A Keresztények között vannak látnokok?

A kettő között nincs összefüggés.

Lehetnek, de ha vannak, akkor nem azért látnokok, mert keresztények és valószínűleg nem is azért keresztények, mert látnokok.

Amúgy pedig szerintem ilyesmi nem létezik, úgyhogy a kérdésed eleve értelmetlen.

Van egy világhírű karmesterünk,Vásáry Tamás.Neki van olyan ismerőse,ha jól emlékszem egy brazil pap,aki még a holtakkal is tud kommunikálni.Vásáry élt ezzel a lehetőséggel,le volt döbbenve.Próbáld meg vele felvenni a kapcsolatot,ha komolyabban érdekel a dolog.

Ha saját magad szeretnél a jövőben kutakodni,javaslom a radiesztéziát.Én próbáltam de megijedtem,abbahagytam,jobb nem tudni a jövőt...

látnok: látomásban részesülő személy, próféta.

látomás (lat. visio): természetfölötti tartalmú látás, melyhez legtöbbször meghívás kötődik. A látomás normális állapot feletti pillanat vagy állapot, aminek belső mivoltát csupán pszichológiailag megérteni nem lehet, ezért a látottak igazsága és üdvös volta szempontjából a gyümölcsei és a látnok későbbi magatartása rendkívül fontosak. - I. Az ÓSz-ben. A próféták tudják és tanúsítják, hogy Isten közli velük szándékait, beavatja őket titkaiba (Ám 3,7), hogy részt vehetnek az Úr tanácsában (2Kir 22,19-23; Jer 23,18.22), s hogy Isten szól hozzájuk. A Szám 12,6-8 szerint Isten álomban és látomásban szól a próf-khoz, ugyanakkor Mózessel szemtől szemben (szó szerint: szájról szájra) beszélt; teofánia. A magyar látomás szó héb. megfelelői a 'látni' értelmű raah és a 'látni, nézni, szemlélni' jelentésű hazah tőből származnak, és mint ezek az igék, egyaránt vonatkozhatnak külső tárgy érzékelésére és belső látásra. De utalhat a próf. látomására, melynek tartalma tanítás is és jövendölés is lehet (Iz 2,1; 13,1; Ám 1,1; Mik 1,1; Hab 1,1). Olykor felmerült a kérdés: vajon a látomásról szóló beszámolók, melyek oly gyakoriak a próf-k írásaiban, nem egyszerűen csak stíluseszközök valamely gondolat, eszme nyelvi formába öltöztetésére, kifejezésére? Ez azonban valószínűtlen, mert a próf-kat látnoknak tekintették, és mert minden kor tudott látomásokról. El kell tehát ismernünk, hogy a látomásokról szóló beszámolók valóban átélt eseményekről, belső megtapasztalásokról szólnak, bármilyen nagy szerep jutott is visszaadásukban a stíluseszközöknek. Több beszámoló kiemeli: a látomások Istentől valók („Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten”: Ám 7,1.4.7; vö. pl. Jer 1,11.13); és semmi kétség nem férhet hozzá, hogy a próf-k meg voltak győződve látomásaik isteni eredetéről, ha kifejezetten nem utaltak is rá. Ugyanakkor nehéz eldönteni, hogy meggyőződésük szerint vajon külső tárgyakat, v. csak belső képeket szemléltek-e, mert a régiek e tekintetben nem törekedtek különbségtételre. Bárhogy van is, az bizonyos, hogy ők maguk objektívnak tartották látomásaikat abban az értelemben, hogy nem egyszerűen képzeletüktől, a maguk „lelké”-től származtatták őket (vö. Jer 23,16; Ez 13,3), és meg voltak róla győződve, hogy Istentől kinyilatkoztatott ismeretek közvetítői. - Pszichológiai szempontból nézve a próf-któl leírt jelenségek zöme belsőleg látott képnek tekinthető, melyet - saját tanúbizonysága szerint - maga Isten tárt a próf-k elé; „az Úr ajkáról való” volt (Jer 23,16), vagyis Isten közreműködésének, a képzeletre való ráhatásának köszönhette létrejöttét, és nemegyszer jövőbeli eseményre vonatkozott. A látomást sokszor látás útján lehetett érzékelni (Iz 6,1; Jer 1,11-14; Ám 7,1-9; 9,1), máskor hallás útján (Iz 6,3.9; 40,3; Jer 1,4.7 stb.), olykor azonban a tapintás (Iz 6,6; Jer 1,9) v. az ízlelés (Ez 3,3) töltött be közvetítő szerepet. Némely esetben a látomás kapcsolatban állt azzal a környezettel, melyben a próf. élt. Így Izajás a Tp-ban imádkozva azt látta, hogy Isten a trónján ül és palástjának uszálya betölti a szentélyt; látta a szeráfokat, valamint a füstöt is, és hallotta Jahve hangját meg a szeráfok énekét, s úgy érezte, hogy az egyik szeráf izzó parázzsal megérinti az ajkát, s hogy megrendülnek a Tp. kapui; így fogta fel Jahve parancsát, így értette meg küldetését (Iz 6,1-13). Ámosz, a pásztor látta, amint a Jahve küldte sáskák elárasztották a mezőt (Ám 7,1); egy más látomásában érett gyümölcsökkel tele kosarat látott, mely az ország É-i részének vesztét érzékeltette (8,1). Jeremiás úgy érezte, hogy Jahve megérinti kezével az ajkát (Jer 1,9); egy más alkalommal mandulafaágat látott, így tudta meg, hogy Jahve őrködik szava fölött és gondoskodik beteljesedéséről (1,11). Ezekiel azt látta, hogy egy kéz pergamentekercset nyújt neki, és hallotta Jahve parancsát: nyelje le a tekercset; teljesítette a parancsot, s úgy találta, hogy a tekercs édes volt a szájában, mint a méz (Ez 2,9-3,3). - Más látomások vsz. szavak hallásából álltak, sőt egyszerűen intellektuális szemlélődések