Jehova Tanúi tudják, hogy a héberben nincs szó a személyre?

"A zsidók Istent a mai napig úgy is hívják: “a Név” (ha Sém). A bibliai héberben ugyanis nincs szó a “személy”-re, ezért használja a “név” szót: pl. “Isten nevét segítségül hívni” = magát Istent segítségül hívni; “Isten nevét magasztalni” = magát Istent magasztalni azért, aki Ő. Ez a számunkra furcsa szóhasználat átment az Újszövetségbe is, pl. Apostolok Cselekedetei 1:15 “százhúsz név sokasága” = százhúsz főnyi sokaság, vagy Apostolok Cselekedetei 4:12 “nem is adatott az embereknek az ég alatt más név” = nem adatott senki más."

A héberben a név nem csupán fonetika, hanem maga a személy megszemélyesítője. Lásd Ádám - ember, Jákób - csaló, Izrael - Isten ereje, harcosa, ahogy maga az Úr változtatta meg a nevét, mert személyisége nem illett az "eredeti" nevére. De a Bibliából tucatjával lehetne felsorolni.

Arra akarok kilyukadni, hogy nem a fonetikai JHWH magánhangzókkal felspékelt nevet kell kántálni, hanem a jelentéséhez tartozó Istent kell imádni. De ehhez a név kiejtésének semmi köze. Legyen az Jahve, Jehova, Jahova, vagy Béla.