A szekularizációhoz hogy állnak hozzá a hívő emberek?

Én úgy gondolom, hogy az "elvilágosodás" egyáltalán nem egy rossz folyamat.

Mindig is a világ részei voltunk, csak aztán kitaláltak valami halott, elvont, rózsaszín, okkult energiát, ami lufiba zár és természetellenes + hozzá aggattak üres fogalmakat mint pl. szent tisztaság. (hogy lehessen ítélkezni a nevében).

Olyan ez mint amikor a világi emberek mutatókat kergetnek, hogy jobb legyen a világ, de már régen nem veszik figyelembe, hogy mi a jó a világnak. Ma már nem a mutatók vannak értünk, hanem mi a mutatókért.

Na ez a szent sz..r is ilyen az összes hozzákapcsolt borzasztó rituáléval.

Bálványként imádunk fogalmakat, tárgyakat és ítélkezünk ahol csak lehet (gusztustalan módon a szerető, igazságos, bölcs Istenre -> teremtőre mutogatva).

Hogy az állam és a vallás milyen kapcsolatban kell hogy legyen az jó kérdés. Mert felvetődik az alap probléma, hogy mit foglal magába a vallás, mi számít erkölcsnek és mi az államnak a feladata.

Miért kellene az államnak bármilyen vallást erőszakolni vagy világfelfogást? (ami nem bizonyított).

Miért ne lehetne másban hinni, ami nem veszélyes a társadalomban élő egyénekre?

Persze a rendszer csak akkor működik, ha stabil. Az sem árt, ha lehet vele tervezni. De én nem vagyok benne biztos, hogy az többség akaratát követjük bárhol...

De azt még nem döntöttem el, hogy ez jó vagy sem.

Egyedül az erkölcsi törvényekre kellene a legnagyobb hangsúlyt és figyelmet fektetni.

A gyenge láncszemeket vagy vissza kell szorítani vagy megsemmisíteni. (akik visszaélnek a szabadságukkal mások kárára). Az állam dolga a rend fenntartása és a rászorulók segítése és a bűn megakadályozása vagy megtorlása és az intézmények működtetése. (természetesen nem azokkal kell kezdeni a büntetést, akik nem tudnak hiteleket visszafizetni. Hanem azokkal akik koldusokat hoztak létre -> ez lehet maga a koldus választása is -> nekik pszichológus kell és munka vagy marad az ingyen élés.).

Na hát röviden ennyit. El lehet gondolkodni.

De Isten ments, hogy bárki bántsanak, mert másban hisz vagy megkérdőjelez bármit. Az erkölcsben viszont nem lehet engedni. De azt jól kell definiálni és nem megalapozatlan baromságokra ráköpni, hogy erkölcstelen. (egyébként is mindennek mértéke van és helyzettől függő).

A hívő emberek nem állnak vele sehogy. Ez lenne a normális, de aztán vannak olyanok, akik a kereszténységet letudják a vasárnapi misével és szoborimádással, vagy vasárnapi Istentisztelettel és élik tovább erkölcstelen életüket.

Azt, hogy lazulni fog minden, az meg van írva, nem újdonság. Ha ezek az emberek a világot válasszák, akkor tegyék, szabad akarat van, csak nem értem, hogy utána miért jajgatnak, ha Isten már nem segít, mivel ők maguk rúgták ki.