Hogyan lehet öröktől fogva születni?

Szia!

Sok minden más mellett az idő dimenziójában élünk, amelyben egyik esemény követi a másikat. Az idő múlik, és közben minden öregszik. Életünk során megtanuljuk, hogy minden okozat valamilyen oknak köszönhető. Össze is lennénk zavarodva, ha ez nem így lenne. Éppen ezért nehéz elképzelni az első okot, azt pedig még nehezebb, hogy mi volt, ha egyáltalán volt valami, az "Első Ok" előtt.

Ahogy megteremtette Isten a világegyetemet és mindent, ami abban van, éppúgy hozta létre az időt is. Mindennek volt kezdete, beleértve a világűrt és az időt is. Következésképpen Isten mind a világűrön, mind az időn kívül helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy változhatatlan. Neki nem volt kezdete, és nincs vége.

A Krisztus születésére vonatkozó igék a testtélételre vonatkoznak, nem a létének kezdetére.

Üdv. Péter

Szia!

Az a tanítási irányzat, amely szerint Jézusnak isteni mivoltában is van kezdete és eredete, általában azokra a bibliai kijelentésekre támaszkodnak, amelyek Jézust, mint Isten Fiát jelölik meg. Ezért úgy gondolják, hogy az Atya és a Fiú megnevezés már önmagáért beszél, hiszen azt mondja el, hogy a Fiú az Atyától származik. Ilyenkor idézik azokat a kijelentéseket, amelyek a Fiú születésére és származására vonatkoznak. “Minden teremtménynek előtte született.” (Kol. 1,15.) “Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged.” (Zsid.1,5.) “Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem.” (Péld. 8,22.)

Akik ezeket a születésre vonatkozó kijelentéseket a Fiú isteni létének kezdetére vonatkoztatják, azok figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy Jézus Krisztus nem volt mindig Isten Fia. A Szentháromság Isten egyik személye csupán a megváltás tervének részeként lett Fiúvá, mint ahogy a másik személy pedig Atyává. Pál apostolt használta fel Isten arra, hogy a megváltás tervének ezt a pillanatkép próféciáját kijelentve megvilágosítsa előttünk ezt a kérdést. “Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül..... én leszek néki Atyja, és Ő lesz nékem Fiam?” (Zsid. 1,5.) Amikor a mennyei tanácsban elhangzott ez a kijelentés a megváltási terv lefektetése közben, akkor a két isteni személy még nem Atyaként és Fiúként állt egymás előtt. Az ekkor lefektetett terv még csak jövő időbe helyezi ennek a viszonynak a kezdetét, és amikor beteljesedik, csak akkor válnak egymás számára Atyává és Fiúvá. Ez a mennyei terv a betlehemi testtélétel által lett valósággá.

Sokan értik félre Istennek azokat a kijelentéseit, amikor a még jövőre vonatkozó eseményeket már úgy nyilatkoztat ki, mintha már beteljesedtek volna. A Golgota eseményéről is nyilatkozik így Isten, amikor János apostol által azt a kijelentést teszi, hogy “a Bárány, aki megöletett a világ alapítása óta” (Jel. 13,8.), Péter szerint pedig “eleve el volt rendelve, a világ megalapítása előtt” (I. Pét. 1,20.). Bár a Biblia így beszél Jézus haláláról, mégsem gondolja senki sem azt, hogy Jézus kétszer is megöletett, egyszer a világ megalapításakor, egyszer pedig a Golgotán. Hasonlóképpen kell tehát érteni a Bibliának azokat a kijelentéseit is, amikor az Isten Fia születéséről ad tájékoztatást. Ezek a kijelentések sem a betlehemi testtélétel előtti időre vonatkoznak. Csupán annak érzékeltetésére hangzanak ezek a próféciák ilyen módon, hogy tudatosuljon bennünk, Istennél olyan biztos a jövő, mint nálunk embereknél a beteljesedett múlt.

Az egész Ószövetségben sehol sem találunk olyan megszólítást, amely szerint a Szentháromság Isten egyik személye a Fiú nevet viselné. Néhány jövendölés képez csak kivételt, amelyek jövő időre vetítve beszélnek egy isteni Fiú születéséről. Ebben a Fiúban “az erős Isten és az örökkévalóság Atyja” (Ésa. 9,6.) fog testet ölteni. Ez a Fiú ugyan a júdeai Betlehemben fog megszületni, de a valóságban “származása eleitől fogva, öröktől fogva van”. (Mik. 5,2.) Ezért Pál apostol már a legnagyobb határozottsággal jelenti ki, hogy “a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten”. (Róm. 9,5.)

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Nem hinném, hogy minden öregszik.

Te sem öregszel folyamatosan, csupán változol, de a változást te magad is előidézheted. Ha holnaptól futsz 10 kilométert, ha nyer zöldségeket eszel, ha semmi cukrot nem eszel..., akkor nem folyamatosan öregszel, hanem megújulsz, visszafiatalodsz. A fák sem öregszenek, meg a nap sem...

Igaz, már a görögök is azt mondták, hogy a csecsemő a halálra született, de ebben igazán a görögség hősies eszményképe volt, mint az élet sajnálata.

Amikor azt mondjuk, valaki nagyon öregszik, mondjuk inkább azt, az ember nem tesz semmit a változás lassítására. A változás lehet egészséges és nemes is.

De az, hogy minden öregedne? Inkább a természet törvényeinek megfelelően változik, mint az ember. Az, hogy ehhez mi mit rendelünk hozzá, a változás szempontjából lényegtelen.

Ha Isten időn és téren kívül van, akkor Isten a nagy semmi, hiszen azon kívül nem lehet semmi. Ja persze, nála nem érvényesül a logika, bár a létét logikai érvekkel akarják magyarázni. Ez egy feloldhatatlan ellentmondás. Ha pedig Isten nincs téren és időn kívül, akkor a mindent miért kell Istennek elnevezni, hiszen a bizonyítható természettörvényeken kívül erre nincs bizonyíték? Ez egy másik ellentmondás.

Tehát Isten létében mégsincs semmi logika?