Katolikusok! A Bibliában az áll, hogy ne faragjunk magunknak képeket Istenről, és semmi olyanról, ami a Mennyben (szentek) van?

Kedves Kérdező!

Ahogy egy korábbi válaszoló is írta, valóban az Ószövetségben is olvashatjuk, hogy kerubok szobrai díszítették a frigyládát, illetve Salamon templomát, éshát a kerubok is égi lények.

Arról van szó, hogy Jézus eljövetelével maga Isten nyilatkoztatta ki magát nekünk, s mivel Jézus emberi testet öltött, így nyilván nem tilos képet, szobrot készíteni róla, ahogy a szentekről sem. A régi híres embereket is megörökítették kép vagy szobor formájában.

Emellett mi katolikusok hisszük, hogy a templom a Mennyország kicsinyített mása, mivel ott Istennel találkozunk. Hisszük, hogy az Oltáriszentségben Jézus valóságosan jelen van, így számunkra a templom nemcsak a közösség gyülekezőhelye, hanem magának Istennek a földi lakóhelye. S mivel a mennyben Isten és a szentek társaságában leszünk reményeink szerint, emiatt találhatóak szentek képei és szobrai templomainkban, hogy segítsenek átélni azt az érzést, hogy a szentek is velünk vannak ebben a mennyországban.

Hozzá kell tenni, hogy sok katolikus templom ugyanolyan egyszerű, fehérre festett falú, mint egy református, szóval nem előírás a díszítettség.

Akkor, ha valóban nem a katolikusok elleni áskálódás a cél, akkor nem pontozod le a véleményemet, (mert már ebből mindenkinek elege lett, el is menekült innen jóformán az összes katolikus, ne higgye senki, hogy a mélyen átélt hitéből az áskálódók elvehetnek), ha így van, akkor figyelmedbe ajánlom (ha nem,ugord át):

A képek, szobrok nem bálványok, nincs az az együgyű, tanulatlan lélek, aki nem tudta: az valaminek a KÉPE, az nem Az. Ezt a pietizmusba beleelmeroggyant protestánsok hiszik csak. Valaminek a képe mindig, állhatatosan arra mutat, aminek a képe.

A képi ábrázolások azért voltak, mert ebből a hívők az üdvtörténetet, a valóban Krisztust követők(a szentek) életéről "olvashatott" . Régen sok volt, aki betűvetést nem, vagy alig tanult, a képi ábrázolást viszont olvasni tudta. Ilyen például a hatalmas művészi erővel megfestett Isenheimi oltár (a gyenge, netán giccses műalkotásokról most nem beszélünk). Egy kórházban, az isenheimi antonita kolostor kórházának templomában volt, ahol az antonita rend gyógyított - többek közt leprások szenvedéseit enyhítették. Helye nem volt a kevély, gőgös és sötét "jajezbálvány " "mé'nem olvassa a Bibliát" "mesekönyv, gyengeség" elképzeléseknek.

A világ egyik legnagyszerűbb műalkotása a SZENVEDÉS enyhítését szolgálta.

[link]

A műalkotásoknak mindig is ez a célja: a szenvedés enyhítése, a katarzis révén a lélek megtisztulásának munkájának a segítése. Az erdélyi, a felső-tiszavidéki református templomok festett kazettás mennyezetei is még ennek az értéséről tanúskodnak. A mennyezeten "végigolvasható" az üdvtörténet, a kozmikus rendben ábrázolva. A régiek még értették ezeket, a legegyszerűbb emberek is, ma a maunikausaón szocializálódott materialista, többmcdonaldshívő nemzedék már nem veszi észre sem.

A templomok kapuján gyakran az egész üdvtörténet megjelenik. Chartres. A kapun nem csak átsodródik a hívő fizikai mivoltával, a faragásokban megjelenő formák egy TUDATI ÁTLÉPÉST készítenek elő. Mindezek kristályos tudatossággal készültek, ha a skolasztikusokat olvasod, felfénylik előtted a tiszta tudatosság. (Aqiunói SztTamás, Anselmus, Duns Scotus)

[link]

A régiek az épületeket elhelyezték - a kozmosz rendje szerint, tájolták, a fény mozgása, a Nap, a Hold, és a csillagok rendje szerint. Ettől az ember, ha megy a szertartásra érzi az archaikus rendben magát is, helyét, szerepét, érzi feltámadó lelke FényKrisztusát. A veleméri templomnál a képeket végigolvassa a fény (úgy van elhelyezve, az ablakok is) és megfelelő időben az oltárra hull. Ez egyszerre szolgálja Isten dicsőségét, és hogy érezze az hívő lélek, a szenvedő ember, a világ világossága benne van, hisz a fénnyel együtt ő olvashatja mindezt.

https://www.youtube.com/watch?v=ZCBVJZfXkZg

Köszönöm a figyelmedet. Remélem segítettem.

