Miért akarnak az emberek a Bibliai törvények betartásával megigazulni Isten előtt?

Igen így van,hit által lehet megigazulni.

A törvénykezés arról szól,hogy ha teszek valamit akkor az elismerés vált ki Istentől de ez nem igaz.

Úgy gondolom a hit cselekedeteit keverik össze az emberek és kezdenek el törvénykezni de az nem ugyanaz.

A kegyelemhez egyetlen módon lehet hozzájutni ha elhisszük.

Tiszteletreméltó John Henry Newman: Lectures on the Doctrine of Jstification, 314; 324. (Kr. u. 1838)

Az Egyház sohasem hirdette, hogy megigazulásunk csupán az igaz hit, vagy csak a keresztség, vagy szavak révén valósul meg. Még kevésbé, hogy vallásos érzelmek és élmények által. Legkevésbé azt tanította, hogy az ebben való hit volna a vallás egyetlen alapvető igazsága.

Ha valaki azt vetné az Egyház szemére, hogy noha egyetlen láthatatlan üdvözítő létezik, látható eszközöket és jeleket alkalmazott, hogy Őt megközelíthessük, s épp ezek sokfélesége takarja el Őt szemünk elől, én azt válaszolnám: ha ez helyes érvelés volna, akkor a mózesi szertartások ellen azt lehetne fölvetni, hogy az Isten által rendelt szertartások maguk voltak okai a zsidók lelki vakságának. Ha azonban maguk a zsidók voltak a hibásak, nem pedig a örvényük, akkor a fenti kifogás a katolikus kereszténység ellen sem hozható föl, amikor a tanító Egyáz a keresztséget, az igaz hitet és a cselekedeteket hangsúlyozza.

Az „egyedül a hit!” hirdetői a fény és szabadság jelszavával az Evangéliumba a körülményes – hangsúlyozom – a kicsinyes, testi, fizikai és üres farizeusi rendszert vezették be. Hadd fetsem ki, mit értek ezen.

Így fogalmaznám meg: az utolsó három évszázad folyamán olyan tanrendszer fejlődött ki, amelyben a hitet vagy a szellemi-lelki magatartást tekintik a vallás végső céljának, nem pedig Jézus Krisztust…

Nem állítom, hogy nem említik meg Krisztust, mint minden jónak Teremtőjét. A hangsúly azonban inkább magán a hívésen van, mint hit „tárgyán”, inkább a tan vígasztaló és meggyőző erején, mint magán a tanon. Így a vallás már önmagunk szemlélése lett, és nem Krisztus szemlélése, nem egyszerűen Krisztus nézzüók, hanem azt tudatosítjuk, hogy mi nézünk Krisztusra, már nem az Ő Istenségében és Áldozatában, hanem saját megtérésünk és hitünk igazságában hiszünk.

Tévedett-e Luther vagy helyesen magyarázta a Szentírást?

Egészen bizonyos, hogy ezek a szavak: „az igaz a hitből él” valóban benne vannak a Szentírásba. (Róm 1,17) Való igaz, hogy a hit szükséges az üdvösséghez, amint pl. ez is igaz: a növény a napsugárból él. Szerintünk, katolikusok szerint, azonban nemcsak a hit szükséges, hanem a jócselekedetek is szükségesek. Nemcsak a napsugár szükséges a növény életéhez, hanem a nedvesség is, meg a föld is. Luther azonban a maga szorongatottságában ezt a magyarázatot alkalmasnak találta a maga megnyugtatására, tehát ehhez ragaszkodott.

Az is bizonyos, hogy a Szentírásban benne van ez a rész: „Állítjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedete nélkül.” (Róm 3,28) Luthernak ez a rész is alkalmas volt a maga véleményének igazolására. Ha azonban a Szentírást nézzük, azt látjuk, hogy szent Pál apostol ezen levelét a római pogányokhoz intézte. T. i. a római zsidókból és pogányokból keresztényekké lett hívek azon vitatkoztak, hogy meg kell-e tartani a pogányoknak a zsidó törvényt (pl. a zsidó körülmetélést, a zsidó ünnepeket). Szent Pál erre azt írta: „Állítjuk. hogy az ember a hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.” Vagyis: a pogányból lett keresztények üdvösségéhez nem szükséges a zsidó törvény megtartása, mert az ember a keresztény hit által üdvözül a zsidó törvény cselekedetei nélkül.

