Szerintetek az Istennek (! ) szóló, neki tett esküt/fogadalmat is tiltja-e Jézus szándéka (! ) szerint ez a szentírási rész: Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek sem az égre. Stb. /Mt 5.34-/?

Kedves 41%-os válaszoló, köszönöm válaszod, s hogy ilyen kimerítően megpróbáltad körbejárni a kérdést. A miértedre a válasz az nagyvonalakban, hogy van úgy, hogy az ember folyton-folyvást elbukik, szándéka és elhatározása ellenére is, és rájön arra hogy az igene és a neme is csak addig igen és nem, ameddig meg nem érkezik a mértani pontossággal a legrosszabb helyre és időben érkező kísértés, és újra csak kiderül, hogy gyengének bizonyul vele szemben; és újra el nem bukik ez az ember. S ezt az embert bántja és szenved miatta hogy újra és újra becsapja Istent, bármily szent és komoly is volt az éppen aktuális elhatározás mindíg. És bántja hogy elszakítja magát Istentől és nem is érti hogy hogy is teheti ezt igazából, mégsem tud nemet mondani, illetve csak ideig-óráig tud kitartani, sokszor nagy küzdelmek árán, a bűnre csábító kísértéssel szemben. S ez az emberünk ugyanakkor rájött arra, hogy eleddig -bármily nagy is volt szintén a csábítás, s ugyanazon gyenge pontból kifolyólyag- azt a dolgot mégse merte meglépni, aminek ellene esküdött egyszer "Isten előtt". Mert valahogy komolyabban tudta venni azt (főleg hogy a "megtérése" következett belőle), amit esküvel ígért Istennek, mint amit "csak" Istenért magának megfogad újra meg újra. Mert a tapasztalat az, hogy ez mit sem ér, ha más úton ugyanazzal le tudja győzni mindíg a kísértő. S emberünk most úgy döntött hogy elkeseredésében megpróbálja azt hogy 19-re lapot húz a 21-ben úgymond, úgy, hogy az asztal másik végén Isten ül. Vagy a Sátán...? Nem tudom... Mi van, ha megszegi? Hát azt nem tudom...sírás-rívás, fogcsikorgatás. Ha ezzel a gondolattal és lehetőséggel indulna neki, akkor nem indulna neki.

...vagy valami ilyesmi :)