Biblia értelmezők segítségét kérem! A szelleműzés, ördögűzés helyén való a Biblia szerint?

Szervusz

A válasz a kérdésedre: ma már nem!

Miért nem? Mert fontos azt megérteni, miért is kaptak az első századi keresztények ilyen képességeket.

A Zsidók 2:3,4 segít ebben:

„hogyan menekülünk meg, ha nem törődünk egy ilyen nagy megmentéssel? Hiszen a mi Urunk által kezdett hirdettetni, és megerősítették számunkra azok, akik hallották őt, miközben az Isten is tanúskodott jelekkel csakúgy, mint előjelekkel meg különféle hatalmas cselekedetekkel, és szent szellemet osztva akarata szerint.” (Így meggyőzően bizonyították, hogy az akkor még új keresztény gyülekezet valóban Isten támogatásával jött létre. De mihelyt ez egyértelműen beigazolódott, szükség volt-e továbbra is ismételt bizonyításra?)

Pál aposttol egyértelmüen kijeleentette, hogy nem:

1Kor 12:29, 30; 13:8, 13: „Talán mindenki próféta? . . . Talán mindenki gyógyítások ajándékait kapta? Talán mindenki nyelveken szól? . . . A szeretet soha nem vall kudarcot. De legyenek akár prófétálás ajándékai, el lesznek távolítva; legyenek akár nyelvek, meg fognak szűnni . . . Most azonban megmarad a hit, a reménység, a szeretet, ez a három; de ezek közül a legnagyobb a szeretet.” (A természetfölötti ajándékok megszűntek, amikor céljukat betöltötték. Az Isten szellemének gyümölcsét alkotó felbecsülhetetlen tulajdonságok azonban azután is megnyilvánulnak az igaz keresztények életében.)

Viszont van olyan ma, hogy csoda útján valaki egyszer meggyógyul, valóban nagy jelentősége van annak, mi módon történt ez?

2Tessz 2:9, 10: „ A törvénytelennek jelenléte pedig Sátán munkálkodása szerint van, minden hatalmas cselekedettel és hazug jelekkel meg előjelekkel, és minden igazságtalan megtévesztéssel azoknak, akik elvesznek, megfizetésként azért, mert nem fogadták el az igazság szeretetét, hogy megmentésben részesüljenek.”

Luk 9:24, 25: „aki meg akarja menteni a lelkét [„életét”, Kár.], elveszíti azt, aki azonban elveszíti a lelkét énértem, az megmenti azt. Csakugyan, mi hasznot lát abból az ember, ha az egész világot megnyeri, de önmagát elveszíti, vagy kárt szenved?”

Tehát a Biblia szerint nem mindegy hogyan gyógykezeltessük magunkat.

Amikor Mózes botját a földre dobta, kígyóvá változott, amit Isten idézett elő. A fáraó varázslói szintén a földre dobták bbotjukat, és azok is kígyóvá változtak, a Sátán erejével.(de aMózes kígyója megette a többi kígyót). Tehát nem mindegy kihez fordulunk az egészségünkel.

Ma már nem létezik ürdögűzés Isteni támogatással, mivel hamarosan az összes démont elpusztítja Isten.

Szerintem pedig te érted félre a Bibliát. A Biblia világosan kijelenti, hogy Jézus Krisztus mielőtt bejött volna a világba, semmivé tette magát(Fil 2,7). Ez azt jelenti, hogy amikor megszületett a júdeai Betlehemben, akkor ugyanolyan öntudatlan és erőtlen csecsemőként született meg, mint bármelyikünk, az egyetlen különbség az volt Őközötte és miközöttünk, hogy Őbenne nem volt meg a bűn természete. Neki magának is gyarapodnia kellett bölcsességben, ahogyan testének állapotában is(Lk 2,40:52). A származásán kívül nem volt benne semmi, amit megőrzött volna isteni mivoltából, azaz teljes életében valóságos emberként, de bűntelen, tiszta és szent emberként élt, nem pedig Istenként. Ő nem úgy járt az emberek között, mint a legenda szerint Mátyás Király, aki az álruha alatt hordta a királyi ruháját. Jézus nem volt csaló, Ő tényleg emberré lett, és nem őrzött meg semmilyen extra hatalmat és erőt.

Amikor János megkeresztelte Őt, akkor szállt rá a Szent Szellem, betöltötte egész személyiségét, és megnyugodott rajta. Ekkor kivezette a Szellem Jézust a sivatagba, ahol negyven napot böjtölt, majd legyőzte a Sátán minden kísértését, és csak ezután mondja a Biblia, hogy a Szent Szellem erejével jött vissza a sivatagból. Ezután kezdte a gyógyító, szabadító és egyéb csodáit. Ő Maga is több soron megerősítette, hogy ezeket a csodákat nem Ő cselekszi, hanem az Atya, méghozzá a Szent Szellem személyén keresztül (Mt 12,28; Jn 5,19:30; 10,37-38; 12,49; 14,10; ApCsel 10,38). Amikor a Szent Szellem nem működött, például Názáretben, az ottaniak hitetlensége miatt, akkor Jézus nem tudott csodákat tenni.

Maga Jézus ígérte:

"Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt." (Jn 14,12-14)

Vagyis Jézus nem osztja a nézeteidet, Ő azt mondja, hogy a valódi követői ugyanazokat a cselekedeteket fogják cselekedni, amelyeket Ő, sőt még annál is nagyobbakat. Miért? Azért, mert Jézus felmegy a Mennybe, és Ő maga fogja végrehajtani azokat, amelyeket a követői kérnek, igényelnek, akár abban a formában, ahogyan a Márk 11,22-23-ban mondja, hogy amennyiben Isten hite belénk kerül, akkor, ha a hegynek mondjuk, hogy ugorjon a tengerbe, és szívünkben nem kételkedünk, hanem hisszük, hogy amit kimondtunk megtörténik, akkor meglesz nekünk az, amit mondtunk.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ez minden egyes hívővel megtörténik, hanem azt jelenti, hogy az Élő Egyházban megtörténik. Az egyes emberekre nem a kenet teljessége lett kiöntve. Az egész egyházra lett a teljes kenet kiöntve, ezért az egyes felkent szolgálatok között különbségek vannak, de ugyanaz a Szellem. Ahogyan pedig Jézust is a Szent Szellem tette alkalmassá arra, hogy betegeket gyógyítson, démonokat űzzön és halottakat támasszon fel, ugyanaz a Szellem tette alkalmasakká az apostolokat, illetve egyéb szolgálókat is a csodatevésre. István például nem volt apostol, csupán diakónus, még is nagy jeleket és csodákat művelt az emberek között. Hasonlóan Fülöp sem volt apostol. Ő is diakónusként kezdte, majd belevezette a Szent Szellem az evangélista szolgálatba. Az ő istentiszteletei is meglehetősen zajosak voltak: "A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék. Mert sokakból, kikben tisztátalan lelkek voltak, nagy hangon kiáltva kimenének; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyula." (ApCsel 8,6-7)

Te talán azt gondolod, hogy ezek az emberek különböztek a ma élő emberektől? Nekik nem kellett Jézus Krisztusban hinniük, hogy megigazuljanak. Nem kellett Jézus Vére által megtisztulniuk, betöltekezni Szent Szellemmel, hanem a saját természetük által űzték a démonokat és gyógyították a betegeket?