Luther azonban ezeket a szavakat is teljesen egyoldalúan, a maga szempontja szerint nézte és nem akart mást meglátni. Sőt, hogy mennyire erőszakos volt, igazolja az a körülmény is, hogy ugyanezt a szöveget: „Az ember a hit által igazul meg”, Luther a maga bibliafordításában így fordította: „Az ember egyedül a hite által üdvözül.”

Egy elképzelt beszélgetés a megigazulásról és az üdvösségről

Márton [protestáns]: János, én megzavarodtam. Hogyan hihettek ti katolikusok abban, hogy üdvözülhettek a cselekedetek által, amikor a Biblia azt mondja „hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

János [katolikus]: Mi sehogy. Hadd magyarázzam el. Mindenekelőtt, hinni Krisztusban azt is jelenti, hogy engedelmeskedni Neki. Ezt mutatják azok a szakaszok is, ahol a hit ellentéte az engedetlenség, mint az 1Pét 2,7-ben és a Jn 3,36-ban, ahol azt, hogy „nem hisz”, gyakran úgy fordítják, hogy „nem engedelmeskedik” *

* pl. New American Standard Bible, Revised Standard Version, New English Bible, (de így van magyar fordításokban is, pl. a Károli Bibliában, és az új protestáns fordításban a Jn 3,36. / a ford.)

[1 Pét. 2,7

Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; (KAR)

Ján. 3,36

A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (KAR)

Jn. 3,36

Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (MBT)]

Márton: Azonban Pál azt mondja „kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből…” (Ef 2,8-9)

János: Mi katolikusok is azt hisszük, hogy az üdvösség teljes egészében Isten kegyelmének eredménye. Mi már régen, a VI. században elutasítottuk az eretnek pelagianizmust, amely tagadta ezt. [II. Orange-i Zsinat, Kr. u. 529] Akárhogyan is, de a Biblia nem választja el a kegyelem által megelőzött és okozott „hit munkáját” (Gal 5,6; 1Tessz 1,3; 2Tessz 1,11) az üdvösségtől. Az idézet csak az önelégült „munkát” helyteleníti, és választja el a kegyelemtől és a hittől.

[Gal. 5,6

Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. (MBT)

1Tessz 1,3

Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd reményetekre.

2 Tessz 1,11

Ezért imádkozunk is mindig értetek, hogy Istenünk méltónak találjon titeket meghívására. Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájának, (KNV)]

Márton: Hűha, na ne mondd! Ezt nem tudod bizonyítani a Bibliából!

János: Éppen ellenkezőleg, Márton! A Biblia világosan tanítja, hogy „az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában” (Jak 2,24; vö. 1,21-27; 2,14-26). Szent Pál azt mondja nekünk, hogy „munkáljátok hát üdvösségeteket… hiszen Isten maga… hajtja végre a tettet” (Fil 2,12-13; vö. 1Kor 3,8-9; 15,10). Halálunk után meg leszünk ítélve érdemeink és munkánk alapján, amely meghatározza majd jutalmunkat (Mt 16,27; Róm 2,5-13). Azonban az összes munkánk Jézus értünk elvégzett munkájának érdemeiből származik. Luther Márton bevezette az „egyedül a hit”-et, de ez távol áll Szent Páltól és a Bibliától.

[Mt 16,27

Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint.