voltak: Isten képek nélkül közölte a próf-val terveit (Jer 23,22; Ám 3,7). A kinyilatkoztatásnak erre a leggyakoribb módjára vonatkozhatnak az ilyen kifejezések: „Ezt mondja az Úr” (Iz 3,16; Ám 1.3.6.9.11.13 stb.); „halljátok az Úr szavát v. ítéletét” (Iz 7,13; Ám 3,1; 4,1 stb.), „az Úr szózatot intézett hozzám” v. „ezt a szózatot intézte hozzám” (Ez 12,21.26; 13,1 stb.). - II. Az ÚSz-ben. Voltaképpeni látomásról, azaz eksztatikus élményről csak Péter ap-lal kapcsolatban olvashatunk (ApCsel 10,11-16) és a Jel-ben, igen gyakran; ez utóbbi helyen a látomások az apokaliptikában leírt látomásokkal vethetők össze. István diákonus látomásában (7,55) az a zsidó felfogás fejeződik ki, mely szerint a haldokló megkapja a látomásos látásmód ajándékát. Egyébként az ÚSz csak olyan jelenségekről számol be, melyek nem tételeznek fel eksztatikus látásmódot. Ugyanakkor külön csop-ot alkotnak a feltámadt Jézus megjelenései tanítványainak (pl. Mt 28,9) és a megdicsőült Krisztus megjelenései Pál ap-nak (ApCsel 9,4-6.17; 22,6-8; 26,13-18; 1Kor 9,1; 15,8; Gal 1,12.16). eksztázis, Isten dicsősége, színeváltozás - III. A teol-ban 3 fajta látást különböztetünk meg: 1. az értelmi látás (visio intellectualis) képek nélkül érti meg és szemléli a valóságot, a misztériumokat. Ez a látás legmagasabb foka, a földi életben a misztika legfelső szintje, a halál után a boldogító istenlátás. - 2. A látás legalsó foka az érzékelő látás (visio sensibilis) a külső, testekből álló világ észlelése, aminek alapfeltételei a fény és a szem. - 3. E kettő között áll a látomás, a belső látás (visio imaginativa). E látomás nem azt jelenti, hogy a fantázia jelenít meg szubjektív elképzeléseket, hanem a lelket valóságos, de érzékfeletti valóságból eredő hatás éri, és megnyílik az érzékelhetetlen, az érzékek számára láthatatlan valóság látására, „belső látással” kezd látni. Valóságos, de nem a megszokott érzéki világhoz tartozó „tárgyak” érintik meg a lelket, melyek kivezetik az embert a pusztán külső megnyilvánulások világából: a valóság mélyebb dimenziói érintik meg és válnak láthatóvá. A látomáshoz azonban a szív belső éberségére van szükség, ami a külső világ erőszakos behatásai és a lelket betöltő képek és gondolatok közepette általában nincs meg. Ebből érthető, hogy a látomásra miért éppen a „kicsinyek”, a világ szerint „oktalanok, kevésbé bölcsek”, a gyermekek, azaz a világtól kevésbé érintett és megfertőzött lelkek fogékonyak (vö. Zsolt 8,3; Mt 21,16). - A látomás nem fantázia szüleménye, hanem sajátos és valóságos észlelés, de megvannak a maga korlátai, mint ahogy a szemmel való látásnak is mindig megvan a szubjektív összetevője: nem a puszta tárgyat látjuk, hanem saját érzékeink szűrőin keresztül látunk, amelyek lefordítják számunkra a tárgyat. Ez a látomásnál még világosabb, főleg olyan esetekben, amikor horizontunkat felülmúló valóságokról van szó. - A látnok fokozott igénybevételnek van kitéve, de a saját lehetőségei, képzelete és értelme számára lehetséges módon lát. A belső látásnál a lefordítási folyamat fokozottabb mint az érzéki látásnál, úgy hogy a látnok személyének lényeges része van a megmutatkozó valóság képének megalkotásában. A kép csak az ő mértékei és lehetőségei szerint alakulhat ki. Ezért az ilyen látomások nem egyszerű fényképek a másik világról, hanem magukon viselik a látnok lehetőségeinek és korlátainak a nyomait. Ez a szentek minden nagy látomásáról (pl. fatimai jelenések) kimutatható. - A látomást nem szabad úgy elképzelnünk, mintha egy pillanatra föllebbenne a másvilágot takaró fátyol és a mennyország a maga valóságában mutakozna meg, hanem a képek a felülről érkező hatásból és az észlelő személyben rejlő lehetőségekből tevődik össze. Ezért e látásmód képi nyelve szimbolikus nyelv. A látomás nem fényképszerű részletességgel mutat meg eljövendő eseményeket, hanem összefoglalóan és sűrítve mond el valamit, ami az időben bontakozik ki, pontosan meg nem határozott sorrendben és időtartamban. Az időnek és térnek egy képbe sűrítése a látomások sajátossága, ezért a látomás csak utólag értékelhető és fejthető meg. Hogy mi egy kép lényege, végső soron abból olvasható ki, ami a keresztény prófécia mindenkori lényege: a kép középpontja ott van, ahol a látomás felszólítássá válik és odavezet Isten akaratához. - A ker. hagyományban és főként a női misztikában (például Bingeni Szt Hildegárdnál, Avilai Szt Teréznél) teljesen természetesnek látszik Isten és az ember találkozása és egyesülése látomásokban. Maguk a szentek azonban a tökéketesség útján csak mellékes kísérőjelenségnek tekintik a látomásokat, s tudják, hogy nem megfelelő értékelésük veszélyes lehet. - A látomásos jelenségek megítélésénél rendkívül lényeges a lelkek megkülönböztetésének képessége, valamint a pszichológiai és teol. ismeretek birtoklása.

