Vajon Isten műve, hogy az ember nem fél a haláltól?

1) Nincs Isten.

2) De, minden nap félünk a haláltól.

3) Nem, nem veszünk tudomást a halálról, mert akkor nem csinálnánk semmit.

1. Van Isten

2. Az életet sajnáljuk, hogy megszűnik

3. Nem az élet értelmetlen, hanem az elmúlás fáj. Attól, mert nem mindig lesz jövőnk, vagy átlépünk a múltba, még a jelent nem kell eldobni, vagy a jövőt elásni.

Kedves kérdezö,

egy néhány hónappal ezelött részt vettem én is egy nemzetközi akcióban, amikor egy szórólapot terjesztettünk az emberek között. Számomra nagyon meglepö volt hogyan reagáltak az emberek. A téma arról volt, hogy azok akik meghaltak, fognak-e ujra élni. Három kérdés volt hozzá téve Igen? Nem? Talán?

A meglepetést az okozta számomra, hogy föleg a fiatalok hogyan vélekedtek. Kicsit vártam csúfondáros, megvetö nézeteket, de az eredmény fordított volt. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy a fiatalok talán még többet gondolkodtak e téma felett.

Az ember úgy gondolná, hogy az idösödö, beteg emberek, akik a halálra gondolnak.

Volt egy koleganöm, itt már többször említettem. 50 év körüli, istencsúfolódós volt, amolyan "vezéreféle a nyájnak" :).... egyszer négyszemközt a munkában bevallotta nekem hogy fél a haláltól, ki tudja mi lesz utána? Tényleg azt hittem meglepetésemben, hogy leesek. A nagy magabiztossága csupán elkeseredett maszka volt.

Egy lelki-testi egészséges ember természetes hogy nem gondol minden nap a halálra.

Egy ateista ismerösöm, aki gyermekét is a Darwin teóriája szerint nevelte, egyszer elment a kolegája temetésére....az esemény annyira megrázta, hogy érdekelte miért? csak ez az élet?

Ma elégedetten hisz Istenben, gyermeke aki közben felnött szintén. :)

Katy

Isten műve, hogy meghalunk. Szándékosan elveszi mindannyiunk életét. Nem hinném, hogy foglalkozna mit érzünk közben.

"A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja a küzdés maga."

Nem a haláltól kell félni, hanem hogy az életben mindent megteszünk-e, hogy éljünk.

Én már voltam egy raklap esetben közvetlen életveszélyben.

És igen, ott abban a pillanatban nem féltem a haláltól, csak reagáltam, megúsztam sokszor. De utána nagyon féltem tőle.

Aki nem fél a haláltól az ostoba. A félelem, és halálfélelem hasznos dolog, életben tart. Aki nem fél a haláltól idő kérdése és megöli magát. Azonban fel lehet rá készülni, lehet edzeni, mentálisan. A katonáknak, és rendvédelmiseknek ezt szolgálja a sok kiképzés, hogy amikor telemegy a nadrágja a félelem ne megbénítsa mint az átlag embert, hanem készség szintű cselekvés lefoglalja, és tegye a dolgát. Akkor nem félsz ha nem érsz rá félni.

Hogy félek e az öregségtől, és a lassú haláltól. Igen. Persze. De nem tudom elkerülni, meg fogok halni egyszer, ezen nem tudok változtatni.

A mentális felkészülsére a hit is alkalmas, vagy azt hiheti el veled, hogy jobb helyre kerülsz, vagy csak megérteti veled, hogy nem úszod meg,és elfogadni tanulod meg. Én személy biztos vagyok a túlvilági létben, ezért tudom, hogy a félelmem természetes ösztönből fakad.

Nem akarom lekűzdeni, ez így rendben van, amíg élek életben tart, aztán egyszer csak úgy is átkerülök. Mondhatni a jegyem nekem is megvan odaátra, így is úgy is :)