Róm 2,6-15

Ő kinek-kinek tettei szerint fizet: örök élettel annak, aki a jótettekben kitartva dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik, haraggal és megtorlással annak, aki haszonleső, s nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart. Mindenkit, aki gonoszat művel, utolér a kín és a gyötrelem, elsősorban a zsidót, azután a pogányt. S dicsőség, tisztelet és békesség vár mindenkire, aki jót tesz, elsősorban a zsidóra, azután a pogányra. Isten ugyanis személyválogatás nélkül ítél. Az, aki úgy vétkezett, hogy a törvény nem kötelezte, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvénynek alávetve vétkezett, a törvény alapján nyeri el ítéletét, mert Isten szemében a törvénynek nem a hallgatója válik igazzá, hanem a megtartója igazul meg. Amikor a pogány törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törvénye. Ezzel igazolja, hogy a törvény szabta cselekedet a szívébe van írva. Erről lelkiismerete tanúskodik és önítélete, amely hol vádolja, hol menti majd azon a napon]

Márton: Isten csupán igaznak jelent ki minket, mindazonáltal bűnösök maradunk, mivel a mi igaz voltunk olyan, mint a „megfertéztetett ruha” (Iz 64,5). Nem tehetünk semmit, hogy segítsük önmagunk megmentését. Egyedül csak Jézus vére takarta be bűneinket (Róm 5,9), amelyet Isten szeme számításba vesz.

János: Ismétlem, ez Luther új értelmezése, mivel ő általában tagadta a szabad akaratunkat. A jócselekedeteink nem értéktelenek, mivel ezek Jézus értünk tett tettéből származnak és erednek. Az ember nem vált féreggé Isten szemében Ádám és Éva bűnbeesése miatt. Ezt a másik valótlanságot is Luther kezdte el: Mivel Isten tökéletesen szent, következésképp az embernek teljesen rossznak kell lennie. Ez ellentétben áll a bibliai tanítással, amelyben az embert Isten képmására teremtették (Ter 1,26-27). A Biblia teljes reménysége az, hogy Isten szentté tesz minket, ha szabadon követjük Őt. Amikor arra van utalás, hogy Isten megszabadít a bűneinktől, akkor ezeket a szavakat használja, mint „megtisztít” (Zsid 1,3; 1Jn 1,7.9), „eltöröl” (ApCsel 3,19), „lemos” (ApCsel 22,16), és „új teremtmény” (2Kor 5,17).

[Ter 1,26-27

Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.

Zsid 1,3

Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján

1 Ján 1,7

Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. (KNV)

1Jn 1,9

Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket.

Csel 3,19

Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket (KNV)

ApCsel 22,16

És most mit késlekedsz? Indulj, vedd fel a keresztséget, s nevét segítségül híva mosd le bűneidet.

2Kor 5,17

Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.]

Márton: Ez megszentelődés, és nem megigazulás. Most kevered az almákat a narancsokkal. A protestánsok nyomatékosan buzdítanak a jócselekedetek megtételére, de ezek nem tudnak, és nem is tesznek semmit az üdvösséggel kapcsolatban.

János: Akkor a cselekedetek amolyan „piros pontok” Istennél?

Márton: [nevet] Nahát, én úgy gondolom, hogy a katolikus nézet sokkal jobban hasonlít „piros pontokra”, mint a miénk. Mi úgy gondoljuk, hogy a jócselekedetek miatt nagyobb jutalmat fogunk kapni a Mennyben, de ezek nem tudnak segíteni minket abban, hogy a Mennybe jussunk.

János: Azt hiszem Szent Pál ellentmondana ennek. Ő nem állított fel ilyen hamis ellentétet a hit és a cselekedetek között, mint amilyet a protestánsok alkottak. Ő azt mondta, hogy mint keresztények egyidejűleg „megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok” (1Kor 6,11; vö. 1,30), és hogy „a törvénynek… a megtartója igazul meg” (Róm 2,13). A Róm 5,18-19-ben azt mondja, hogy a „megigazulás” az „igazzá levés”, úgy ahogy Ádám engedetlensége miatt mi „bűnösökké lettünk”. Mivel a bűn valóságos, így a megigazulás is az. A megigazulás nem csupán egy külsődleges és jogi kijelentés, hanem egy valódi átváltozás. Luther tévedett.

[Róm 5,18-19

Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást. Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.]

Márton: De a katolikusok nem tudják, hogy már üdvözültek (1Jn 5,13)? Ez nem egy állandó kötelék?

[1Jn 5,13

Ezeket azért írtam nektek, akik hisztek az Isten Fia nevében, hogy megtudjátok: örök életetek van.]