A Spiritizmus...(Avagy a szellem-hit)

Az újkori spiritizmus megalapítói: Emmanuel Swedenborg (+1772), Allan Kardec, eredetileg Hyppolithe Rivail (+1869) és Davis A. Jackson. Kardec több mint száz éve írt mûve: A szellem könyve. Állítása szerint a könyv azokat a tanításokat tartalmazza, amelyeket maguk a szellemek adtak a spiritiszta tan és a halál utáni élet alapelveivel kapcsolatban. Táblázatot is közöl, amely bemutatja, hányféle módon lehet a szellemekkel kapcsolatra lépni. Tanítása gyökeresen keresztény-ellenes. A spiritizmus egyik mai mestere G. di Simone parapszichológus, aki Párbeszéd az X-dimenzióval c. könyvében valamiféle "igen nagy fejlettségû szellem"-tõl nyert állítólagos közlésekre hivatkozik. A szellem-hit mai, századeleji formájában sok tekintetben érintkezik a New Age különbözõ irányzataival, a Krisna-hittel és a sátánizmussal is. Az irányzat felhasználja a parapszichológia területét (vö. para jelenségek, ti. a megszokottól eltérõ jelenségek), a tudományos fantasztikus irodalom termékeit.

A spiritiszta tan szerint az ember három részbõl tevõdik össze: anyagból (vagyis az állatokéhoz hasonló testbõl), anyagtalan lélekbõl s a kettõ közt kapcsolatot létesítõ ún. perispiritusból. Úgy vélik, ez utóbbi az ember halálakor megmarad és a léleknek éteri, légies testet biztosít. A testben élõk számára ez láthatatlan, de spiritiszta megjelenésekben észlelhetõvé válik (vö. ektoplazma). Többféle szellemet feltételeznek: felsõbbrendû, alsóbbrendû, legalsóbbrendû és egészen gonosz szellemeket, amelyek miközben emberi testbe reinkamálódnak -folytonosan fejlõdnek. Kapcsolatra léphetnek földi emberekkel, akár saját akaratukból, akár médiumok, közvetítõk révén.

