A hívők (akik hisznek valamiféle istenségben) valójában lehet, hogy csak félnek, hogy az elmúlás után nem vár ránk semmi?

Ezt már szerintem megkérdezted a napokban.

Én hiszek Istenben, de nem hiszek semmilyen életben a halál után. Az örökélet csak degradálná a földi életet.

Azok a térítők arra apellálnak, hogy ha valami igazságosnak tűnik, akkor úgy véljük, igaz is.

A kérdésed is hasonlóra mutatnak rá, de szerintem célt téveszt: az ember számára nem annyira az örök élet egy ideál, hanem az igazságosság. Az, hogy elvárjuk az körülöttünk levő eseményektől, hogy igazságosság szerint történjen minden, egy teljesen természetesnek tűnik attitűdünk.

Más kérdés, hogy csupán intuícióról van-e szó, tehát van-e jogunk egyszerűen az ember egyfajta hiányosságaként felfogni (mint a vakfoltot a szemben), vagy igenis elfogadjuk a létjogosultságát (ahogy pl. Kant tette), ahogyan pl. senki sem kérdőjelezné meg, hogy a dolgokat térben látjuk magunk körül, és tényleg így is van.

A Biblia ezt tanítja a túlvilági sorsunkról:

Máté 25:46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

A "gyötrelem" és

az "élet" szavak előtt egyformán az "örök" jelzőt használta Jézus, ezért

világos, hogy a gonoszoknak és az igazaknak is örökké létező lelkük van. A földi pályafutása után mindenki felelni fog a tetteiért. A Biblia állítása szerint mindnyájan eltévelyedtünk erkölcsileg, ezért mindnyájunk bűnét Isten a Fiára helyezte, aki ártatlanul szenvedve a testében meghalt értünk, majd a harmadik napon feltámadt a halálból, hogy aki hisz Benne ne vesszen el, hanem örök élete legyen. Isten a neki engedelmeseknek gondoskodik bizonyságról, mert elküldi hozzájuk a SzentLelkét, aki által Jézust is feltámasztotta, hogy legyen Vígasztalójuk.

Kedves Kérdező!

Senki más nevében nem akarok válaszolni, úgy értem, hogy semmilyen más istenségben hívők nevében, de a hozzám hasonló keresztények azért - is - hisznek Istenben, mert időről időre tapasztaljuk Isten létezését. Mégis előbb volt a hitem, és csak azután voltak megtapasztalásaim. De erről beszélni olyan, mintha egy vakon születettnek kéne elmagyarázni a színeket és a térlátás lényegét. Egészen biztos, hogy elmúlás nem létezik abban az értelemben, amilyenben használod ezt a kifejezést. Ami szintén biztos, hogy a hitre a lehető legrosszabb motiváció a félelem. Félelem által legfeljebb vallásos lesz az ember, de soha sem lesz bibliai értelemben hívő.