Isten képes megjelenni testben?

"Ha megengedsz egy kérdést(amennyiben tudsz rá válaszolni): Milyen érzés fizikailag, amikor az Ő jelenlétét érzed?"

Kedves Hetedik!

Már annyi kétértelműséggel találkoztam az évek során a különféle fórumokon, hogy nem tudom eldönteni, hogy komoly-e a kérdésed, vagy burkolt szarkazmus. Éppen ezért úgy veszem, hogy tényleg érdeklődés van a kérdésed mögött, ha nem, akkor az úgyis kiderül.

Szóval, két dologról van szó: a hit a láthatatlan látása, érzékelése sokkal inkább egy belső meggyőződés, aminek a székhelye az emberi szív, az érzéke pedig az a részünk, amit a Biblia "nusznak" nevez, magyarra azonban nem lefordítható, csak körülírható, elmagyarázható, de nincs alkalmas szavunk a lefordítására. Károli elmének, értelemnek nevezi, de ez félrevezető, mivel nem erről van szó. Flaisz Endre majdnem háromszáz oldalas könyvet írt erről a szóról, ahol a preszokratikus filozófián kezdve, a középplatonizmuson át, egészen az apologéták koráig kielemezte ennek az egy szónak a jelentéstörténetét. Ebből megérthető, hogy mit is jelentett ez a szó az Újszövetség megírása idején. Így ír erről: "A nusz tehát az antikvitásban jobbára az értelem valamely olyan formáját volt hivatott kifejezni, amely a tapasztaltunkon kívül eső dolgok közvetlen, egyetlen mozzanatban történő, intuitív megragadásával áll összefüggésben, szemben az értelem más egyéb formáival vagy képességeivel. Emellett gyakran jelölte az intuitív megismerőképesség legfőbb tárgyául szolgáló isteni értelmet is, amely számos szerző szerint elrendezte és kormányozza a világmindenséget."

A "nusz" a szellemi érzékelés "szerve", ami nélkül az ember nem tud eligazodni a világban. Minden embernek van "nusza", és ez a forrása minden ember meggyőződésének, hitének. Ez az oka annak, hogy ugyanazokat a fizikai tényeket két ember teljesen máshogyan értelmezi, mivel a "nusza" megmondja az ember elméjének, hogy mi az "igazság", az értelem pedig azokat a tényeket elemzi és veszi figyelembe, amelyek alátámasztják a "nusz" értékítéletét, nem is képes arra, hogy máshogyan tegyen. Vagyis az ember meggyőződése irányítja a gondolkodását, és nem fordítva. A Biblia meghatározása szerint ennek a világkorszaknak az istene, a Sátán, megvakította a hitetlenek elméit (valójában "nuszát"), hogy ne láthassák Krisztus győzelmi hírének világosságát. Ez a vakítás azonban nem abszolút vakságot jelent, hanem inkább ahhoz hasonló, mintha valakinek a valóság helyett egy filmet vetítenének, vagy még jobb példa az, ahogyan a Mátrix című filmben léteztek az emberek egy olyan álomvilágban, aminek semmi köze nem volt a valósághoz. Amikor az ember elfogadja Jézus Krisztust Megváltónak és Úrnak, akkor az újjászületéssel párhuzamosan Jézus egyik első beavatkozása az ember életébe az, hogy megnyitja az adott személy "nuszát": "Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket (eredetileg "nusz"), hogy értsék az írásokat." (Lk 24,47)Érdekes módon, a "nusz" megnyitása hasonlóan drámai megtapasztalás, hogy a példánál maradjunk, ahogyan Neo tarkójából kihúzták azt a csatlakozót, ami által a Mátrixra volt kötve. Persze, a Mátrix nem éppen pozitív példa, csak az érthetőség miatt kevertem bele. A "nusz" megnyitása nem szimbolikus, hanem valóságos dolog. Ekkor fedezi fel először az ember saját tapasztalatból, hogy tényleg van szellemvilág. Csak ezután lehetséges bibliai értelemben hinni, és a Biblia ígéretei is csak erre a fajta hitre vonatkoznak.

Isten jelenlétének az érzékelése nem más, mint a kenet érzékelése. Amit te kérdezel, az nem a hit, hanem az érzések világa. Isten jelenlétének érzékelése ahhoz hasonló, mint amikor az ember napozik és a bőrén érzékeli a napsugarakat. Persze, a napozás során a nap égetővé válik idővel, Isten jelenléte azonban soha nem jár együtt kellemetlen mellékhatásokkal. Ahogyan a napsugarak intenzitása is különféle mértékű lehet, így Isten jelenlétének érzékelése is lehet egészen enyhe, vagy nagyon erős. Utóbbi esetben az előző melegségérzethez társul egy vibráláshoz hasonlítható érzés, vagy olyan, mintha szél fújná az ember bőrét, vagy mintha víz sodrásában állna, aminek neki is dől, nehogy elveszítse az egyensúlyát. Az sem ritkaság Isten erős jelenlétében, hogy az emberek eldőlnek és a földön találják magukat. Annyira súlyos is lehet a kenet, hogy nem is tudnak felállni, akkor sem, ha megpróbálják. A lényeg az, hogy ezt nem az ember gerjeszti fel önmagában, hanem egy helyen, adott időben vagy érzékelhető Isten jelenléte, vagy nem. Ha nem, akkor ezt sehogyan sem lehet akaratlagosan előidézni, akkor sem, ha valaki nagyon erősen akarja, vagy koncentrál. Az igazság az, hogy amikor az ember megpróbál "rásegíteni", akkor ezzel párhuzamosan gátat húz fel Isten jelenléte számára, mintha úgy akarna úszni, hogy közben görcsben vannak a kezei és a lábai.

A Biblia-tanítók a következő sorrendet állították fel: első, a Biblia tényei, második, az ezekben való hit, harmadik pedig az érzések. Vagyis a hitet megelőzi az, hogy az ember hallja a Biblia állításait, az érzéseket pedig megelőzi az, hogy az ember hittel elfogadja a Biblia tényeit. Persze, Isten megváltoztathatja a sorrendet. Én életemben akkor érzékeltem először Isten jelenlétét, amikor két lány megszólított a Bástya mozi előtt, hogy szeretnék-e a Mennybe kerülni. Hasonlóképpen általános tapasztalat, hogy evangelizációs összejövetelek során olyan emberek, akik ateista, materialista háttérből jönnek, megtapasztalják Isten jelenlétét, és ez hozzásegíti őket ahhoz, hogy hitre jussanak, de valójában a hit forrása nem az érzés, hanem a prédikált Ige, amit hallanak, az érzés csupán a figyelme felkeltésére alkalmas.