A spiritiszták legtöbb csoportja hisz ugyan Istenben, elfogadják Jézusnak mint nagy tanítónak a létét, de tagadják istenségét, a megváltást, a Szentlelket, egyáltalán, a Szentháromságot. A lelkeknek önálló (örök) létet tulajdonítanak így azoknak -felfogásuk szerint- nincs szükségük teremtõre és fenntartóra. Szivesen vonnak párhuzamot tanításuk és a bibliának azon részei között, amelyek az ember halhatatlanságára, örök életére utalnak, de ezeket a helyeket kiszakít ják összefüggéseikbõl, amellett a Szentírást valamiféle alsóbbrendû, gyerekes tanításnak tekintik és nem isteni kinyilatkoztatásnak. Igazában véve egymás mûveire hivatkoznak, így a spiritizmus egyes rétegei végsõ soron körkörösen egymásra épülnek.

Tudományosan senki nem igazolta állítólagos "tapasztalásaikat". Semmiképpen sem. Felfogásuk nem is annyira "kereszténység utáni", mint ahogy õk állítják, hanem sokkal inkáb kereszténység elõtti, hiszen régebbi vallási tudatformák világába nyúlnak vissza, és keresztényellenes is.

Mit mondanak a Katolikus Egyházról? A spiritizmus a kereszténység, és fõleg a Katolikus Egyház csõdjét hirdeti, és minden eszközzel harcol is a hagyományos vallás kihalásáért. Ennyiben egy cipõben jár a materializmussal, így a marxizmussal is, amely szintén a vallás kihalását helyezte kilátásba, még ha anyagelvû alapon is.

A spiritizmus beszél ugyan a lélek halhatatlanságáról, sõt örök létérõl, de ezt a továbbélést nem tekinti üdvösségnek, már csak azért sem, mert Isten létét sem fogadja el, aki üdvözíthetné az embert. A továbbélés módját inkább reinkarnációs séma szerint gondolja el, hogy ti. a lelkek idõnként újra visszatérnek, majd ismét kilépnek a testbõl. A keresztény felfogás -a "kezdetek" oldala felõl- nem tekinti öröknek a lelkeket, másrészt nem egyszerûen a lélek halhatatlanságát hirdeti, hanem az egész ember célbaérését, ami elválaszthatatlan Krisztus mûvétõl és amely Isten ajándéka. 1.Ami a spiritizmus ideológiai alapját -a szellemek " örök voltát"- illeti, a Szentírás szerint egyedül Isten örök: az örökkévalóság királya (1. Tim. 1,17), Isten az eget, a földet (Ter. 1,1) s így az angyalokat is a világgal együtt teremtette, az ember pedig a testével együtt kapja a lélek "lehelletét" (vö. Ter 2,7). Minden egyes ember külön-külön is Isten képmása (Ter 1,27), az emberi méltósággal nem fér össze, hogy alélek más-más testet öltsön fel.

2.A spiritizmus és az okkultizmus bizonyos formáiban a szellemek nem személyes valóságok, hanem személytelen õserõk, esetleg a kozmosz, a világ-egész megnyilvánulási formái. Számos természetgyógyász hivatkozik ilyenfajta kozmikus erõkre. - Ez a felfogás a lelket és szellemet az anyag, esetleg az anyagi energia mintájára képzeli el. A két létsíkot pedig nem lehet összekeverni. Az anyagvilág elgondolások-törvények hordozója, ami személyes programozót feltételez, éppúgy, ahogy az emberi kultúra az ember elgondolását és szabad döntését tükrözi. A végsõ ok nem lehet kisebb, mint teremtménye, az ember. A világ mögött nem személytelen szellemek, hanem a világon kívül álló Személyes Isten áll!

3.Isten szava világosan és határozottan tiltja a spiritizmust: "Ne adjon köztetek senki, aki... bûbájosságot ûz, szellemet vagy lelket kérdez, halottakat idéz. Aki ilyet tesz, útálat tárgya az Úr szemében." (Más. Törv. 18,9-13) Veszélyes játék: számos ember jutott el akár egyetlen spiritiszta szeánszon való részvétel után is pszichiátriai kezelésre, igen sokaknál a feloldhatatlan félelem lesz a "fa" "gyümölcse".

Azon állításaikkal, hogy "megszólaltatják"a halottakat. Valójában nincs szó szellemek jelentkezésérõl. A "médiumok" e világ üzenetét közvetítik. A halottlátó" az elhunyt hozzátartozójának emlékképeibõl rakja össze "ismereteit". Keresztény felfogás szerint a halállal a meghalt ember végképp kiszakad ebbõl a világból, transzcendens, világfölötti létrendbe lép át: ott "az Úrral leszünk" (1. Tesz. 4,17). Egyedül Krisztus tért vissza a holtak közül (1.Tessz. 4,14). Semmiféle olyan "channeling" (csatorna) nincs a túlvilágra, mint amirõl a modern spiritizmus (fõleg már a New Age, az Új Korszak ideológiája) beszél. Tegyük hozzá: még ha jelentkezhetnének is a túlvilágon lévõk akkor is méltatlan lenne hozzájuk, hogy egyesek szórakoztatására, mintegy "viccbõl" csak úgy pórázon "elrángassák" õket. Mindez nem fér össze sem a halottak, sem az élõk emberi méltóságával.