Én is segítek, hogy el tudj igazodni. :-)

Pál Athénben a szobrokon nem a művészi értéket fedezte fel, hanem azt látta, hogy az emberek úgy gondolják, hogy tárgyakon keresztül lehet Istenhez közeledni, és a tárgyak segítséget, kegyelmet közvetítenek. Pál démontisztelőknek nevezte ezeket az embereket. A pogányok a Teremtő Istent személyesen nem ismerve szeretnék Istent tisztelni tárgyakon keresztül kiábrázolva. Ez a bálványimádás, amikor tárgyakkal ábrázolják ki Istent, mert azt gondolják, hogy azzal viszik be a templomukba Istent. :-)

Csakhogy amikor az emberek maguk gondolják ki, hogy hogyan kell Istent imádni, akkor áthágják Isten Igéjét, és tényleg bejönnek a démonok, és tényleg démontisztelőkké válnak.

Kézzel csinált alkotást kapcsolatba hozni az Isten imádásával, a legsértőbb cselekedet Istennel szemben.

Az ÓSZ-ben is Istentiszteleti rendtartás volt, amiben kijelölte Isten, hogy hogy kell Őt tisztelni. Mózesnek pontosan ügy kellett mindent mintáznia, ahogyan a mennyben látta. :-)

Pusztán az a tény, ha valaki egy bibliai jelenetet ábrázoló képpel rendelkezik, nem jelenti azt, hogy bálványimádó lenne. A bibliai eseményeket, színhelyeket ábrázoló képeket lakások és épületek falain díszítésként is fel lehet használni. Azonban az igaz keresztények nem szeretnének olyan képeket kitenni, amelyekről köztudott, hogy mások tisztelik, sem olyan képeket nem szeretnének felakasztani a falra, amelyek ellentétben vannak a Biblia tanításával (Róma 14:13).

A legtöbb keresztény ikon Jézusnak, Máriának, az angyaloknak és a szenteknek a feje körül egy fénykört ábrázol. Ezt glóriának nevezik. Honnan származik a glória? Az eredete nem keresztényi ismeri el a The Catholic Encyclopedia (1987-es kiadás) , mivel ezt pogány művészek és szobrászok használták, hogy megjelenítsék szimbólumokban a különböző istenségek hatalmas méltóságát és erejét. Ezenkívül Bamber Gascoigne The Christians című könyve egy képet tartalmaz melyhez a Capitolium Múzeumon keresztül jutott hozzá egy napistent glóriával. Ezt az istent imádták a pogány rómaiak. Később Gascoigne megmagyarázza, hogy a nap glóriáját... vette át a kereszténység. Igen, a glória kapcsolatban van a pogány napimádattal.

Vajon helyénvaló, ha egy keresztény az otthonában olyan képeket akaszt fel a falra, amelyek a bibliai eseményeket keverik a pogány bálványimádat szimbólumaival? Nem. A Biblia ezt tanácsolja: Mi egyezése Isten templomának bálványokkal?... Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket (2Korinthus 6:16, 17).

Az idők múltával a hívő keresztények kezdték figyelmen kívül hagyni ezeket a tanácsokat. A hitehagyás kifejlődött, ahogyan Jézus és apostolai előre megjövendölték (Máté 24:24; Cselekedetek 20:29, 30; 2Péter 2:1). Az I. sz. negyedik század elején a római uralkodó, Konstantin, a hitehagyott kereszténységet tette államvallássá. Ekkor a pogányok áradata kezdte el kikiáltani magát kereszténynek. Általános gyakorlat volt náluk az uralkodójukról készült képek imádata. Elődeikről és más híres emberekről készült képek kiakasztása is szokás volt náluk. Az uralkodókkal kapcsolatos kultusznál magyarázza John Taylor az Icon Painting című könyvében az emberek vászonra, vagy fára festett portréikat imádták, és innen az ikonok tiszteletéhez már csak egy kis lépés kellett. Így a pogány imádat képeit felváltotta Jézusról, Máriáról, az angyalokról és a szentekről készített képek tisztelete.

Abban viszont biztosak lehetünk, hogy mindig is voltak olyanok, akik bátran megvédték Isten Szavát és leleplezték az egyház Írás-ellenes tanításait. Például Agobard lyoni érsek (i. sz. 779840) nyilvánosan szót emelt a képek imádata, a szentek tiszteletére épített templomok, és az egyház Írás-ellenes liturgiái és gyakorlatai ellen. Az egyik kortársa, Claudius püspök szintén ellenezte az egyházi hagyományokat, a szentekhez való imádkozást és az ereklyék vallásos tiszteletét. A XI. században kiközösítették a francia Berengart, Tours főesperesét, mert elutasította az átlényegülésről szóló katolikus tantételt. Ezenkívül azt vallotta, hogy a Biblia az egyházi hagyomány felett áll.