Hisztek az örök életben?

nem :D

én igen, persze a lélek él örökké én úgy vélem

Ha hiszünk, ha nem a lét örök. a körülmények nem.

Az Úristen megformálta az embert a föld porából, és életnek leheletét adta belé, így lett az ember élő lélekké. Hát ez Biblia, nem tudomány. Nézzük hogyan lettem én. Megfogantam, ehhez a szüleim testéből kaptam valamit. Azután édesanyám evet húst, ami állatokból volt, meg evett növényeket. Az állatok is növényeket ettek, abból lettek ők, a növények viszont a földből szívták fel a tápanyagokat. Tehát a testem végül is a föld porából van, amit a növények felszívtak, az állatok meg ettek, édesanyám pedig vagy az állatokat, vagy a növényeket ette meg, és én fejlődtem, ha tetszik, ha nem, a föld porából. de mikor megszülettem, akaratom is volt, elég kezdetleges, de már sírtam, ha valami nem tetszett, és nevettem, ha igen. Az anyag magától ilyet nem tud. Honnan van az akaratom, miért vannak céljaim, honnan a személyiségem? A Biblia szerint Istentől. És mivel Istentől van, örök, és halhatatlan! Nem az a kérdés, van-e örök élet, csak az a kérdés, a múlandó test halála után a halhatatlan lelked hol tölti az örökkévalóságot? Kettő közül lehet választani: kárhozat, azt mondják az nagyon rossz, vagy mennyország, ott állítólag egészen kibírható.

örök élet (lat. vita aeterna): szoros értelemben Isten kezdet és vég nélküli, időtől független élete (Isten örökkévalósága); tág értelemben az ember számára a halál utáni élet: üdvösség vagy kárhozat. - A Szentírásban. Az ÓSz-ben meggyőződés, hogy az ember a halál után nem semmisül meg. Amikor a halál utáni „nemlét”-ről esik szó, csak a földi létet kérdőjelezik meg, nem az abszolút létet (Ter 42,13; Jer 31,15; Jób 7,21; Zsolt 39,14). A „megtér atyáihoz” kifejezésen (Ter 47,30; 1Kir 3,22 stb.), amit később az „eltemetik”, „leszáll a holtak országába” váltott fel, vsz. azt értették, hogy a halott a sírban él tovább; erre utal a halottakról való gondoskodásuk is (élelmiszert adtak a sírba, és rendszeresen ellátták vízzel); lehet, hogy még Jer 31,15 is ezt tükrözi, költői kép formájában. - Ugyanakkor határozott megfogalmazást kapott az a föltevésük, hogy az ember a halál után a holtak országába, a seolba száll le, és ott a sötétségben és a porban vigasztalan a léte. A bölcsességi irod. némely helyén ettől eltérő fölfogásnak is mutatkoznak nyomai (Péld 12,28: az igazságosság az életre visz; 15,24; 19,23 stb.). - Sokáig az a fölfogás volt a legáltalánosabb, hogy a halál utáni élet Jahvén kívül van, ezért az Izr-nek ígért, s eviláginak elgondolt üdvösségben sem lehet az embernek része a halála után. De az isteni irgalmasság megtapasztalása az egyéni életben idővel elvezetett a halál utáni élet fölfogásának módosításához. Kiindulópontul az a hit szolgált, hogy Jahve hatalma a holtak országára is kiterjed (MTörv 32,22; Iz 7,11; Ám 9,2; Zsolt 139,8 stb.). Megszületett a gondolat, hogy a holtak országában a jóknak és a gonoszoknak a sorsa nem azonos (Ez 32,17-32). A halál utáni létet illető fölfogást módosította a föltámadásban való hit előtérbe kerülése (halottak föltámadása). - Végül szerepe volt a halál utáni létet illető fölfogás alakulásában a hellénista antropológiának. Ez tette ui. lehetővé, hogy a halál utáni létet életnek tekintsék, s így legalább bizonyos vonatkozásban boldognak tudják elképzelni (vö. Bölcs 3,2). Mindamellett a test nélküli életet átmenetinek tekintették a föltámadás reményében (3,7), s egyre jobban kikristályosodott a jók és gonoszok sorsára vonatkozó elgondolás: eleinte más-más helyet jelöltek ki a jóknak és a gonoszoknak a holtak országában, de aztán - elég korán - már a Paradicsomba került a jók lelke, s itt a föltámadásig is vigaszt kaptak. - Az ÚSz-ben továbbélt a zsidó hagyomány. Mt 12,40; ApCsel 2,27.31; Róm 10,7; 1Kor 15,55; Ef 4,9; Jel 6,8; 20,13 szerint a halál után mindenki leszáll az alvilágba, a hádeszba. Lk 16,19-31: az igazak nem kerülnek oda, ahol a bűnösök bűnhődnek, őket külön hely, Ábrahám kebele várja. A 23,43 ugyanakkor a Paradicsomot említi, amely az égben keresendő; a Krisztussal való közösség révén, aki a föltámadása után fölment a mennybe, és elfoglalta helyét az Atya jobbján (Mk 16,19; ApCsel 2,33; Zsid 8,1; Ef 1,20; 2,6; 1Pt 3,22), a hívő embereknek polgárjoguk van az égi hazában (Fil 3,20), ott van az otthonuk, az örök hazájuk (2Kor 5,1). Az ég bőséges jutalom lesz Krisztus iránti hűségükért (Mt 5,11; Lk 6,23). - Isten az embert saját örök életében, léte teljességében akarja részesíteni, s ez a részesedés már itt a földön elkezdődik: „aki hisz, annak örök élete van” (Jn 6,40; vö. 3,36), „örök élete van” annak is, aki „eszi az Emberfia testét és issza az ő vérét” (Jn 6,54); aki mindenét elhagyva követi Jézust, „elnyeri az örök életet” (Mt 19,29), s ugyanez áll az Istent szeretőkre is (Lk 10,28). Aki Krisztusban keresztelkedik meg, annak jutalma az örök élet (Róm 6,22).