A Katolikus Egyház mindig tiltotta a spiritiszta szeánszokon való részvételt. Legutóbb a Hittani Kongregáció 1917. ápr. 24- iki döntésével, amelyet akkor XV. Benedek pápa is megerõsített. Úgy tûnik, az újabb századforduló ugyanazok elé a kihívások elé állította egyházunkat, mint az elõzõ.

Világszerte százezren, hazánkban mintegy százan lehetnek. A spiritiszták nagy példányszámban terjesztik az olyan sci-fi irodalmat, amely ufókról, átalakulni képes szellemekrõl, szellemek visszatérésérõl mesél. megkörnyékezik a gyászolókat, akik szeretnének valamit tudni eltávozott szeretteikrõl. Az élet nehézségeibe belefáradt embereknek- fõként "magasabbrendû" tudásra szomjazó értelmiségieknek, a közép és felsõbb társadalmi rétegek tagjainak különleges kikapcsolódást, extázist, transzállapotot igérnek, ami valóságos ópiumként hat a lelkekre.

spiritizmus (a lat. spiritus 'szellem, lélek' szóból): az okkultizmus egyik ága, vallási jellegű szinkretizmus, amely meglehetősen kiterjedt mozgalmat hozott létre; nem függetleníthető a népies babona szintjén ősidőktől élő ún. kísértet-hittől, mely szerint egyes elhunytak megjelenhetnek. - I. Eredete és története. 1. A primitív vallások kebelén gyakori szokás volt a holtak és egyéb „szellemek megidézése”. A sámánizmus legfontosabb mozzanata lényegében kapcsolatteremtés a szellemekkel. A különféle ókori pogány vallásokban is a szellemidézésnek csak módszerei voltak különbözőek. Homérosz eposzában Odüsszeusz megidézi Teiresziász, a vak jós szellemét hazajutása érdekében. Platón véleménye szerint az olyan bűnös életet élt emberek lelkei, akik ragaszkodtak az anyagi dolgokhoz, időnként kísértetként megjelennek. Rómából Kr. e. 300 évvel adatok vannak a halottidézésről. A halottidézés ókori neve a nekromantia. Nero is megidézi meggyilkoltatott anyja lelkét, miután a pártus kir. 66: beavattatta őt a nekromantia „művészetébe”. A mindenkori varázslás, mágia egyik fontos területe és eszköze a „halottakkal”, démonokkal v. „elementálok”-kal történő kapcsolatfelvétel. - 2. A modern spiritizmus első jelentős ideológusának Emmanuel Swedenborgot (1688-1772) tartják; e vallási rajongó teozófus és szektaalapító állandóan látomásokra hivatkozott, és állítólag 30 é. keresztül érintkezett a szellemekkel. A kezdetek úttörő jelentőségű tudósításaivá váltak azok a jelentések, amiket Justinus Kerner orvos (1786-1862) egy rendkívül szenzitív, alvajáró nő élményeivel kapcsolatban közreadott; Friderika Wanner (1801-29, „a prevorsti jósnő”) az első ismert „médium”, akinek személyében a spiritizmus kapcsolatot mutat fel az alvajárás pszichés jelenségével és az ún. „mesmerizmussal”. A Franz Anton Mesmer sajátos kozmológiai tanításával kísért delejezés, a „magnetizmus”, melynek gyakorlatai között a hipnózis is helyet foglalt, a 19. sz: kb. azt jelentette, amit a mai ún. „bioenergetika” jelent a New Age-divatban. - Mesmer tanainak további kifejtésével vált a spiritizmus másik vezető teoretikusává Andrew Jackson Davis (1826-1910), „a poughkeepsie-i látnok”, aki a transzállapotban diktált The Principles of Nature c. főművével meghatározta a modern spiritizmus világ- és túlvilágképét, melynek jegyében a „spiritek” nyilatkozatai hozzák a kulcsát az új, erkölcsös világnak, amelyben nincs rabszolgaság, háború, alkoholizmus v. egyenlőtlenség férfi és nő között. - 3. A mozgalom kezdetét 1848-tól számítják, amikor az É-amerikai Hydesville-ben egy metodista