleges munka miatt nem tetszett Jónásnak, hanem Isten kegyelme nem tetszett.

De úgy gondolom, Jónásnak idővel leesett a tantusz, mivel megírta, elmondta ezt a történetet okulásra, amellyel példálózott Jézus is.

Szervusz

1. Nem nehéz elképzelnünk, miért tűnhetett olyan rémisztőnek a megbízatás. Ninive csaknem 800 kilométerre keletre feküdt, és gyalog körülbelül egy hónapba telt volna eljutni oda. De a viszontagságos utazás valószínűleg a feladat könnyebbik része lett volna. Jónásnak ugyanis Isten ítéletüzenetét kellett volna hirdetnie Ninivében az asszíroknak, akik hírhedten erőszakosak, mi több kegyetlenek voltak. Ha Jónás látta, hogy Isten saját népe korábban alig hallgatott a figyelmeztetésre, akkor vajon mire számíthatott a pogányok között? Hogyan hajthatja végre a megbízatást sikeresen Isten szolgája egymaga a hatalmas Ninivében, melyet később „a vérontás városának” neveztek? (Náhum 3:1, 7).

Hogy felmerültek-e Jónásban ilyen gondolatok, azt nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy elfutott. Isten arra utasította, hogy menjen keletre. Mire Jónás nyugatnak vette az irányt, és olyan messzire indult, amilyen messzire csak lehetett.

Talán ez volt az egyik ok.