Szerintetek az állatoknak van mennyországuk?

Aranyos a kérdés.:)

És mondjuk a harapós kutyák meg a pokolba kerülnek, és büntetésből fürdetve lesznek az idők végezetéig?:)

Egyébként a keresztény tanítás szerint nem, hiszen az szerint csak az embernek van lelke.

A valóságban pedig senki sem kerül sem a mennyországba, sem a pokolba, sem a tisztítótűzbe, sem sehova, mert ilyen dolgok nem léteznek. Mint ahogyan isten, vagy a testtől független lélek sem.

A keresztény tanítás szerint nincs lelkük az állatoknak, kizárólag az embernek, ez sajnos ellehetetleníti a túlvilágra jutásukat.

Annak ellenére, h vallásos vagyok, és mondhatni erősen ragaszkodom a hagyományos tanításokhoz, azt kell, h mondjam, h nem tartom elképzelhetetlennek azt, h állatok is a túlvilágra kerüljenek, természetesen ezzel azt tételezem föl , h van lelkük, azt gondolom az ő lelkük nem az emberi lélekhez hasonlítható, már csak azért sem, mivel kizárólag az Isten adta ösztöneik alapján cselekszenek, nem fenyegeti őket az emberi gyarlóság, nem eshetnek bűnbe, tehát az ő lelkük nem hasonlítható az emberihez, végső soron pedig így, a bűnbeesés lehetősége híján, kizárólag a mennyországba kerülhetnek. Mindez természetesen a személyes véleményem, a saját gondolataim, ezt semmilyen egyházi tanítás nem támasztja alá, remélem ezen gondolatok megfogalmazása nem minősül egyértelműen eretnekségnek, de nekem személyesen ez a meggyőződésem ezzel kapcsolatban, ill. szeretném, h így legyen.

Egyébként, a többi válasz egy észével kapcsolatosan, nem értem azt, ha valaki nem vallásos, nem hisz Istenben, milyen indíttatásból böngészi ezt a témakört, de legfőképpen egy vallási szempontból föltett kérdésre minek kell ateista érvekkel válaszolni, beírogatni, h márpedig Isten úgy sincs stb, tehát fölösleges a kérdés....nem a kérdés a fölösleges, hanem az ilyen válaszok.Nem az volt kérdezve, h "hiszel Istenben"...nem értem ezt a hozzáállást, komolyan ....

"kizárólag az Isten adta ösztöneik alapján cselekszenek"

Ez igencsak tudománytalan állítás. A fejlettebb állatok hozzánk hasonlóan értelemmel rendelkeznek, csak primitívebbel.

A keresztények csak azért vitatják el az állatoktól az értelmességet, hogy fel tudjanak mutatni olyan dolgot, ami teljes mértékben megkülönböztet minket az állatoktól.

Egyébként ha léleknek azt nevezzük, amivel döntéseinket meghozzuk, akkor az állatoknak is van lelkük.

Ha léleknek pedig olyan dolgot tekintünk, amilyet a karteziánusok tekintettek, akkor olyannal pedig sem mi, sem az állatok nem rendelkezünk. Ez már a felvilágosodás korában is nyilvánvaló volt!

Tehát léleknek racionálisan gondolkozva semmi olyan dolgot sem tekinthetünk, ami bennünk lenne, de az állatokban nem.

"Azt mondták, csak az embernek van lelke; pedig lelke van az állatnak, sőt a növénynek is."

Úgy van, azért helyesebb is így mondani: csak az embernek van eszes vagy szellemi lelke. Az állati vagy növényi lelket viszont inkább növényi vagy állati életelvnek nevezzük.

"Eszes lelke, értelme van az állatnak is, ezt százszor tapasztaltuk."

Az állatnak nincs esze, sem értelmes lelke. Egyes embereket félrevezet az, hogy az állatoknál néha csodálatosan célszerű cselekvésmódokat lehet megfigyelni. Ez azonban mind megmagyarázható az érzéki megismerés finomságával s főleg az ösztönnel és viszont minden bizonyíték arra mutat, hogy az állatnak önálló értelme nincsen. Az állat akkor sem tud segíteni magán, amikor csak egy egészen kicsiny következtetés és feltalálóképesség kellene hozzá, olyan, ami az ösztönnel s az érzéki felismerőképességgel adva nincs. Ha az állatnak esze volna, nem esnék pl. évezredek óta mindig ugyanazokba a csapdákba.

"Az állat és az ember értelme csak fokozatilag különbözik."

Nem fokozatilag, hanem lényegesen. Az állat soha nem tud túllépni azon a határon, amelyet az érzékileg korlátolt megismerés és az ösztön szabnak meg neki. Nevezetesen soha nem alkot elvont fogalmat, soha nem következtet, soha nem művel tudományt és művészetet: a legcsekélyebb mértékben sem. Ez nem fokozati, hanem lényegi különbség.

"Voltak számláló kutyák és lovak."

Ezek a mutatványok sok port vertek fel, de később kiderült, hogy mind kivétel nélkül ravasz csalásokon alapultak.

"Az ösztön csak üres szó."