lelkész, John D. Fox házában „megmagyarázhatatlan” jelenség kezdődött; egy szellem jelent meg a családnak, aki úgy tűnt, hogy kopogtatással válaszol a kérdésekre. Azt „derítették ki”, hogy a kopogó hangok egy boltos lelkétől származnak, akit abban a házban gyilkoltak meg. Fox felesége és két lánya egy gyorsan megalakuló kör középpontjába került: 1849: Rochesterben történt az első, a sajtóra és a közönségre rendkívüli hatást gyakorló nyilvános demonstráció, amely azt bizonyította, hogy a kopogtatással kapcsolatot lehet teremteni a túlvilággal. Más városokban is szeánszokat tartottak, és a népszerű mozg. hamar meghódította NBr-t és Eu-t is. 1855-re a 28 milliós amerikai népességből kb. egymillióan voltak meggyőződve arról, hogy a szellemekkel való kommunikáció lehetséges. - A spiritizmus elnevezés Hippolyte Denizard Rivailnek (1804-69) köszönhető, aki egy galliai druida reinkarnációjának tartva magát, felvette az Allan Kardec nevet. Ő volt a mozg. legaktívabb misszionáriusa; utazásokkal, előadásokkal és számos kv-vel egyengette annak útját, melynek során összeütközésbe került az egyh. pp-eivel és teológusaival. „Allan Kardec” erkölcsi tanait a kereszténységre alapozta, Jézus Krisztust és az evangéliumot emlegette, hozzátéve, hogy ami tévedés van benne, az emberi származású, csakúgy, mint az Egyh. tanításában. Megidézett szellemei szerint a tanítást, amelyet Mózes kezdett, Jézus folytatta és a spiritizmus fogja befejezni, egy új, szellemibb korszakba vezetve az embert. - A mo-i spiritizmus elsősorban a Kardec-féle irányt kezdte követni. A M. Spiritiszta Egylet 1871: alakult, s működésének első korszaka Grünhut Adolf (†1906) nevéhez fűződik. Ekkoriban alakult meg a Szellembúvárok Pesti Egylete s indult újságja, az Égi Világosság. Az előbbinek az utódja, a Szellembúvárok Egyesülete az 1900-as évek végén rendezvényeivel jelentős szerepet vitt az új szinkretizmus, a New Age-mozgalom tanainak terjesztésében. Fontos irányzattá vált a kilépett német pap, Johannes Greber spiritizmusa, amelynek nálunk is számos követője van. - II. Jellemzői. A nők „hivatásos” médiumként új, szociális presztízzsel bíró szerepre tettek szert, főként, ha rendelkeztek a 19. sz. végi nőiességre vonatkozó sztereotípiáknak megfelelő jellemvonásokkal (finomság, sebezhetőség, gyermeki naivitás és hasonlók). Hamar kialakult a spiritiszta összejöveteleket és működést mindenütt jellemző jelenségek repertoárja: transzállapotban történő beszéd, automatikus írás, kopogtató hangok, asztalok v. más tárgyak megmozdulása, sőt „levitációja”, az „író” székecske, a „szellemkezek” által megszólaltatott hangszerek, lezárt viasztáblákon megjelenő üzenetek, különböző fényjelenségek v. a szeánsz helyszínén végigseprő hideg fuvallat, valamint testrészek, sőt egész alakok megjelenése („teljes materializáció”), gyakran a médium valamely testüregéből kiváló elkülönült, „finom anyagú” szubsztanciából („ektoplazmából”). Hívő keresztények felé megtévesztő lett a Kardec-féle irányzatban, hogy gyakran imával kezdik a szeánszokat, v. éppen a Bibliát olvassák. - III. Tanítása. A nálunk elterjedt Kardec- és Greber-féle mozg. nézeteit elsősorban a gnoszticizmusból merítette. Az ókori gnózisra emlékeztetnek ezek a vonások: a szellemek ált. bukás-elmélete; a különféle lelkek mind részei az isteni léleknek; az egyes szellemek büntetésből kerülnek a testekbe; Jézus Krisztus, aki a legmagasabb szellemi teremtmény, nem megváltó