A hit befogadására születni kell vagy tanulható dolog?

Jó kérdés. Maga az elv egyszerű: "Ne kételkedj a dogmákban és ne is gondolkodj el rajtuk, hogy miért is épp úgy vannak, ahogy, és hogy miért ne lehetnének másképp; egyszerűen fogadd el, mint Isten szavát: ez a státusz felmenti a dogmát mindenféle kohéziós vagy konzisztenciás követelménytől, és téged is megóv attól, hogy az ellentmondásokon rágódj". Csak épp erre tudatosan igen nehéz - ha nem lehetetlen - rávennie magát az embernek, ha nem eleve így nevelték.

Ez azonban véleményem szerint inkább jó dolog.

19:51 - Úgy érted, a téli napforduló ősi ünnepét, az egyik legősibb ünnepet a világon, amire a keresztények egyszerűen ráhúzták Jézus születésének apropóját...?

És amit mellesleg a nem hívők egyszerűen csak a szeretet ünnepeként tartanak számon...?

Mi is itt a probléma...?

Szia!

Szerintem csak tanulható dolog és nem függ az életkortól!

A Biblia azt mondja: "A hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által." (Rm 10,17). Az, hogy nem tudsz hinni azért van mert olyan emberek vesznek körül, akiknek az életéből nem tapasztaltad meg a hit jellemformáló hatalmát. Amint megtapasztalod azt, hogy emberek hogy változnak meg, és hogyan vállnak olyan természetűekké, amilyenné te is szertnél vállni, azonnal érdekelni fog a dolog...

Jézus Krisztus nagyon szépen megfogalmazta ezt:

"Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?

Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.

Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.

Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.

Nem minden, a ki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?

És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.

Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:

És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.

És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:

És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása."

Ma különösen igaz ez, sokan vallják magukat hívőnek, "akiknél megvan a kegyesség látszata", de csak kevesen cselekszik is meg ezt az életükban és tapasztalják "annak erejét". Sok "összeomlott" életet láthatunk, és kevés "sziklára építettet"...

Üdv. Péter

Péter után nem sok mindent kell írni, legfeljebb annyit, én is ateista családban nevelkedtem, én se tudtam, sőt nem is akartam hinni. Ne hagyd ki a számításból Istent se, aki a hit mögött áll. Ezen vannak megakadva az ateisták, miért biztos a hívő a dolgában. Agymosottnak tartanak, pedig csak kézzelfogható módon megtapasztaltam Isten valóságát. Aztán ha ezt elmondom nekik, egyből bizonyíték után kiabálnak, de a bizonyíték tudományos alapú legyen, az meg ugye nincs. Tehát, én tudom, hogy van Isten, mert megtapasztalom, naponta átélem. De bizonyítani nem tudom, ergo agymosott vagyok.

Én pedig azt szeretném, ha minden ateista szülő elmondaná a gyermekének: mi ugyan nem hiszünk Istenben, de sok ember hiszi, hogy van. Az én szüleim se tették meg, és a többi ateista szülő sem fogja, nem kérdés. De ne ítéld el a hívő szülőt, mert hitben neveli a gyermekét. Mindenki magad ad számot mindenről, és a bírói székben nem te ülsz.

A Jézusba vetett hit reményt ad, hinni lehet az evolúcióban is, de az nem ad semmit.