János: Az egyetlen garancia a Szentírásban az engedelmesség (Mt 25,31-46; 7,16-27). Sok figyelmeztetés van az üdvösségből kiesés ellen (Gal 4,9; Kol 1,23; 1Tim 1,19; 4,1; Zsid 3,12-14; 12,14-15; 2Pét 2,20-21; Jel 2,4-5). Szent Pálnak az üdvösség olyan, mint a maratoni futás (1Kor 9,24-27). Az embernek fegyelmezettnek és edzettnek kell lennie, nehogy diszkvalifikálják, és számkivetetté váljon az Utolsó Napon. Így az üdvösség egy egész életen át zajló folyamat, és nem csak egy egyszeri megbánás tárgya. Szent Pál ezt hangoztatja újra és újra.

[Mt 25,31-33 skk

Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára... Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok...

Mt 7,16-17. 21-24.26

Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt... Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? - Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők! Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát... Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette.

Gal 4,9

Most azonban, amikor ismeritek az Istent, sőt az Isten is ismer titeket, hogyan térhettek vissza az erőtlen és esendő elemekhez, ismét szolgálni akarván nekik, mint korábban?

Kol 1,23

Csak álljatok szilárdan és rendületlenül a hitben, és ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytől, amelyről hallottatok, hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt, és én, Pál is ennek a szolgája lettem.

1Tim 1,19

Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet. Ezt néhányan elvesztették, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek.

1Tim 4,1

A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak.

Zsid 3,12-14

Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől, ehelyett lelkesítsétek egymást minden nap, amíg a „ma” tart, hogy senkit meg ne keményítsen a csalárd bűn. Hiszen Krisztus részesei vagyunk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk.

Zsid 12,14-15

Törekedjetek rá, hogy mindenkivel békességben éljetek, és a megszentelődésre eljussatok, mert enélkül senki nem látja meg az Urat. Vigyázzatok, az Isten kegyelmét közületek senki le ne késse, nehogy valami mérges gyökér szárba szökkenjen, kárt okozzon és sokakat megfertőzzön.

2Pét 2,20-21

Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt. Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán hűtlenek lettek hozzájuk.

Jel 2,4-5

De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél. Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot.

1Kor 9,24-27

Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért. Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom, és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak.]

Márton: Jól van, be kell látnom, hogy jó sok szentírási verset adtál nekem, amit mérlegelnem kell. Én mindig azt gondoltam, hogy a katolikusok nem tudnak előjönni nézetüket illetően semmiféle bibliai alátámasztással, s különösen nem az üdvösségre vonatkozóan. Ha ti nem hisztek a cselekedetek általi üdvösségben, akkor talán nincs akkora különbség köztünk, mint ahogy azt feltűntetik, és csakugyan testvérek vagyunk Krisztusban. Ez igazán jó hír! Köszönöm, hogy megosztottad ezt az ismeretet velem.

Jézus is azt mondta, hogy egyedül a hit által lehet megigazulni és nem a törvények által!

Erről szól az Újszövetség, ami egyébként ÚJ SZÖVETSÉG, ahogy a nevében is benne van, nem pedig a régi!

Pál apostol szükségesnek tartotta, hogy a pogányokra semmiképp se alkalmazzák a régi törvényeket (pl. körülmetélés), mert "az üdvözülés nem ezekben van".

Aki mást mond az vagy hazudik, vagy ismét a zsidó és keresztény vallást akarja összekverni, pedig a kettő nagyon nem ugyanaz. Ezért nem szabad ilyen témákban jehovásokra, hitgyülisekre hallgatni, mert ők a zsidó vallást képviselik, egy kicsit más jelmezben, semmi közük az igazi kereszténységhez.

"Miért hiszik azt az emberek hogy egy sohasem látott magasabb rangú lény irányítja a hétköznapjainkat? :)"

És neked miért kell az antikeresztény szövegeddel jönnöd pont még a mai napon is? Ezt nagyon fontos volt gondolom közölnöd, nem tudtad magadban tartani. És persze a keresztények a gyűlölködők, hogyne.

Mellesleg egy keresztény sem hiszi, hogy Isten irányítja a mozdulatainkat...pf