ker. értelemben, mindössze eljött egy testben, hogy tanítson, példát adjon (részlet egy 1906: Bpen „József médium” révén elhangzott „kinyilatkoztatásból”: „Hiszen istenkáromlás az, mikor Istent annyira lealacsonyítjátok, hogy Ő saját személyében leszálljon, és nektek, embereknek megváltóul szolgáljon!”); a „megváltás szellemi”; a célt a szellemek saját tökéletesedési úton érik el (önmegváltás); több „messiás” van („salvator salvandus”); a feltámadás nem szerepel, hiszen az anyag és a test csupán elkerülhetetlen rossz; a szellemek a reinkarnáció révén egyre jobban megtisztulnak, felemelkednek. Gnosztikus vonás az is, hogy a spiritiszták nagy része tanítását az „igazi kereszténységnek” tartja. A Kardec-féle spiritizmus megfelel az arianizmus eretnekségének is: a Szentháromság tagadása, Jézus és a Szentlélek istenségének tagadása, akik csupán előkelő szellem-teremtmények. - IV. Kapcsolat a New Age-divattal. Világképük lényegében egyező. A spiritizmus kezdte terjeszteni a reinkarnáció-hipotézisnek azt az európaiasított, New Age-változatát, amely az ókoriakkal és a keletiekkel ellentétben a lelkeknek csupán emberi testekben való leszületését tanítja (növényit, állatit kizárva). A New Age-mozg. előfutárai (H. P. Blavatszkij, Alice Ann Bailey, Rudolf Steiner) valamennyien spiritiszták voltak; Alice Bailey a New Age-re vonatkozó elveket transzállapotban kapta és automatikus írással rögzítette egy állítólagos magas rangú tibeti mester szellemétől. Az Amerikából elterjedt ún. „channeling” (= 'csatornázás a kozmoszba') a New Age spiritizmusa, amelyben már mindenki lehet médium; a New Age-ben jelszó lett a „kapcsolatteremtés”, nem csupán elhunytakkal, ősi bölcsekkel, hanem bármilyen „kozmoszból érkezőkkel”, pl. az „UFO”-val; a 20. sz. végi UFO-mánia egy ker. fogalmak nélküli, „materialista” spiritizmusnak felel meg. A mai ifjúsági spiritiszta cselekmények körében nem ritka az ördög megidézése, így ezek a fiatalok nem védettek attól, hogy átmenetet találjanak a sátánizmus felé. - V. A spiritiszta jelenségek magyarázata terén 3 csoportba sorolhatók a vélemények: 1. A „szkeptikus magyarázat” szerint a leírt jelenségek természettudományosan megmagyarázható okokra vezethetők vissza; képzelet, önbecsapás termékei, a médium által elkövetett csalás, a tanúk ill. megfigyelők érzékcsalódása ill. emlékezetmódosulása. - 2. Bizonyos „animista”, a tudattalanra hivatkozó magyarázat szerint létezhet a jelenségeknek olyan csoportja, amely jelenleg még nem magyarázható, de semmi köze a túlvilági létezőkhöz, hanem a médium egy olyan, ma még ismeretlen lelki tulajdonságától függ, amelyet az tudattalanul hív elő. - 3. Spiritiszta magyarázat: A jelenségeket úgy kell értelmezni, ahogy azok megjelennek: szellemi lények megnyilvánulásai, akik a médiumot eszközként használják. - Figyelemre méltóak Euripidész sorai, melyeket Plutarkhosz idéz: „…a bakhoszi mámornak és megszállottságnak nagy része van a jóslatadásban”. Ennek nyomán Plutarkhosz a médiumi „enthusziaszmoszt” a „jóserő” általi megszállottsággal magyarázza. Ezt az észrevételt folytatja az a ker. magyarázat, amely gyakran a bibliai tanítások közvetlen figyelembevételével azt mondja, hogy a jelenségek valóban létezők, de okozói ördögi v. démoni erők, hasonlóan a megszállottságnak nevezett jelenségekhez. Ez a vélekedés manapság újra előtérbe került az okkultizmus terjedésének divatján belül tapasztalt negatívumok kapcsán. -

