Kik állították össze a Bibliát?

Ez nem egy egyszeri aktus volt, hanem egy folyamat eredménye itt olvashatsz róla:

[link]

A Bibliát zsidók írták, a hagyományok szerint cirka 40 ember, főként papok, de királyok, kereskedők, orvosok és egyszerű közemberek is találhatók közöttük.

A valóságban ennél valószínűleg sokkal több és már az Ószövetség is gyakran átírásokat szenvedett, amiről maga a Biblia tanúskodik. A legnagyobb változás a babiloni fogságból való hazatérés után történt, ekkor egyeztették az otthon maradottakkal a hitbéli változásokat és gyakran kompromisszumként mindkét verzió belekerült a könyvgyűjteménybe.

Az Ószövetség írása másfél, két évezreddel kezdődött időszámításunk előtt és i.e. a negyedik században nagyjából véget ért, bár ezt egyesek cáfolják, mert szerintük a kereszténység kialakulása a zsidó vallásra is némileg hatott és az a négyszáz év, amíg az Újszövetség íródott, a z ortodox zsidók hitére is hatással volt, hiszen a hitviták mindennaposak voltak a keresztény és az ortodox zsidók között és volt, amiben kompromisszumra jutottak.

Az újszövetség a hagyományok szerint negyven év alatt íródott, de ennek sok minden ellentmond. A korai kereszténység fokozatosan fejlődött és eleve nem volt egységes. Pál és Péter térítő útjai során kissé más megfogalmazást használt és előfordult, mire hazatértek, a tanok bővültek, ezért a különféle változatok, amik néhol meghonosodtak, több vallási értelmezést alakítottak ki, mint manapság, sok helyen a helyi vallások elemei is kapcsolódtak és sajátos egyveleg alakult ki, okot adva az állandó viszálykodásra.

Mire az egyház szervezete kialakult és területileg is központi irányításnak lett alárendelve, késő volt. Drasztikus lépések sorozata volt szükséges az egységesítéshez, amely során a központokban is gyakran volt véleményeltérés.

Alapjaiban az alexandriai zsidó közösségben jött létre az Újszövetség legtöbb gondolata és itt íródtak a később szentté vált sorok, de ezek tartalma a negyedik század végéig változott, amikor is a pogány római császár akaratából az akkor már nehézkessé vált többistenhitet lecserélték az időközben jelentősen elterjedt keresztény vallásra és hatalmi szóval döntött a vitás kérdésekben, amit a legtöbb kisebb szekta kénytelen volt akceptálni, mert fizikai pusztulás volt a másik alternatíva, de az elfogadáson túl jónéhány gondolat tovább élt és a Római Birodalom kettészakadása után lényegében egyházszakadás is történt, mert rövidesen helyenként mást értelmezett a keleti és a nyugati régió.

A különféle zsinatok lényegében csak az egységesítést szolgálták, kivettek, illetve betettek részeket, az írások már nagyjából korábban készek voltak, de azt, hogy azokat melyik zsidó közösség hozta létre, nem tudjuk pontosan.

Mivel a rómaiak szabályozták a zsidók tartózkodását, mind a keresztény és mind az ortodox zsidók egy helyen voltak kénytelenek lakni. Általában békés volt a hangulat, előfordult, hogy egy család tagjainak vallása megoszlott, az egyik fele a régi, a másik az újabb hitet követte, így állandó volt köztük a kontaktus, de ez esetenként konfliktusokat is okozott. Claudius császár egy időre ki is tiltotta a hitbéli viták miatt a zsidókat Rómából, mert gyakran zavargásokra került sor közöttük és megbontották a város rendjét.

A második század végétől azonban gyökeres változás következett be, mert kezdtek nem zsidó származású embereket is befogadni a keresztények közé és ekkor a Bibliában is számos változás történt. A vallás terjedése robbanásszerű volt, alig több, mint egy fél évszázad alatt a zsidók kisebbségbe szorultak a kereszténységen belül, bár vezető szerepüket egy ideig még megtartották, ami teljesen a negyedik században szűnt meg, az államvallássá való tétel után.

A kezdetleges könyvmásolási módszerek, a különféle bibliafordítások az idők folyamán további változásokat okoztak, elírások történtek és félrefordítások, amik egymásra halmozódtak és ezt kihasználva a későbbi zsinatok végeztek módosításokat a könyvgyűjteményben, de a könyvnyomtatás óta ez már nem megy ilyen könnyen.

Végső soron megállapíthatjuk, hogy a Biblia szerzői ismeretlenek.

Szia!

Van a Bibliában egy prófécia, amely a következőképpen hangzik:

"Keressétek majd ki az Úr könyvéből, és olvassátok el! Egy sem fog hiányozni ezek közül, sem egyik, sem másik nem marad távol, hiszen az Úr ad parancsot nekik, az ő lelke gyűjti össze őket." (Ésa 34:16)

Ezt a próféciát egyesek is a bibliai kánon kialakulására alkalmazzák. A Biblia szerint a szent iratokat az Isten Lelke ihlette, (2Pét 1:20-21), így az ésaiás szövegnek a kánon kialakulására való alkalmazása ésszerűnek tűnik, hogy ugyanaz az isteni személy, amely ihlette az írókat, befolyására alakuljon ki a kánon is. Ezzel a kérdés első része meg is van oldva, Isten Lelke volt az, amely a kánon kialakulását befolyásolta.

AZ Ószövetség kánonja minden bizonnyal Artaxerész idejében lezárult és Izráel körében alakult ki. Josephus Flavius (i.sz. 1. század) szerint a perzsa uralkodó óta mindent feljegyeztek, de azokat az írásokat már nem tartották az előbbi iratokkal azonos hitelességűnek. Következésképpen például a katolikus kánonban szereplő Judit könyve nem bírt olyan hitelességgel, mint példál Ésaiás próféta könyve. A héber kánonról, hogy Krisztus születése előtt lezárult tudósít még az i.e. 2 században keletkezett Sírák könyve (szintén a katolikus kánonban van meg). Ebben olvashatjuk, hogy a héber kánon három nagy csoportja - Törvény, Próféták, Írások - már megvoltak. Az Újszövetség kánonja a keresztény egyház körében keletkezett. A kanonizálás már az első században elkezdődött, erről értesülünk az apostoli levelekből is, miszerint Pál apostol írásainak létezett már alamiféle gyűjteménye (2Pét 3:15-16). Tudomásom szerint a kánont a gnoszticizmus miatt már a 2. században lezárták. Az ókori Bibliafordítások is bizonyítják ezt, vagy a muratori kánonjegyzék, amely szintén a 2. századból való. Mindenesetre az újszövetségi könyvek végső lezárulásának dokumentuma, az i.sz. 4. századból származik, ez Athanasius püspök húsvéti levele.

A válogatás, mint említettem a Szentlélek befolyására történt. Tulajdonképpen egy kanonikus irat saját maga bizonyítja, hogy Istentől való. Ésaiás könyve például név szerint jövendöl a perzsa Círuszról a születése előbb kb 200 évvel, vagy a négy evangéliumot kortásak, szemtanúk írták Krisztus életéről, amit ha belegondolunk nem lehet nem hitelesnek venni, figyelembevéve az apostolok életét, és az írásaiknak azt a hatását, amit több millió ember életére gyakoroltak az elmúlt évezredek folyamán.