Nagy tévedés! Az ösztön az állatnak (s bizonyos dolgokban az embernek is) az a természetes berendezkedése, amelynél fogva bizonyos ésszerű és hasznos cselekedeteket akkor is végrehajt, amikor azoknak célszerűségét maga nem ismeri fel. Ha pl. az utcán elcsúszunk, az ösztön arra visz minket, hogy azonnal más irányba hajolva s kezünket kitárva keressünk egyensúlyt, a nélkül, hogy ezeknek a mozdulatoknak hasznosságára abban a pillanatban öntudatosan gondolnánk. A csecsemő ösztönszerűleg szívja anyja emlőjét a nélkül, hogy tudná, hogy miért teszi. Hasonlóképp a tehén a réten többszázféle fű közül ösztöne alapján mellőzi a mérges füveket s megeszi a jókat; még betegségében is ösztöne alapján találja meg a kellő gyógyfüveket; a fecske ösztöne alapján repül át a tengeren s tér vissza tavasszal a régi helyére, akkor is, ha eddig soha ezt az utat nem tette meg; a kutya ösztönszerűleg ragaszkodik a gazdájához, űzi a vadat s keresi meg otthonát.

Az ösztön bámulatos finomsága maga is bizonyítéka annak, hogy nem lehet az állat önálló értelmi tevékenységének műve. Ismeretes pl., hogy a méh oly bámulatos matematikai tökéletességgel építi viaszcelláit, hogy a világ legkiválóbb mennyiségtan-tudósai nemhogy nem tudtak ennél jobbat s pontosabbat kitalálni, hanem a méhekkel való versenyben alul is maradtak. Az a kicsinyke, néhány másodperc-foknyi eltérés ugyanis az egyik szögben, amely tudós számításaik s a méhek évezredes építőművészete közt fennmaradt, végül is a méheket igazolta, mert egy számítási hibából eredt hajótörés folytán végül kiderült, hogy a tudósokat a logaritmustábla egyik hibás számadata vezette félre. Mihelyt ezt a hibát kijavították, a számvetés hajszálnyi pontossággal igazolta a méhek eljárását. Ugyanakkor az a méh elpusztul, de segíteni a legegyszerűbb fogással sem tud magán, ha ösztöne nincs valamire teljesen berendezve. Szó sem lehet róla tehát, hogy az ösztön csak "puszta szó" lenne!

"Az ember is ösztönösen cselekszik, tehát akkor ő is csak állat?"

Az ember sok dologban ösztönösen cselekszik s ennyiben ő is egy sorban áll az állattal, amellyel testi alkatára nézve amúgy is sok közös vonása van. De az ember nem csupán és kizárólag ösztöne szerint igazodik, hanem igen sok esetben az értelme szerint s azért nevezzük eszes lénynek.

"Mi volna az a lényeges különbség eszes és nemeszes lény között?"

Az, hogy az eszes lény olyan szellemi foglalkozásokat művel, amelyek nincsenek az anyag határoltságához kötve s azért nem magyarázhatók egyszerű érzéki megismeréssel. Így az ember a szó szoros értelmében gondolkozik, vagyis: fogalmakat alkot, még hozzá elvont és egyetemes fogalmakat, ítéleteket mond ki magában, következtetéseket von le, elemez és összefoglal, tudományt művel és művészetet ápol, feltalál, számol, remekműveket létesít, felismeri a különbséget az erkölcsi jó és rossz között. Ezenkívül az ember szabadon választ, elhatároz, akarati erőt fejt ki, önzetlenül s önfeláldozóan tud szeretni. Mindez nem magyarázható meg puszta anyagi képzetekkel és érzésekkel, hanem olyan életelvet követel az emberben, amelynek tevékenysége felülmúlja a merőben térhez kötött s anyagilag körülhatárolt tevékenységet. Ahol azonban anyagfeletti tevékenység van, ott anyagfeletti életelvnek is kell lennie s ezt az anyagfeletti életelvet nevezzük szellemi léleknek. A fent jelzett tevékenységeket pl. hiába keresnők az állatban.

"Miért halhatatlan az emberi lélek, míg az állat s a növény lelke nem az?"

Mert az embernek szellemi lelke van, vagyis olyan, amely az anyagon felül áll s tőle belsőleg független, Tehát semmi ok sincs arra, hogy a testtől való elszakadás folytán meg is szűnjön, mint ahogy ez az állatnál és a növénynél történik.

Következésképp az állatoknak nincsen sem túlvilági reménységük, sem feltámadásuk.

Hát tagadd az állatok értelmességét! Mindenesetre ha jobban szétnéznél a neten, és nem csak az elképzeléseidnek megfelelő dolgokat olvasnál, akkor rádöbbennél, hogy butaságot teszel akkor, amikor olyan írásokat tartasz igaznak, amelyek elvitatják az állatoktól az értelmességet.

Amikor azt mondom, hogy értelmesek, akkor természetesen nem azt állítom, hogy olyanok, mint mi, hanem azt, hogy a maguk szintjén értelmesek, képesek következtetéseket levonni, és a megfigyeléseiket gyakorlatban alkalmazni.

Viszont a kérdező valóban nem erre kíváncsi, úgyhogy befejeztem.

Bocsánat, hogy elkalandoztam kicsit.