Kedves hívők mennyire befolyásol a mindennapi döntéseitek során a hit?

Igazából ez egy jó kérdés. Mindennek átélem az előnyét és hátrányát is.

Általában a lelkiismeretemre hallgatok, de abba az ember iránti szeretet van beleírva, bármennyire hihetetlen és borzasztó. Próbálok megértő lenni.

Nem igazán befolyásol másoknak a világképe/fenyegetőzése. Persze mások véleményét addig tiszteletben tartom, amíg az illető nem próbálja a szubjektív világát erőszakkal globalizálni :D (ha lehet ezt így mondani).

Valamiért nem érzem úgy, hogy Isten ellen lehetne bármilyen bűnt elkövetni vagy bármivel meg lehetne bántani Istent (kivéve egymás szekálása).

Milyen hit?

Én nem vagyok hívő. A lelkiismeretemre hallgatok, de inkább nem is kell, mert ösztönös, hogy nem bántok másokat, nem okozom nekik tudatosan rosszat.

EZt leszámítva az érdekeim hajtanak, mint mindenkit.

Élni és élni hagyni.

:)

Mostantól ha párizsit fogok venni, akkor rád fogok gondolni :P

Nehezen, de befolyásol. Na nem a profán téren (alapvető életfeltételek).

A befolyásolás területei:

Isten alkotásának felismerése a természetben az emberekben.

Közerkölcs, a viselkedés, a kommunikáció, az életvitel.

Mély-vallásos ember minden percének felajánlásnak kell lennie.

Az élet és minden ami azt tartalmazza ajándék, lehetőség az életre. Mid van amit nem kaptál? Mi az amit csak és kizárólag te adhatsz?

Ha valaki Isten árnyékában él, az csak Rá figyel.

Felnőtt megtérőként állíthatom, hogy amióta hiszek, sokkal többször befolyásol és "ajándékozom" oda magamból azt, ami másnak segítség, öröm. Persze nem teszem tönkre magam emiatt és bizonyos esetekben saját érdekeket is figyelembe veszek (pl. a család, magánélet rovására ne menjen).

Bizonyos szituációkban jobban bele tudom képzelni magam a másik helyzetébe és segítőkészebb vagyok, áldozva időmből, erőmből, anyagi haszonszerzés nélkül. Tapasztalom, hogy többszörösen kifizetődik később. Előtte önzőbb és egoistább voltam. Saját magamat jobban előtérbe helyeztem. Most sem vagyok szent, de sokat változtam és változok.

Minden dontesemnel,gondolkodas kozben,szabad idomben,munkam soran,vagyis mindig jelen van minden nap az eletemben.

De meg igy is ugy erzem nem tudok ugy elni ahogy helyes lenne,bar tudom miert,de neha megis zavar.

Zsoltarok,1;1-3.