VI. A keresztény hit és a spiritizmus. 1. A Szentírás szava: „Ne akadjon közted senki, aki…szellemet vagy lelket kérdez, aki halottat idéz…” (MTörv 18,11). „Ne forduljatok halottlátókhoz, ne keressétek fel a jósokat, mert beszennyezitek magatokat” (Lev 19,31; vö. Lev 20,6). A Törvény szerint a halottidézőket is meg kellett kövezni (Lev 20,7). A halottak megjelenésének lehetőségéhez többek közt a következő helyek: Jób 8,9-10; Bölcs 16,14; Lk 16,19-31. A spiritizmus tanának eltéréseihez az Egyh. tanításával szemben pl.: Gal 1,8. - 2. Az egyházatyák folyamatosan tanítják az Egyh. véleményét és határozott figyelmeztetéseit azzal kapcsolatban, hogy az okkultizmusnak, köztük a jóslási formáknak, a szellemidézésnek a „csodái” a démonoktól származnak, s nem kell elhinni, hogy az ilyen műveletekben valamilyen jó lélek működne közre. Tatianosz pl. ezt mondja a 2. sz. második felében: „A démonok saját gonoszságukkal hozzák önkívületbe az embereket, tarka és álnok színjátékokkal elferdítik gondolat- és szándékvilágunkat…” (Or. ad Graec.16, 3.) Tertullianus kritikája a 200-as évek elején így szól: „…ha a bűbájosok is rémképeket varázsolnak elő és lealacsonyítják a megholtak lelkét,… ha álmokba ringatnak s egyszer s mindenkorra rendelkezésükre áll a megidézett angyalok és démonok hatalma, kiknek erején közönségesen akár a kecskék és az asztalok is jövendölnek, mennyivel inkább szorgoskodik ez a hatalom: a maga tetszésére és hasznára fordítja majd minden erejével, amit mások üzleti vállalkozására kölcsönöz… Ha bárki keresztény ráparancsol erre a szellemre, hogy beszéljen, annyira biztosan démonnak vallja magát, s ténylegesen az is…” (Apologeticum 23,1-4.) - 3. Az Egyházi Tanítóhivatal. Az I. Toledói Zsinat, 400-ban: „Ha valaki azt hinné, hogy az emberi testek nem fognak feltámadni a halál után: legyen kiközösítve. Ha valaki azt hinné, hogy az emberi lélek az Isten része vagy az Isten szubsztanciája: legyen kiközösítve” (DS 200-201). Bragai Zsinat, 561: „Ha valaki azt hiszi, hogy az emberi lelkek vagy az angyalok az Isten lényegéből léptek elő, mint Manichaeus és Priscillianus állították… legyen kiközösítve. Ha valaki azt mondja, hogy az emberi lelkek előbb mennyei lakóhelyükön vétkeztek és ezért a földön emberi testbe taszíttattak, mint Priscillianus mondta: legyen kiközösítve” (DS 455-456). - A Szt Officium körlevele a magnetizmusról, az alvajárásról és a médiumizmusról, 1856: „…tisztán fizikai elvek és eszközök felhasználása valódi természetfeletti dolgokra és hatásokra, hogy azokat fizikailag fejtsék ki, nem más, mint teljességgel meg nem engedett és eretnek rászedés. (…) Az alvajárás és a világos látás (ahogy nevezik) szemfényvesztése segítségével ama hölgyek transzba esve azt fecsegik, hogy ők minden láthatatlant szemlélnek, és merész könnyelműséggel nem riadnak vissza magáról a vallásról beszélni, a holtak lelkét megidézni, feleleteket kapni, ismeretlen és távol lévő tárgyak létét felfedni, és más ilyen babonás dolgokat művelni, mint akik biztosan nagy hasznot fognak húzni jóslásból maguknak és uraiknak. Mindezekben végül is bármilyen mesterkedést vagy szemfényvesztést használnak, amikor fizikai eszközök nem természeti hatások létrehozására vannak rendelve, tapasztaljuk a mindenképpen tilalmas és eretnek rászedést és az erkölcsök tisztessége ellen ható botránkoztatást” (DS 2823-2825). - A Szt Officium 1917. IV. 26: a kérdésre: „Vajon szabad-e médiummal… vagy médium nélkül alkalmazni hipnózist, vagy sem, bármilyen spiritiszta beszédnél vagy mutatványoknál jelen lenni, még ha a tisztesség vagy a jámborság képét viselik is magukon, akár kérdezve a lelkeket avagy szellemeket, akár hallgatva feleleteiket…; még ha tiltakoznak is hallgatólagosan vagy kifejezetten, hogy semmi részt nem akarnak vállalni a gonosz szellemekkel?”, ezt a pápától megerősített választ adta: „Minden részletet illetően nemleges” (DS 3642). - Az Egyh. a modern spiritizmussal kapcsolatban nem hagyja figyelmen kívül azt, hogy a több éven át tartó kutatások szerint a spiritiszta összejövetelek körül megfigyelhető „fizikai jelenségek” egy része csalással, megtévesztéssel, más részük pedig lélektani okokkal magyarázható; a kinyilatkoztatás alapján az Egyh. tagadja, hogy az elhunytak lelkei megjelenhetnek ilyen módon; az Egyh. általában valószínűnek tartja azt, hogy a szeánszokon a meg nem magyarázható válaszok, jövendölések adogatói a bukott angyalok között keresendők, s felhívja a figyelmet a problémákra, mivel a spiritizmusban résztvevők a „médiumpszichózis”, ill. a megszállottság veszélyét hívják ki maguknak.

Nekem volt egyszer egy olyan (még eléggé kisgyerek voltam) álmom hogy leirt valaki elég nagy betükkel egy szót.Másnap egy osztálytársam leirta ugyanugy ugyanolyan lapra szóval minden ugy volt ahogy megálmodtam.Egyik ismerősöm mostanában megálmodta hogy egy rokonának balesete lesz, hát lett is.

Én valamennyire hiszek az ilyen látnoki képességben. =)